Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
6. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. olyan világi történeti ismeretanyagot az elemi iskolákban túlnyomóan tárgyalt közép- és újkorból felmutatni, amely ne volna egyháztörte- néti vonatkozású. A világháború, boísevizmus, holland és belga gyermekmentési akciók? — Jegyzetek. Dr. Zsedényi Bélának a felsőházi törvénynyel foglalkozó munkájában igen értékes adatokat találunk a hazánkban élő különböző feleke- zetek műveltségi és kriminalitási arányszámai- rói. Az irni-olvasni tudás elterjedése az egyes hittelekezetek szerint 1910-ben a következő arányszámok szerint mutatkozik: róm. kath. 60.9, gör. kath. 27.8, ref. 68.9, evangélikus 73.3, gör. kel. 34.8, unitárius 63.2 és izr. 74.9 o/o. Ha pedig az irni-olvasni tudók számát felekezetenként a hat éven felüli népességhez viszonyítjuk, úgy azt látjuk, hogy a 66.7 o/0-nyi átlagot jelentékeny mértékben három felekezet haladja meg. Az izraeliták vezetnek 86.9 o/o-kai, az evangélikusok arányszáma 85.8, a reformátusoké pedig 80.2 o/o. Figyelemre méltó az is, hogy ha korcsoportok szerint vesszük az arányszámokat, akkor az Ötven éven aluli csoportokban már nem az izraeliták, hanem az evangélikusok vezetnek. A kriminalitási viszonyokat tekintve az evangélikusok, kik a népesség arányában az 1910. évi adatok alapján 7.3 o/o-kial voltak képviselve, a bűntett és vétség miatt elítéltek között csak 4.8 o/o -kai részesedtek, holott pé'dául a katho- likusok,^ akik a népességben 48.7 o/o -kai és a reformátusok, akik 14.6 o/0-kal voltak képviselve, a bűntett és vétség miatt elitéltek között 48.1, illetve 14.1 o/o ..kai szerepelnek. Az átlaghoz viszonyítva, az evangélikusok arányszáma nagyjában egyformáddal, 33.3 o/04cal áll az átlag alatt. A többi keresztyén egyházak arányszáma ezt az arányszámot meg sem közelíti. * Egy;k olvasónk felhívja figyelmemet arra, hogy a főhercegi lakájok kedvezményes vasúti utazásra tarthatnak igényt. A figyelmeztetést köszönöm. Mert nem tudtam róla. Azonban, ha ez a figyelmeztetés azért történt, hogy eszembe juttassa, hogy az evangélikus lelkészek viszont nem kapnak vasúti kedvezményt, akkor kénytelen vagyok felhívni a szives figyelmeztető figyelmét arra, hogy ebben az irányban hiányzik a tertium comparationis. Mert az evangélikus lelkészek nem főhercegi lakájok. * A lapok közölnek szemelvényeket József ki,r. herceg »Világháború« címen megjelent háborús naplójából. Feltűnést keltettek különösen a naplónak azon részei, amelyekben a kir. herceg 1 ersztyánszky lovassági tábornokkal, a negyedik hadtest parancsnokával foglalkozik. Rettenetes alaknak nevezi Tersztyánszkyt, a brutalitások apjának, aki ilyen parancsokat ád: »Angriff mit brutalsten Mitteln erzwingen« stb. Érdekes, hogy a lapok ezeket az intimitásokat miként kommentálják. Nem a háborút Ítélik el, hanem Tersztyánszkyt. Holott nyilvánvaló, hogy liliomszálat kezükben tartó szenteket nem igen lehet háborúban hadvezért teendőkkel megbízni. A brutalitások apja a háború. A háború démonja oszt parancsokat, nem törődve azzal, hogy az emberek a parancs teljesítésébe »bele- döglenek«. Azt a tízegynéhány millió halottat nem Tersztyánszky tábornok küldte a halálba. Azt hiszem, Vilmos császár is beszélt valami olyast, hogy: Bis zum letzten Blut von Ross und Mann. És minden hadvezér célja csak az lehet, hogy megnyerje a háborút, nem pedig az, hogy a hadseregnek népjóléti minisztere legyen. Azt gondolná az ember, hogy ezt egy évekig tartó világháború után mindenki tudja s tudja azt is, hogy ha Tersztyánszky szive ellágyul, félrelökik és keresnek másikat, keményebb kötésű legényt. De az emberek, úgy látszik, hamar felednek és keveset tanulnak. Milyen jó, ha egy- egy Tersztyánszkyban oda lehet állítani a Háborús brutalitások apját és azt lehet elhitetni, hogy minden máskép lett volna, a katonák kényelmes ágyakban aihattak és jól táplálkozhattak volna, épkézláb tértek volna haza, ha nem Tersztyánszky tábornok vezérkedik, hanem valaki más. * v Szerény véleményem szerint gróf Klebels- berg Kunó közoktatásügyi miniszter urnák, aki kántortanitóink életkedvét a kántori fizetésnek tanítói fizetésbe való beszámitásával fokozza és gyülekezeteinket a békebeli tanítói nyugdijjá- ruléknak nem tudom hirtellenében hányszoros- val boldogítja, meg lehet bocsátani azt, hogy mikor egy a Pesti Naplóba irt vezércikkében a megcsonkított magyar nemzet elé célul tűzi ki a környező nemzeti kultúrák fölé toronymagasságba emelkedő magyar nemzeti kultúrát, és a fennkölt cél megvalósithatásának alátámasztásául a magas kultúrájú kis nemzetek példáit idézi, Athén és Firenze után mindjárt a Wittels- bachok Bajorországa jut eszébe és a centrum- párt kedvéért méltóztatik megfeledkezni arról, hogy a Wittelsbachok Bajorországa mögött töb- bé-kevésbbé mégis jelentős Hinterlandként ott volt és olt van kb. kiiencvenmillió német, el jenben a rokontalan magyar szintén többé-kevésbbé jelentős Hinterlandjak ént a németek, horvátok, szerbek, románok, rutének, tótok, lengyelek, csehek szerepelnek. S egy olyan ország közoktatás- ügyi miniszterének, amelyben á protestánsok arányszáma kedvezőtlen és ahol Pospisil Ignác nevű favágóm a népjóléti miniszter szerint római katholikus hitének erejénél fogva a prim- hegedüt játszhatja, amely szerint nekem, kis aianyszámu lutheránusnak táncolnom kell, holott a Pospisil apja napszámosnak jött be Mór-
