Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-20 / 12. szám
92. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. 3. A legtátongóbb szakadék azon egyházak között áll fenn, amelyek egyfelől megtartják, másfelől elvetik a püspökséget, vagyis azt az elvet, hogy a püspök a helyi gyülekezetnek, vagy a gyülekezetek egy csoportjának szabályszerű feje és az ordinációnak szabályszerű kiszolgáltatója. 4. Az egyesülést célzó mozgalmak eredményeképpen felmerült az az indítvány, hogy a keresztyén Egyházakban elfoglalt történelmi helyzetére való tekintettel az egyesüli: Egyházban legyen helye az alkotmányos formájú püspökségnek, amely mellett legyen alkotmányos helye a Presbiterek tanácsának és a Hívők Gyülekezeteinek is. Gondolja-e a konferencia, hogy ez az indítvány a szőnyegen forgó problémának sikeres megoldása? 5. Ha egy általánosan elismert egyházi szolgálat szükséges volta elfogadtalak, vannak-e idevágólag olyan javaslatok, amelyeket most kellene megtárgyalni? VI. Tárgy. A Szentségek. Számithatnak-e az alábbi javaslatok olyan egyetemleges efogadásra, amely alapját képezhetné a további tárgyalásoknak? 1. Istennek és az embernek része a Szentségekben. Mindegyik szentségben megvan Istennek cselekedete, melyet az Ö Egyháza szolgáltat és meg kellene lenni az ember feleletének is. Istennek kegyelme nyujtatik az embernek a szentség által akkor is, ha az ember nem ad rá feleletet, de a kegyelem haszna az embernek azon akaratától és erejétől függ, hogy él e vele s attól a hitétől, amely cselekedetében megnyilvánul. 2. A Szentségek kellő kiszolgálta- tásáhozm egkö vet el t szándék. Az Egyháztól, lelkésztől vagy az élvezőktől csak az a szándék követelendő meg, hegy cselekedjék azt, amit Krisztus parancsolt és elfogadják azt, amit Isten mindegyik Szentség által adni akar. 3. A keresztség és az Úrvacsora szentsége. A mi Urunk által rendelt szentségeknek, a Keresztségnek és az Úrvacsorának kiszolgáltatása az Egyháznak mindörökre kötelessége. Jegyzet. Jóllehet fontos problémák merülnek fel azokkal a szertartásokkal kapcsolatban, amelyeket széles körökben (de nem mindenütt) Szentség névvel neveznek, nincs javaslatban, hogy az 1927. évi konferencia ezekkel a problémákkal foglalkozzék. VSI. Tárgy. A Keresztyénség egysége és a meglevő Egyházaknak ahhoz való viszonya. 1. A test egysége, miként Szent Pál tanítja, nem az egyformaságot, hanem a külön- féleséget feltételezi; és ezért az Egyház, amely Krisztusnak teste, kell, hogy egységében megtartsa a különféleséget. 2. Minthogy az Egyház az Evangéliomot minden népekhez minden időben viszi, és igy mindinkább rászolgál az ősi, egyetemes (katho- liikus), névre, annál inkább szükséges, hogy gondoskodjék a különféleségről, de amellett maradjon hü ahhoz az Evangéliumhoz, amelyet Jézus Krisztustól kapott az ö apostolai által. 3. Az Egyház egysége természetes kifejezését a közigazgatás és a szervezet helyi egységében nyeri; törekednünk kell-e arra, hogy napjainkban visszaállítsuk az apostoli kor állapotait, midőn minden helyi gyülekezet az egy Egyháznak tagja volt és mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy egy helyen csak egy Egyház volt? 4. Jóllehet a keresztyéneknek bizonyos csoportjai,, a keresztyén hit vagy gyakorlat bizonyos oldalára különös súlyt helyezve, a történelmi viszonyok nyomása alatt szükségesnek tartották, hogy mint külön egyházak szervezkedjenek és nagy szolgálatot tettek az Egyetemes Egyháznak, vájjon a jövőben lehetséges lesz e, hogy az ilyen csoportok megmaradjanak az egy Egyháznak egységében, és igy különleges adományaikat az egész testnek hasznára értékesítsék? 5. Azok a kérdések, amelyek az egész Keresztyénség számára érvényes központi tekintély szükségességére vonatkoznak, a legnagyobb fontossággal bírnak; de a konferencia, bár azoknak fontosságát elismeri, nem véli tanácsosnak, hogy azok tárgyalását ennek a konferenciának programmjába felvegye. IRODALOM. Dr. Karner F." Károly: Pál apostol világnézete. I. Rész. Pál apostol és a görög filozófia. Pécs, 1927. Theológiai tudományos irodalmunk közismert mostoha viszonyaink miatt igen szegény, örömmel kell tehát üdvözölnünk minden kiadványt, amely azt gazdagítja s bizonyítékát nyújtja tudósaink komoly, beható tanulmányainak és egyúttal áldozatkészségének. Dr. Karner F. Károly tanulmánya azonban nemcsak ebből a szempontból, hanem önmagában véve is nyeresége theológiai tudományunknak. Pál apostol írásai a ke- resztyénségnek közkincse, a keresztyén theoló- giának egyik főforrása, a keresztyén kegyességnek és elmélkedésnek vezérkönyve, eszköze és szabályozója. Pál apostol szelleme ráütötte bélyegét a theológiára és a gyakorlati hitéletre. Semmiképpen nem érdektelen tehát, hogy az apostol világnézete milyen elemekből tevődik össze, milyen külső behatások mutatkoznak rajta s milyen kapcsolatban áll a korabeli szellemi áramlatokkal. Tudvalevő, hogy az inkább erős hatásokra számító, de egyébként gyenge tudományos alapokon nyugvó idevágó irodalom milyen szertelen és szélsőséges állításokra ragadtatta magát. Hallottunk olyan véleményt, hogy a keresztyénség voltaképpen Pálnak az alkotása, jézusnak a Messiásnak alakját is ő teremtette meg. A másik irányban pedig abban fáradoztak, hogy Páltól egyenként megtagadják azoknak az iratoknak szerzőségét, ame-
