Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-15 / 16. szám
XIV. évfolyam. 1928. április 15. ló. szám. DÓR püspök. Meiielenik hetenként egyszer, vasárnap. Elölizetési ár: [gesz évre 6 P. 40 till., lélivre 3 P. 20 (Hl., neiyedévre 1 P. 60 HIÚ Egy szám 16 (ill Hirdetési árak megegyezés szériát. Világgyőzft hit. „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten íia?!“ L JAn. 5, 5. Az embernek a világban való helyzetét és feladatát kétféle szempontból nézhetjük és ítélhetjük meg: a természettudomány és az isteni kijelentés alapján. A keresztyén vallás azt tanítja, hogy az isteni kijelentés legmagasabb, legtökéletesebb fokát elérte a Jézus Krisztusban, s ennélfogva ez az abszolút érvényű kijelentés az időknek végezetéig megszabta az embernek a világban való helyét és szerepét. Ezzel szemben a természettudomány egyre fejlődik s ennek alapján változik az ember helyzetének megítélése is. A természettudományi világkép az apostolok kora óta teljesen megváltozott. Térben és időben kitágult és az emberiség eredetére és történetére vonatkozólag uj ismereteket hozott. A Föld nem középpontja, a világrendszernek, hanem csupán egy bolygója a napnak; a nap bolygóival együtt pedig csak egy kis része a csillagok, napok, bolygók meg nem számlált seregének. Bizonyos, hogy az ember szervezeténél fogva egyik tagja a földön élő lényeknek és fokozatosan emelkedett fel arra a színvonalra, amelyen értelmileg és erkölcsileg ma áll. önmagában véve olyan mint az árnyék és a fűnek virága. Az emberiség történelmében hatalmas erők működnek, amelyek az egyént szinte agyonnyomják, és a modern nacionalizmus alapjában véve nem egyéb, mint az individuum védekező gátépítése a történelem erőinek elsodró áradatával szemben. Másfelől kétségtelen az is, hogy az ember, amidőn a természet törvényeit kutatja és azokhoz alkalmazkodni igyekezik, óriási eredményeket ér el és ma — a természeti katasztrófák még leigázatlan hatalmától eltekintve — mind nagyobb mértékben lesz úrrá a világon. Rousseau jelszava: »Retournons á la nature bevált elvvé lett annyiban, hogy a természethez való visszatérés az embert előbbre vitte kultúrájában és civilizációjában. A természetre irányított munka értékében emelkedett és a modern embertípusnak valóságos szenvedélyévé lett. És éppen ez a munka, amely a természetben szövetséges társat keres, és meg is találja, a keresztyén népek, Európa és Amerika nemzeteinél nőtt naggyá és azoktól kiindulva hódítja meg a Kelet népeit is. Ennek a világhódító munkának bámulatom eredményei az értékskálán magasabbra emelték a munka értékét, de egyúttal a munkásnak az értékét is; és a szociálista mozgalom, a munkásságnak öntudata, a munka nagy hőseinek kultusza mindezzel szorosan összefügg. Vannak ugyan még erők, amelyek a természetben az embert fenyegetik: vannak le nem győzött betegségek, vannak földrengések, vannak áradások, vannak sivatagok és vannak pusztító szélviharok, az emberiség életében vannak forradalmak, háborúk, van sok igazságtalanság, nyomor, gyűlölet, telhetetlenség. Ámde rendíthetetlen optimizmussal fog munkához az emberiség mindezeknek leküzdésére, és úgyszólván semmit sem tart lehetetlennek, annyira bízik erejében. A nemzetek vezérei abban látják főfeladatukat, hogy népüket munkára lelkesítsék, mert tudják, hogy ha a munkakedv lelohad, az élet- bátorság elsenyved, az optimizmus megecetese- dik, akkor a nagy versenyben félreszorul és elpusztul. Háború nélkül is, pusztán a világ diadalmas munkája életképtelenné teszi a renyhét, a tudatlant, mert prédául dobja oda azoknak, akik a nap terhét és hévscgét hordozzák. Honnan van azonban, hogy akadnak történelembölcselők, akik éppen a Nyugat helyzetét (és ehhez a Nyugathoz tartozik Amerika is) sivárnak, sötétnek, jövőtlennek látják? Honnan van, hogy a lázas és eredményes munka nem tudja növelni az emberiség életörömét? Minél diadalmasabban lesz úrrá az ember a természe-
