Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-13 / 11. szám
84. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. testáns vallása akadályozza meg; alkalmaztatását. Remélem és hiszem, hogy ez az állapot nem lesz tartós, mert a magyar ember lelkülete nem hajlik a vallási türelmetlenség felé s ezek a most tapasztalt szomorú események részben a háború által megzavart lelkek cselekedetei, részben pedig annak a ténynek következményei, hogy a létért való küzdelem annyira kíméletlenné vált, hogy a gyengébbek nem bírják. Azonban a helyzet sivárságát fokozza az, hogy a hatmilliót számláló római katholikusoknak legalább harmincezer papjuk, szerzetesük és apácájuk van; az evangélikus lutheránus egyháznak pedig mindössze körülbelül 300 lelkésze és ezeknek többsége olyan szegény, hogy az anyagiak hiánya gátolja tevékenységüket. Ez a szegénység kényszeritett bennünket arra, hogy egyetlen theológiai főiskolánkat egyik állami egyetembe olvasszuk be. Ezzel leendő lelkészeinknek biztosítottuk a legmagasabb tudomá- mányos kiképzést és mentesültünk annak pénzügyi terheitől. Azonban, hogy ilyen körülmények között biztosítsuk a jövő lelkészeinek megfelelő egyházias szellemét, évek óta arra törekszünk, hogy saját szemináriumot állítsunk fel, de mindeddig nem bírtuk összehozni a szükséges összeget. Theológiai hallgatóinknak még megfelelő otthonuk sincs. Mindamellett nem esünk kétségbe. Kitartunk. Szívósak vagyunk. Hazánkat ezer esztendei fennállás után feldarabolták. Ezáltal elvesztettük1 nyájunknak kétharmadát. De a maradék, néhány százezer lélek, hü marad Krisztushoz, evangéliomához, az evangélikus egyházhoz. Az a nagy rokonszenv és állandó jóakarat, amelyet amerikai testvéreink, élükön Morehead professzorral és a boldogult dr. Larsennel irányunkban tanúsítottak, támogatták és bátorították kitartásunkat a múltban. Maradjanak meg továbbra is. És mi hittel reméljük, hogy a protestántizmusnak Déleurópá- ban a jövőben is. bástyája leszünk, miként az elmúlt négyszáz éven keresztül voltunk. Engedelmeskedni nem könnyű dolog; gyakran igen nehéz kötelesség. De ez ne szegje kedvét a keie:ziyénnek. Sőt a nehézségben ta'ála meg dicsőségét. Minél nehezebb feladatok elé állít az engedelmesség kötelessége, annál! inkább őröljünk annak, hogy Urunk képesnek tart ekkora teher hordozására is. Mert ő nem kisért feljebb annál, mintsem hogy elhordozhatjuk. Finom acél nem készül tűz nélkü1, finom jellem nem alakul ki szenvedések kohója nélkül. Magunkra maradunk, hogy magunkban talajunk rá az erőre. Elszegényedünk, hogy a valódi gazdagságot keressük. Az emberek dicsérő szavát nem halijuk, hogy Isten dicsőségét keressük. GYÁMINTÉZET. A dunántúli egyházkeriiletí gyámintézet köréből. Még a nult év december elején felkértem azon gyülekezeteket és intézeteket, amelyek gyámintézeti segélyért szoktak folyamodni, hogy helyzetükről küldjenek be rövid, tömör leírást, mivel az egyetemes gyámintézet ezen leírásokat egy füzetben szándékozik kiadni, hogy mindenki világos képet alkothasson magának azon gyülekezetről, amelyet segélyezni kíván. A múlt évben dunántulról 37 segélykérvény nyujtatott be a gyámintézethez, eddig azonban, bár a felhívás óta már három hónap múlt el, csak 18 ilyen helyzetkép érkezett hozzám. Felkérem mindazokat, akik ezen ismertető leírással még hátralékban vannak, annak haladéktalan beküldésére, mert különben csak maguknak tulajdoníthatják, ha gyülekezetük ezen füzetből, amely a jövőben a gyámintézeti segélyek osztásánál oly fontos szerepet lesz hivatva betölteni, kimarad. Mivel még a Szűcs féle gyámintézeti beszédek árát sem küldték be több helyről, felkérem azokat, akiket illet, hogy vagy a füzeteik árát, avagy az el nem kelt füzeteket küldjék haladéktalanul hozzám; Feltételezem azonban, hogy mindnyájan tudatában vagyunk az iratterjesztés nagy jelentőségének, úgyhogy azt a néhány példányt, amelyet ezen értékes beszédből minden gyülekezetbe küldtünk, egy kis jóakarattal mindenütt sikerült elhelyezni. Felhívom az esperességi gyámintézetek vezetőinek figyelmét arra is, hogy az egyházkerület! gyámintézet megüresedett világi elnöki állása ezidén kerül betöltésre. Ezen ügyben legközelebb külön fordulok majd az esperességi gyámintézetek elnökségéhez. Örömmel közlöm, hogy dr. Ajkay István répcelaki nagybirtokos hívünk, Péter nevű elsőszülött fiának keresztelése alkalmából 100 pengőt adott át Kapj Béla püspök urnák, hogy azt valamely egyházi célra fordítsa. Püspök ur hozzám küldte az összeget azon meghatározással, hogy azt mint dr. Ajkay István gyámintézeti adományát, valamelyik segélyreszoruló dunántúli gyülekezetnek juttassam. Midőn ezen adományért a nemesszivü adakozónak az egyházkerületi gyámintézet nevében köszönetét mondok, nem mulaszthatom el, hogy az adott példát másoknak is követésre ne ajánljam. Hányszor jutunk fceresztelések, esketések, temetések alkalmával olyan helyzetbe, hogy szeretnénk vagy tudnánk valamely egyházi célra adakozni, csak azt nem tudjuk, hogy mire. Jusson eszünkbe ilyenkor mindig a gyámintézet. Különben is közeledik az évnek az a szaka, mikor a gyámintézeti gyűjtés az egész vonalon megindul. Tartsuk meg minden gyülekezetben az előirt s offertóriummal összekötött gyámintézeti istentiszteletet, a házi gyűjtésnél
