Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-27 / 9. szám
68. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. A nagy fanitó. Február 17-én volt száz esztendeje, hogy meghalt a nagy tanító Birr-ben s ebben a kis faluban eltemették. Illő, hogy a magyar evangélikusok az évforduló alkalmából megemlékezzenek Pestalozzi János Henrikről, a nagy nevelőről, aki protestáns papi család sarja volt. A modern pedagógia három nagy személyiségen épül föl. E három nagy név: Come- nius, Pestalozzi és Herbart. Pestalozzi nem volt rendszerező elme, de nevelői gondolatai csodálatos bőségben teremtek. A maga korára és a XÍX. század utolsó évtizedeire óriási hatást gyakorolt. Szomorú élete (1746—1827) sokszor tragikussá válik. A lehető legnagyobbat akarja, de kora viszonyai nem engedik. Egész élete másokért való élet. Jellemző sírfelirata: »Neuhof ban a szegények megmentője, Stanzban az árvák atyja, Burgdorfban uj népiskola megalapítója, Ífertenben az egész emberiség nevelője. Ember, keresztyén, polgár. Minden másokért, magáért semmi __« Ő, aki maga is szegény, nem tudja nézni a züllött, tönkrement embereket, segíteni akar rajtuk. Meg akarja tanítani őket dolgozni, hogy magukon segíthessenek. Sokhelyen próbálkozott iskolaalapítással, végül is Ífertenben virágzott fel intézete. Csúnya arcú amint ezidei Luther Naptárunkban is láthatjuk , félszeg viselkedésű ember volt, de a lelke sugárzóit. Tanításával lebilincselte az embereket. Munkássága következtében az államok fejei kezdenek törődni a népneveléssel. Hirdeti, hogy a népműveltség az alapja az állam erejének. A népiskola feladata nem az, hogy részleges tudást adjon, hanem hogy fejlessze ki az embert egészen. Minden emberben megvan a teljes kifejlődés alapja és minden embert közös alapon kell nevelni. Nemcsak az előkelőket és nemeseket, de mindenkit kötelességünk nevelni. Egyetemes embernevelés ez, amely megelőzi a szaknevelést, a pályára valló nevelést. Pestalozzi ezt igy fejezi ki: allgemeine Menschenbildung. Pestalozzi eme gondolatát vette át báró Eötvös József, amikor 1868-ban behozta Magyarországon az egyetemes, mindenkire nézve kötelező elemi népoktatást. Pestalozzi, szerint a nevelés legyen harmonikus, azaz minden tehetségünket egyaránt fejlesztő. »Fejet, kezet, szivet« — ahogy ö Írja. Legyen a nevelés könnyed, azaz a gyermek örüljön a tanításnak. Az igazi embernevelés nem annyira ismeretadás, mint inkább az érzület fejlesztése. ^ Ezért a vallástanitásban a bibliaolvasást, imádkozást, templombajárást kívánja száraz dogmatikai tételek helyett. Az erkölcsi nevelés alapját elsősorban is a szülői ház adja meg. Az anya szerepét a nevelésben döntő fontosságúnak tartja. Lienhard és Gertrud, Hogyan tanítja gyermekeit Gertrud? c. világhírű munkáiban középpont a családanya. Az első munkában egy tönkrement falut láthatunk. Ennek az elsodort falunak megmentésére szövetkezik két nemeslelkü ember: Amer, a földesur és Ernst, a pap. Segedelmükre van a tanitó, aki Gertrudtói kérdezi meg, hogyan neveli gyermekeit. A földesur adja a falu anyagi jólétét, a lelkész és tanitó teremti meg a nép szellemi jólétét. Lienhard, az elzüllött kőműves, a földesur jósága és felesége Gertrud bátorítása, vigasztalása folytán válik uj emberré. Hogyan tanitja Gertrud az ő gyermekeit cimü munkájában Pestalozzi módszeres utasításokat ad. Rájön arra, hogy mindenben három elem van: szám, forma és nyelv. Ezek a szemléltetés eszközei. Minden megismerés szemléletből indul ki s a tárgyakat nemcsak képeken kell látni, hanem a valóságban is. Az édesanya a gyermeket először látni tanitja, majd érezni. Ha a gyermek érzi szülei gondoskodását, akkor elismeri tekintélyüket. A család vagy vallásossá neveli a gyermeket, vagy pedig nem. Pestalozzi jelentősége az, hogy ő a népre, az emberiségre gondol, amikor az egyént a társadalom hasznos tagjává akarja tenni. Ép úgy súlyt fektet az egyéni lelki tulajdonságok ki- fejlesztésére, valamint az egyetemes emberi törvényekre. Az első jelenti a szociális szempontot, amelyet Pestalozziból Natorp vett ki; a második az individuális pedagógiát, amelyet Herbart és Ziller hangsúlyozott. Ma is úgy áll a dolog, hogy a nevelésben az egyéni és a közösségi szempontokat össze kell egyeztetni. Pestalozzi az emberiség fejlődésében három fokot állít fel: 1. állati állapot, amikor az ember ösztöneinek játékszere; 2. társadalmi állapot, amelybe születésünkkor lépünk, de csak akkor érjük el, ha a jogot észrevesszük és ez a jog fékezi állati vágyainkat. A társadalmi állapot embere már ráeszmél arra, hogy mi a jó és nemes; 3. az erkölcsi állapot, amikor benső kényszerűség folytán cselekszem a jót. Mi mindannyian tanítványai vagyunk a nagy Tanítónak. Hálás lehet neki a család s különösen az édesanyák, akikről ezt a dicséretet irta: »A megromlott társadalmat csak jobb neveléssel javíthatjuk meg s ezen jobb nevelésnek az anyától kell származni.« Az istenfélő anya és a tetterős atya jelenti a jobb jövő alapját. Hálás lehet Pestalozzinak a nép, akinek nevelését ő hirdette törhetetlen kitartással, ö adott példát a népiskola megteremtésére, amelyben apátlan-anyátlan árvákat nevelt, nem nézve származást és rangot, csak a gyermekben lappangó tehetséget tisztelve. Hálás lehet neki az egész emberiség, mert legfőbb feladatul az egész ember kialakítását tűzte ki. Szegények megmentője, árvák atyja, mindnyájunk tanítója, hódolattal hajolunk meg emléked előtt.
