Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-01 / 14. szám

1928.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

107.

I filíppibeliekhez irt levél.

2, 19.

A legbensőbb leik: közösség az aposto és gyülekezete között tartja ébren mindegyikben a legélénkebb érdeklődést egymásnak dolgai iránt. Az apostol n.m tudja, hogy mi yen kimenetele lesz római fogságának. Egész élete, tehát reménye is az Ur Jézusban gyökerezik. Urától függ. Nem a római császárba i reménykedik, s nem annak Ítéletétől teszi függővé jövendő magatartását. Az Urban r. mél:, hogy elküldheti Timótheust, tanítványát és munkatársát, Filippibe, s az majd hirt hoz felölök. Tudja előre is, hogy- jó hírekkel jön majd visz- sza, amelyek lelkét felüditik és inegvidamitják. Ezek az érintkezések, az egymás dolgairól való értesülés is hozzátartoznak ahhoz az örömhöz, amely apostolt és gyülekezetét eltölt Elő öröm az, amelynek táplálékra van szüksége, de ezt a táplálékot meg is kapja a szeretetnek cselekedeteiben és a másik fel boldogságában, előmenetelében.

2, 20-24.

Abból a körülményből, hogv éppen Timótheust szándékozik hozzájuk küldeni, szintén láthatják a filippibeliek az apostolnak irántuk való szeretetét. A vele levők közül nem azt választja ki, akit Rómában legkönnyebben nélkülözhetne, akinek a fordulatot jelentő napokban legkevesebb hasznát vehetné. Igaz, hogy csak akkor küldi majd el, amikor tisztázódik az ő helyzete is, de ez a halasztás sem a saját kedvéért történik, hanem csupán azért, hogy Timótheus arról is hirt vihessen. Elküldi hozzájuk azt, akiben legjobban megbízik, azt, akibe teljes és feltétlen bizalmát helyezi, mert tudja róla, hogy úgy a gyülekezetnek, mint a Jézus Krisztusnak ügyét önzetlenül, minden mellékcél és önérdek nélkül viseli szivén. Timótheus az apostolnak lelki gyermeke; lelkiviláguk egyforma; embe reket, helyzeteket, kérdéseket egyformán Ítélnek meg; munkájukban egyforma lelkiismeretességet, szorgalmat, kitartást és türelmet tanúsítanak; az evangéliomért még életük sem drága; a filippibelieket egyformán szeretik. Timótheus tehát a legalkalmasabb arra, hogy amig maga az apostol nem mehet, helyette menjen. Hűsége, miként a filippibeliek is tudják, k;próbált, az evangéliom ügyében együtt szo’gált az apostollal. Senki másban nem bizhatna úgy meg, mint őbenne; a többiekről akik vele vannak, nem mondhatja, hogy teljes odaadás?al, minden mellékgondolat nélkül a Krisztus Jézus ügyét szolgálják. Látható, hogy az apostol jól, mélyrehatóan ismeri a környezetét, nem elfogult azok irányában, akik vele élnek, közelében tartózkodnak. Látja hibáikat, s azokat nem kívánja leplezni, hanem nyíltan megmondja, mert csak igy lehet őket szivbeli alázatosságra, bünbánatra és megjobbulásra serkenteni. Timótheus nagy

érdemeinek és kiváló tulajdonságainak elismerése egyúttal gyengéd, finom figyelmeztetés a filippibclieknek arra nézve, hogy Timótheust miként fogadják, irányában hogyan viselkedjenek. Legmegbízhatóbb emberét küld1, bízzanak meg benne es inté/kedésrii fogadják tisztelettel és engedelmességgel.

(Folytatjuk.)

Felkérjük t. előfizetőinket, hogy a második évnegyed kezdetén úgy a régebbi hátralékaikat, mint az uj előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

A kiadóhivatal.

Jegyzetek.

Az erdélyi evangélikusok helyzetéről a román vallásügyi törvénytervezette! foglalkozva ezt írja az Evang. Néplapban Dr. Fritz László ügyved, a lap szerkesztője ^»Lelkünket a legmélyebb fájdalom és keserűség tölti el s torkunkat fojtogatja egyházunk jövője iránti aggodalom, melyet csak Istenünk kegyelmébe vetett mélységes bizalmunk és rendíthetetlen h tünk enyhít és tesz elvise’h.'távé«. Szerinti a törvény- javaslat elvi karaktere az egyház k rendőri ellenőrzésében, a kisebbségi egyházak iránti leg- nagyobbfoku bizalmatlanság kifejezésében s az egyházak életébe való minél több beenyulási lehetőségben domborodik ki. A kisebbségi magyar egyházak vezetői Lapadatu kultuszminiszternek memorandumot nyújtottak át, amelynek alapján a ja\as!aton történtek módos it ások. Ezeket Makkai ref. püspök és Gyárfás szenátor egy fekkez tkö/i értek zleten ismertették március 13 án, de ezek az enyhítések korántsem befejezett tények. Mivel a törvényjavaslatot nem ismerem, a módosítások közül -csak azt említem fel, amely szerint a köztisztviselők és katonák kivételével senki sem kényszeríthető arra, hogy más vallás szertartásain részjegyen! s ez a módosítás Romániában vívmány, amelyért harcolni kell! mi lehetett az eredeti javaslat? Megemlítem még, hogy Fritz dr. cikke szerint az elismert kultuszokat taxatíve fe’soro’.ó 19. §-nál Makkai ref. püspök az evang. szuperintenden- cia megbízása alapján előterjesztette, hogy a »cultus evang. lutherana« oly módon részletez- tessék, hogy a zsinat presbiteri evang. egyház külön léte kidomborodjon, mivel két egymástól teljesen elütő szervezetű evang. egyház létezik,

t. i. rajta kiVül még a konzisztoriáüs szervezetű szász egyház is fennáll. Roth Hans Ottó azonban úgy informálta a minisztert, hogy a két evang. egyház közt semmi különbség nem áll fenn. A kultuszminiszter felhívta Makkai püspököt, hogy a különbséget egy memorandumba foglalja s a javaslat tárgyalásakor terjessze elő.