Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-06 / 6. szám
36. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Legyen szabad tehát felhívnom a figyelmet arra, hogy az Ágostai Hitvallás tizenhatodik cikke, amely a De Rebus Civilibus címet viseli, utolsó mondatában egész vi ágosan és határozottan a következőket tartalmazza: »A keresztyének a hatóságaiknak és törvénynek okvetlenül engedelmességgel tartoznak; ha ugyan nem bűnös cselekedetet rende nek el, mert aikkor inkább kell Istennek engedelmeskedni, mint embereknek. Ap. Csel. 5, 29.« Az Ágostai Hitvallás Apológiájának XVII. cikke foglalkozik ugyanezzel a kérdéssel és azt mondja: »Megismételjük ezieket, hogy a kívülállók is belássák, hogy a mi tanításunk a hatóságok tekintélyét és a kü önböző állami intézmények méltóságát nem ássa alá, hanem inkább megerősíti.« Ugyanez a cikkely hivatkozik a Rómiabeiliekhez irt levél 13. részének elejére is, amelyet »e kérdésekben« szintén megszívlel és re ajánlok. Azon vádon, hogy a lutheránus theológia »önálló álláspont hiányában nem egy ponton a középkori róm. katholiicizmus álláspontjára csúszott vissza«, nem nehéz válaszolni. A lutheránus theológia sohasem hajszolt érdemeket önálló álláspontok elfoglalásával. Átló!, hogy valaki más áll áspontot foglal e’, mint egyebek, lehet még igein oktalan ember. A középkori róm. ikatholicizmus ál áspontjára nekünk s különben a kálvinistáknak sem kel.ett visszacsúsznunk, mert el sem hagytuk; pédaképen említem a niiceai hitvallást, az aposto i hitvallást, a keresztség szentség, a Miatyánkot, a Bibliát. Bizony ezek elégi fontos ál áspontok. Ami már most a lutheránus Podmaniczky báró logikáját s Sebestyén-féle általánosítással élve, a lutheránus theológia logikáját Heti, amelynek annyira feeite áh az a kálvinizmus, amelyre: tisztánlátása dr. Sebestyén Jenőben inkáin ál ódott, hát úgy látom, hogy még mindig helytállóbb, mint az, amelyről) a Kálvinista Szemle szerkesztője tesz cikkében bizonyságot. Ugyanis, hogy csak egy pontot ragadjak ki, Sebestyén a területi integritás e ve alapján áll;, de ugyanakkor azt is írja »az 1920 tói kezdődő uj s a Habsburgokat törvényesen detronizáló legitimizmus al p án« ál. Kérem: miféle logikával egye tethctő össze ez a kélfé e ál áspont? A terüle i integritás legitimizmusa és az 1920- tól kezdődő uj legitimizmus? Mikor az egyik ere éves és azt a trianoni szerződés megszüntet e, a másik hat éves és azt a trianoni szerződés meg teremtette? Miféle logika és miféle tisztán Iá ás az, ameyik eg7ik ponton ezer év jogán ál. és szembe'ie yez cedik Trianonnal, a másik ponton pedig hat éves jogon ál. és elfogadja Trianont? Ilyen habarékról azt állítani, hogy az összes többi keresztyén theológták idevonatkozó magyarázatainak felette áll: egyszerűen hevetséges. A legitimizmus kérdésével ez a lap természetszerűleg^ nem foglalkozhatik. De annak theológiai részére vonatkozólag mégis megjegyzek annyit, hogy a magyar apostoli király Isten kegyelméből is Magyarország királya volt. És ez az Isten kegyelméből való uralkodás az, amely, a hivő lélekben ébrein tartja azt a reményt, hogy a szent koronának törvényes és Isten kegyelméből való hordozója integer Magyarországon fog uralkodni. Aki ebben a felfogásban nem lát mást, mint a középkori róm. katholicizmusra visszacsuszást, az igiazán, nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy iaz összes többi, keresztyén theclógiák idevonatkozó magyarázatainak felette áll. Végül megjegyzem, hogy én dr. Sebestyén Jenőt nem azonositom a kálvinista theológiával. * Akik az európai és keresztyén civilizációnak sorsát magasabb szempontokból nézik és szivükön hordják, azoknak figyelme nagy érdeklődéssel fordul Keletázsia felié, ahol nagy vajúdások között sok száz millió nép életének úgy látszik uj korszaka kezdődik, amelynek kétségtelenül mély kihatása lesz Európának sorsára is és nemcsak az európai politikát fogja befolyásolni. A film váltatokba fektetett nemzetközi tőke, amikor Keletázsia helyzetével foglalkozik, igen különös zsargonban beszél. Imigyen: »A film tanította meg a japán nőt csókolni. Tokió, december. Japán európaiasodásá- ról nem igen lehet beszólni... A háború gazdaggá tette Japánt... most már — nyugati mintára — az élet tartalmának1 gazdagítására törekednek. Az európai életmód és szere em közvetítője sajátságosképen az amerikai film volt, valamennyi között a leguniverzálisabb, legértelmesebb közvetítő. Az amerikai filmnek sikerült, amire semmiféle hata om nem lett volna képes: felébresztette a japán nőt.« Kiváncsiak leszünk, hogy az amerikai univerzális és értelmes film a felébresztett japán nő életének tartalmát mivel gazdagította, nyugati mintára. A Pesti Hírlap január 6-iki számának Mozi-rovata (január 6-án nálunk a ku misszióra volt offeitórium) kielégi ti kiváncsiságunkat. Mert igy folytatja: »Csodák csodája: a japán nő azoknak a szabadságoknak láttára, amiket a film hősnője produká, megtanulta, hogy testét európai módra érvényesítse, megtanulta elsősorban, hogy szemeivel ne csak1 lásson, hanem pillantgasson is.« Lám, lám: igy gazdagodik a film á.tal közvetített európai életmód hollywoodi változata révén a japán nő élettartalma. Az amerikai mozist ár a dollárokért sorompóba állítja testének divatos vonalú idomait és kikulmizott pil áktól keretezett szemekkel pislogat és csodák csodája: a japán nő élettartalma uj értékekkel gazdagodik. Tovább: »Az ember ott ül a tokiói Imperiálnszáló halijában.« Persze csak addig, amíg onnan ki nem rúgják. Az embernek »jobbján egy amerikai-európai társaság, amely hidegen hagy, mert mindenütt egyforma« — úgy látszik ez az európai, élettartalom dicséretére nekünk legyen mondva — az embernek »balján pedig egy japán női csoport, előkelőén