Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-27 / 9. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 69. Jegyzet. Dr. Sebestyén Jenő lapunk 5-ik számában található Jegyzetemre kiadott a Kálvinista Szemle 8-lk számában egy hőfer-jelentést, amelyben megállapítja, hogy vereséget szenvedtem. Persze, előzőleg felvonultatja egyik nagyágyúját, névszerint »a németek nagy nemzetközi tekintéllyel bíró, nem is kálvinista theológiai ál- láspontu theológusát, Troeltsch Ernőt.« Azt írja, hogy csak ezt az egyet. Felvonultathatna tényleg többet is, mert a lutheránizmusnak dr. Eck- töl kezdve dr. Sebestyénig sok ellensége volt. Előrebocsátom, hogy egy professzornak, pláne ha német, ha még olyan nagy nemzetköz: tekintélyszámba megy is, sok mindent el kell nézni, lássuk, hogyan mennydörög a lutheránizmus ellen ez a Heide’.bergából kiröppent »nem is kálvinista theológiai ailáspontu« génié. Azokat a szavait veszem át dr. Sebestyén idézeteiből, amelyeket a Kálvinista Szemle szerkesztője kurzív betűkkel szedetett, amelyekben szemmel láthatólag kiváltképpen gyönyörűségét lelte. Tehát: »A lutheránizmusnak nincs politikai érzéke.« Vagyis, mondjuk, Gusztáv Adolfnak, vagy Bismarcknak nem volt politikai érzéke! A dánoknak, finneknek, svédeknek, norvégoknak nincs politikai érzéke! Nagyszerű ember ez a Troeltsch! Tovább: »A lutheránizmus modern művelődéstörténeti jelentősége politikailag és szociális téren a reakcionárius pártokkal való egvütthaladásban áll.« Ez különösen kacagtató. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Görgei Arthur, akik véletlenül lutheránusok voltak, ilyenformán a reakció sötét lovagjaiként gázolnak bele a modern művelődésbe! Ez a Troeltsch olyan bölcs, mint egynémely magyar professzor. Meg tovább: »Itt (t. i. a szociálfüozófia terén) a lutheránizmus, minden különösségei dacára is teljesen a katholikus szociálfilozófia nyomdokain jár.« Ez úgy látszik szemrehányás és lekicsinylés akar lenni. Feleljenek rá a lutheránizmus ethikusai, akik, úgy tudom, nem szoktak elsápadni, amikor Troeltsch Ernő dr. Sebestyénen keresztül kimondja róluk magyarul is a szentenciát. »A kálvinizmus azonban ezzel szemben... az egész kér. szociálfilozófiát és etikát átépítette.« En nem vettem észre. Aki látta, az megmondja majd, hogy mi lett belőle. Nem állhatok továbbá ellent azon ingernek, hogy ide iktassam az alábbi, nem kurzív betűkkel nyomatott szemelvényt: »Tovább menve Troeltsch Luthernek a hatalmat dicsőítő álláspontját Macchiavelli tanításához hason’itva, azt mondja, hogy darvvinisták, hatalmi politikusok és más effélék ma is könnyebben kijönnek a lutheránus konzervatív elemekkel, mint a liberálisok etikai individualizmusával. A konzervatívok elveinek politikai és társadalmi szempontból legfontosabb részei Luther természetjogán nyugszanak.« Előrebocsátottam, hogy a profesz- szoroknak egyet-mást el kell néznünk. Például a rövidlátást és a szórakozottságot. Én a magam részéről ugyan nem látok a konzervativizmusban semmi nagyobb, kirívó szociál-etikai bűnt, s talán még a troeltschisták is más szemmel nézik a konzervativizmust a világháború és bolsevizmus után, bár a szociá'.filozófusokról egész határozottsággal ezt nem merném állítani, de a német professzor úgy látszik, hogy a két Tiszát, Tisza Kálmánt és gróf Tisza Istvánt, a magyar kálvinista politikai érzék eme pregnáns képviselőit nyilván lutheránusoknak nézte, mert ezeket ugyan senki sem fogja rakoncátlan radikálisoknak, vagy borzas hajú Marx-tanitványoknak nézni. Valamint úgy rémlik előttem, hogy nem a lutheránus konzerva- tiv elemek közül került ki az a kálvinista püspök sem. aki 1918-ban a kálvinista Rómában megáldotta IV. Károly magyar királyt, tehát annak a dinasztiának tagját, amely ellen a Kálvinista Szemle szerkesztője állást foglal. Tehát »a dar- winisták, hatalmi politikusok és más effélék« könnyebben boldogulnak a lutheránus konzervatív elemekkel? Példa rá, ime az ősi lutheránus családból származó báró Podmaniczky Pál: milyen könnyen boldogulnak ővele a dar- winisták, akik azt hiszem a dsungel szociál- filozófiájának hívei: aki bírja marja, és a hatalmi politikusok és más effélék! Ez a báró Podmaniczky Pál hiszen az ö cikke adott alkalmat dr. Sebestyénnek arra, hogy a lutheránus theológián atyafiságos jóindulattal és magyar testvéri érzülettel megint egyet rúgjon —- világos, hogy a darwinistáknak és hatalmi politikusoknak behódolt lutheránus, ö az, aki a Habsburg-dinasztiának évtizedeken át magyar- országi politikai exponense volt, s ó az, aki jelenleg is azoknak udvarol, akiké a hatalom! Végül idézem azt, amit dr. Sebestyén Jenő a legitimizmusra vonatkozólag ir: »A legitimizmusra vonatkozólag, helyszűke miatt már nem mutathatjuk ki a Podmaniczky féle állítás középkori s az Ev. Lapja tájékozatlan álláspontját. Megtettük azonban régebben — s igy az ismétlésnek nincs értelme.« Troeltsch Ernő minden kritikán felül álló nemzetközi kinyilatkoztatásai után a Kálvinista Szemle hőfer-jelentése ugyebár csak azt adhatja tudtul, hogy az Ev. Lapja vereséget szenvedett és győztek azok, akik nem dicsőítik Lutherral, Machiavellivel és br. Podmaniczkyval együtt a hatalmat, hanem szolgálnak a Habsburgnak addig, amig uralkodik cs elfordulnak tőle akkor, amikor nem uralkodik. Ez az a politikai érzék, ami belőlünk lutheránusokból hiányzik. Dr. Sebestyén Jenő »a jövőben érveket kér és nem gúnyolódást«. Bocsánatot kérek, de olyan nehéz szatírát nem írni, hogy másként nem írhattam, m nt ahogyan irtain. Az Ev. Lapja tényleg »szelid«, s a református testvéregyházzal való békés egyetértést és együttmunkálkodást akar'a. Azonban ha azt kell látnom, hogy egy tekintélyes protestáns hetilap szerkesztője a magyar protestántizmus jelenlegi helyzetében nem talál magának más
