Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-27 / 9. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 67. Az egyik majdnem színtiszta evangélikus választókerületben egy nem közülünk való do- inokratával egy szintén nem közülünk való kormánypárti mérkőzött. A két párt összecsapása után egy nagytekintélyű egyházi vezérember szemrehányással illette a különben buzgó, láng- lelkű helyi lelkészt: miért nem kerestek a saját egyházunkban jelöltet?! A szemrehányásra a lelkész csattanósan válaszolt: »Mi papok leszavaztatjuk népünket, de a mi hitünkön való jelölteket állítani nem a. mi gondunk, hanem az egyházi felsöbbség feladata.« Videant consules... Több életrevalóságot! Több bölcsességet! Nem válnék kárunkra, ha a parlamentben jobban volnánk képviselve. De ezen a téren csak akkor remélhetünk lényeges változást, ha nem leszek majd kénytelen megállapítani, hogy a Bírák könyve 17. szakaszának 6-ik verse reánk vonatkozik és senki másra: 'Abban az időben nem volt király Izraeljén, hanem kiki azt cselekedte, amit jónak látott!« Dr. Varsányi Mátyás. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy örömmel olvastam az »Evangélikusok Lapja« karácsonyi számában Krayzdi Miklósnak: »Rádió az »Ige« hirdetésének szolgálatában cimü cikkét. Miután nekem is vágyaim-vágya, az istentiszteleteket rádión is hallgathatni, — azt képzeltem, minden evangélikus rádióelŐf z tó csatlakozik Krayzell Miklós mel é, és sokan, nagyon sokan leszünk, kik e kérdés fontosságát fölismerve, hozzá szólunk. Minthogy mind e mai nap g semmi visszhang e fontos cikkre nem érkezett, — engedje meg Szerkesztő Ur, hogy legalább én, mint az »Evangélikusok Lapja« talán egyik legrégibb előfizetője és olvasója, nézetemet kifej ‘nessem. Teljesen igazat kell adnom a cikk írójának mindenben, de legfőképpen abban, hogy a mai gyors tempóban élő világban, a rádió mellőzése esetén, a magyar á^. hitv. cvang. egyház létezésének tudata, a világban lassan elmosódik, s csupán a róm. kath. és ev. ref. egyházak létezésének tudata marid meg; s i?y a magyar ág. hitv. evang. hivő hátrányos helyzetbe kerül. Nem hinném, hogy akad egy is, az önérzetes evang. rádióhallgatók között, kinek szivében nem támasztott volna fájó érzéseket, — talán féltékenységet és irigységet is, az a gyönyörűség, melyet a ref. istentisztelet kel.eit bennünk. Papjaink között akadnak, kik azt állítják, ha mindenki rádión hallgatja az istentiszteleteket, üresen maradnának a templomok, s kinek prédikálnának? Ha hónaponként egyszer, rádión hallgatjuk is az Isten Igéjét, még három vasárnap mindig marad a templombajáráshoz. Megjegyzem, a rádióhallgatók mindig kisebb számban fognak maradni, de még abban az esetben is, ha többségben lennének és egyazon vasárnap mindnyájan otthon h 1 gatnánk is az istentiszteletet (ami nem valószínű) az egyházak ezáltal is, csak hitben megerősödött egy- háztagokat nyernének. Mert egy olyan egyént, aki szive vágyából teszi fülére a rád.ókagylót, nem kell attól félteni, hogy egyházát cserben hagyja, sót biztos vagyok benne, vallásáért áldozatoktól sem fog visszariadni. Kérdem tehát: mi helyesebb, ha mi evan- élikusok a mi istentiszteleteinket élvezzük öltön, vagy pedig a református istentiszteletekben leljük gyönyörűségünket? A rádió ellenzői továbbá azt is hangoztatják, hogy akik az Igét rádión hallgatják, az Ige hirdetését profanizálhatják. Erre az a válaszom: b'zzuk a dolgot az i Ltok lelkiismere- íére. Ha esetleg akadna olyan is véletlenül, ezek miatt nem szabad megfeledkeznünk a sok ágyhoz kötött betegről és az Isten Igéje után vágyakozó öregekről sem. Az Ítélkezést pedig bizzuk arra, aki elrendeli életünk folyását, akinek hatalma van é ók és holtak fölött, és aki megrnondot a nekünk: »aki méltatlanul eszik, vagy iszik ebből a pohárból ...« stb. Az én nézetem továbbá az, hogy lesznek olvanok, akik az istenházát most nem látogatják és akiket a rádió fog visszavezetni az egyházhoz. Az pedig, hogy valaki otthon nem a legnagyobb ünneplő ruhájában fogja hallgatni a rádiót, igazán nem fontos! Az a bizonyos vasárnap: kiöl özködés csak emberi hiúság. Mert Isten dicsőítéséhez semmi szükség nincs uj ruha, va^y uj kalapra. Vasárnapi tiszta köntösben kell, hogy legyen a szivünk és a lelkiismeretünk m nden hétköznapon is. Aminthogy a sziveket vizsgáló Isten hálóköntösben is meghallgatja imánkat reggel este, úgy vasárnapi imádkozásunk alkalmával sem fogja a ruhánkat, csak a lelkünket mérlegelni. Fontosnak tartanám továbbá: tekintettel a legtöbb anya és háziasszony nagy e foglaltságára, ha a délutáni, illetve esteli órákban legalább advent és böjti időszakban is préd káció- kat hallgathatnánk. Fővárosi p pjaink fölváltva tarthatnák a beszédeket, ezáltal nemcsak a nevük, de szónoki tehetségük is ismeretessé fog válni a vidéken és a trianoni határokon túl is. Luther követői vagyunk, az ö önérzetessége a mi örökségünk és meg kell mutatnunk minden időben azt, hogy: vagyunk és leszünk a világon! Budapest. 1927 február 14. teljes tisztelettel özv. Stefezius Istvánné, a kelenföldi evang. nőegyesület tiszteletbeli elnöke.
