Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-01 / 14. szám

108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1028. A spiritizmus rövid ismertetése és bírálata. Irta: Dr. Kiss Jenő. I. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ami­kor a témaként megjelölt tárgyról akarok szólni, nem kis feladatra vállalkoztam, mert úgy a spiritizmus irodalmának kiterjedettsége — hiszen több ezer könyvből áll már a spiritizmus könyv­tára, — mint híveinek kisebb-nagyobb mérvű fanatizmusa egyformán megnehezíti a munkát,, a tisztalátás és az objektiv Ítélet szempontjából. De másrészt mibenléte és gyors terjedése egy­aránt szükségessé teszi azt, hogy szemébe néz­zünk és megkérdezzük tőle: ki vagy és mit akarsz? Szükségessé teszi lényegének megis­merését az az elsőrangú egyházi érdek, amely híveinek lelkivilágát nyilvántartja, amelyre nézve nem mellékes, hogy hívei Isten házában, Isten igéjében keresik és találják-e meg a maguk lel­ki szükségleteinek kielégítését vagy pl. a spi­ritizmus berkein belül. Mi a spiritizmus? megundorodás-e az érzé­kiségben tobzódó materializmustól s memento az emberek számára, hogy magasabb régiók­ban keressék a maradandót? A szellem tudo­mányoknak uj módszere-e, amely végtelenül finom műszereivel a lelki élet olyan jelenségeit is fel fogja és megállapítja, amelyek eddig is­meretlenek Voltak előttünk? Művészet-e, amely a lélek húrjain játszik és eddig nem ismert cso­dás zsolozsmákat csal ki annak titokzatos mélyé­ből? Étheri finomságú szórakozás-e, a napi élet harcában kifáradt idegek játéka-e, zson- gitó hatású lelki mákony-e, amely az öntudatos­ság kikapcsolásával ringat ernyesztő 'zsibbadt­ságba, vagy szemfényvesztés-e, amelyet a meg­élhetés egyre nehezebb harcában ügyes kezű és fejű emberek társaik hiszékenységének ka­matoztatására használnak fel? A vele való foglalkozás sokkal komplikiál- káltabb jelenségnek mutatja, hogy sem egyik is a felsorolt példák közül teljesen rá illenék, és mégis mindegyikből van benne valami. Ezért mint minden összetett mlenségnél a különböző rétegek türelmes szétboncolása vezethet csak eredményre. Amá híres történeti kardvágásra a g o r d i u s i csomó darabokra eshetett szét, de nem oldódott meg. A tárgyilagos mérlegelés közben, amire az alábbiakban törekszünk, a következő kérdések vetődnek fel és keresnek megoldást: az-e a spi­ritizmus lényege, aminek hívei tartják; kitűzött célját eléri-e,, nem bontja-e meg az ember testi s lelki harmóniáját s nem áll-e ellentétben a keresztyénséggel ? A spiritizmus ismertetésével és bírálatával foglalkozó irók egyike, akitől jelen ismerteté­semben is sok hasznos utalást nyertem, Traub, a spiritizmus lényegét a következő szavakkal határozza meg: »a spiritizmus a halottakkal való érintkezés tana és gyakorlata«.*) Aminthogy tényleg részleteiben különbözőképen nyilvánul­hat, de alapgondolata az, hogy a meghaltak lel­kei az élőkkel kapcsolatba léphetnek1, bizonyos, a spiritizmus által eredményesnek feltüntetett módszer segítségével, s megfelelő médiumok által kijelentéseket közölhetnek a spiritiszta kör résztvevőinek életéről és sorsáról; sőt megfelelő előkészületek révén meg is jelenhetnek, s be­szélhetnek az összejövetel tagjaival. Közvetítő­ként szerepelnek a spiritiszta médiumok, leg­több esetben nők, akik a »trance«-nak nevezett állapotban, amely extatikus állapot; félig alvás, félig ébrenlét, csodásnak tetsző jelenségek be­mutatására képesek, a már közönségesnek tet­sző asztaltáncoltatástól fogva, bizonyos tárgyak­nak emberi izomerő közreműködése nélkül való megmozgatásán — telekinézés - át teleplaszti- kus jelenségekig, egyes emberi testrészeknek, mint kéz, láb, fej, sőt egész emberi alakoknak, amelyeket szellemeknek mondanak, a materia- Iizációjáig sőt szellemirásig és fotografálásijg. Annálfogva, mert a legerősebb és legne­mesebb emberi érzések egyike, a kegyelet, az elhalt hozzánktartozók iránt való szeretet, el­költözésük után a velük való további érintkezés vágya szinte minden emberben megvan, ért­hető, hogy a spiritizmus, ama törekvése ill. ál­lítása, hogy az elhalt hozzánktartozókkal kap­csolatot tud teremteni, igen sok ember előtt te­szi szimpatikussá. De ez a jellege mutatja azt is, hogy bár újnak szeret feltűnni, ill. mint a fejlődésnek már a szellemiségre emelkedő fokazata, való­jában nagyon régi. Hiszen az ősök kultusza, az elhalt hozzánktartozókkal való érintkezés, ill. az ő tiszteletük a primitiv fokon álló népek val­lási felfogásában található meg és több vallás- történész épen ebben látja a vallási érzés leg- legprimitivebb megnyilatkozását. Az ősök kultusza, totemizmus, polydae- rnonizmus azon elsődleges alakulatok, amelyek­ben úgy a mai primitiv természeti népek vallá­sossága is megnyilvánul, mint a régi időben élő, mondhatjuk a történet előtti időtől fogva, fajok vallási érzése testet öltött. És hogy ilyen csökevények a kultúra és tudomány szédületes fejlődése ellenére is meg­maradhatnak, annak nyomait más téren is is­mételten tapasztalhatjuk. Mai kultúránkban pl. sokkal több a görög-római kultúra által közve­tített, évezredekkel ezelőtt megszűnt asszyr-ba- biloni kultúrának maradványa, mint azt első tekintetre gondolnánk.**) A jó és rossz szellemekben, ezeknek segítő és ártó hatalmában vetett hit kiirthatatlanul *) Th. Traub. Wider den Spiritizmus, Stuttgart. Quell. **) E régi maradványokat: „Amit a tegnap ha­gyott a mára“ c. dolgozatomban részleteztem Harang­szó, 1924. évf,

Next

/
Thumbnails
Contents