Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-01 / 1. szám

. i-—: - Y

1

1*2$.

Viszont azonban az utóbbi nem választható el az előbbitől.

S ha ezen a csapáson tovább haladunk, akkor észrevesszük, hogy a keresztyénségben éppen az Isten országára vonatkozó felfogás és hit terén felmerült eltérések, s ezen eltérések szükségszerű előtérbe nyomulása következtében a hitnek és életnek uj tipusai alakulnak ki, amelyek uj egyházalakulásokra ugyan előre láthatólag nem fognak vezetni, de már most is észre- vehetőleg s végeredményben még szembeöt- lőbben alkalmasak arra, hogy a Krisztus anya- szentegyházának bástyáit bontogassák. Mert minden olyan célkitűzés, amely a keresztyén- ség energiáját, hitében rejlő dinamikus erejét a középpont felé vezető úttól és működési vonaltól eltereli, gyengíti a Krisztus egyházát. A próféta is hangsúlyozza, hogy a tanítás Süniből jön, és az Urnák beszéde Jeruzsálemből. Nem a nacionalizmusnak, nem a lokalpatriotiz- fnusnak szava ez, hanem prófétai utalás Krisztus egyházára és az uj Jeruzsálemre. Azért nem áll ez a prófécia ellentétben Krisztus azon szavaival, hogy eljön az idő, amikor nem ezen vagy azon a hegyen, nem ebben vagy abban a városban, hanem lélekben és igazságban imádják az emberek az Istent. Mérvadó e tekintetben Pál apostol irásmagyarázata, amely szerint például az a kőszikla, amelyből Mózes vizet fakasztott, a Krisztus, a tenger, amelyen a zsidó nép általment, a keresztség stb. Hogy a próféta itt nem a korabeli Siont és a korabeli Jeruzsálemet értette, az éppen az általa adott kor- rajzból világosan kitűnik. Nála nem Sión, nem Jeruzsálem a lényeges, hanem az Istennek dicsősége. Sión és Jeruzsálem van ott, ahol az evangéliom tisztán és igazán hirdettetik, s ahol a szentségek Krisztus rendelése szerint szolgáltatnak ki. Ez az egyháznak a feladata, munkája és rendeltetése. Minden egyéb csak periféria. S mihelyt a perifériákhoz tartozó dolgok középponti szerepet akarnak játszani, az egyház abba a veszedelembe sodródik, hogy egyetlen, örök fundamentomáról lecsúszik.

Egy olyan világ, amely nem ismeri a fegyveres hadakozást és amelyben a keresztyénségnek egységes szervezete van, nem okvetlenül jobb világ, mint a mostani. A felmerült vitás kérdéseknek akár csak ultima ratio-ként fegyverrel való elintézését lehet kárhoztatni, a ke- resztyénségnek széttagoltságán lehet sajnálkozni, de a keresztyén erkölcs alapján nem lehet kárhoztatni azt, aki törvényes felsőségének engedelmeskedve, honszerelemből életét kockáztatja, vérét ontja, magát feláldozza, mert a keresztyén ethika ismer a földi életnél nagyobb értékeket, amelyeket a keresztyén embernek végső lehelletéig védelmezni kötelessége. A keresztyén- ségben nem a szervezet a lényeges, hanem a hit s a szervezet érdekében kompromisszumokat kötni a hit dolgaiban a lelkiismeret ellen való cselekedet.

A próféciával látszólag azonos modern törekvéseiknek egy alaphibája van, és pedig az, hogy hiányzik belőlük »az Urnák világossága«. Ismételten halljuk velük kapcsolatban emlegetni »a világháború szomorú tapasztalatait«. Az indítékot ezekre a törekvésekre jórészt a világháború adta meg, jobban mondva a világháborúnak utilitarista értékelése.

Nem az a döntő, hogy Isten mit akar, hanem az, hogy a földi embernek mi esik jobban, mi kényelmesebb, hasznosabb, mi fizető- dik ki. Kétségtelen, hogy Krisztus egységet akar az ő egyházában; kétségtelen, hogy Isten a földön békességet akar. Ámde ha az Urnák világosságában járunk, akkor rájövünk, hogy az az egység egy tanításnak a hallgátásában s egy utón való járásban nyilvánul a prófécia szerint; ettől pedig messze vannak még azok is, akik a római katholicizmus egységes szervezetének a tagjai; a szervezetbeli egység sürgetői azon a vonalon, mozognak, ahol a leggyengébb ellenállással találkoznak. A békét illetőleg pedig vájjon az Ur világosságában járók megtalálják-e a béke biztosítékait és állapotát ott, ahol nincs fegyver? Nem a fegyver szüli a háborút, hanem a háborús indulat szerez magának fegyvereket.

Istentől tanított és az Ur világosságában járó lelkek kellenek. Ezek a lelkek nem fognak visszariadni attól, hogy háborúságot szenved^ jenek az igazságért, de nem fogják Krisztus nevében öklüket emelni arra, aki más felekezet- nek a tagja. A keresztyénség a lelki sötétség ellen küzd a léleknek fegyvereivel s távol áll attól, hogy azok mellé álljon, akik minden áron mindennel kibékülnek. De távol áll azoktól is, akik gyenge lelkiségüket kardcsörtetéssel vélik megerősíthetni. Van ár, amelyet a keresztyén ember sem az egységért, sem a békéért nem fizethet meg, mert a Szentlélek és a lelki- ismeret ellen nem cselekedhetik. A legsilányabb emberfajta az, amelyik Istennek békéjét egy kalap alá vonja a borral, búzával, egészséggel, s