Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-04 / 49. szám
394. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. követelményekkel. Ez a közösségi a szentednek közössége. S ha a világ újból és újból hátat fordítana is ennek, megint csak vissza kell hozzá térnie, mert mindannyiszor kénytelen lesz belátni, hogy minden más egységesítő törekvés zsákutcába visz és kudarcot vall. Az ember Isr ten felé van teremtve s rendeltetése az, hogy istennek dicsőségére éljen. Ezen az utón jut el a testvériséghez, amelyben megtalálja a boldogító, felemelő, megnemesitő közösséget. A keresztyün felekezetek és egyházak nem kereshetik az egységet a felekezetnélküliség|ben, a felekezetköziségben, az egyháziatlanságban, hanem Istenben és az ő Fiában a Krisztusban, aki nem azért jött, hogy eltöröljön, hanem mindent és mindeneket tökéletességre vigyen. Az ő Lelke (indulata) egyesit. Francke. 1727—1927. (Folytatás.) De Franckét mindez nem tartóztatta fel. Emberek bármennyire köszörülték is fegyvereiket s szórták vádjaikat, Isten bizonyságot tett a mű mellett s az nőtt. 1695-ben kezdődik a szegények iskolájával, utána jön az árvaház, az alumneum, a német iskola, a latin iskola, a tanitóképző, leányok és nők háza, gazdaság, kórház, könyvkereskedés és gyógyszertár. 1699. jul. 13-án fejeztetett be a főépület s 1727. jun. 8-án, Francke halálakor 2500 személy talál hajlékot s még 400 diák mindennapi asztalt. S mindez hogy jött létre? Állandó, izzó, lázas tevékenységgel? Hallgassuk csak meg Francket! »Munkámban mindig inkább bizonyos passzivitással jártam el. Csendesen ültem s nem tettem egy lépést sem előre, míg Isten ujját nem láttam magam előtt. Ha azután láttam magam előtt Isten kezét, mint szolga, engedelmeskedtem s a dolog töprenkedés és veritekezés nélkül ment végbe«. Igen, igjy van ez annál, aki isteni vezetés alatt áll. Mit már érintettünk, tartsunk most szemlét Francke ellenségei felett. Hogy ellenségei legyenek, velejár ez minden Istentől vezetett élettel. Első ellenségei azok a gyermekek voltak, akiknek gondját felvette. 27 közül csak 4 nem lopta el a drága persely pénzen vett könyveket az első évben. Pestalozzit juttatja eszünkbe. De mily nagy a különbség. A mostani jubileum alkalmával Francke egyik legjobb méltatója szembe állítja a két nagy férfiút. Amaz fáradtan hallgatja 80. születés napján az iskolás gyermekek énekét, egy lemondásokkal tele haty- tyudalt, melyben a keserűségekkel megterhelt szív annyi csalódás után ellankadtan a menny békéjére vár. Franckénak jóval több az ellensége, de a sasszárnyak bizton hordozzák. Győzelmi vonal uhózik végig életén: künt és bent. Igen, ő bírja a harcot, mert Istentől vezetett életben az ember nem hord terheket, csak átvesz és tovább ad. 1709-ben Greifswaldban egy irat jelenik meg. »A szorgalmas Mártha cégére alatt önfenntartást és gazdagodást kereső Halle-i Árvaház«. Annak, aki eddig csak ékes egyháztörténeti könyvekből ismerte a dicső Franckeánumot, szinte megáll az esze, hogy ez lehetséges. Épen a főépület elkészültének tiz éves jubileumára azzai kedveskednek az alapitónak, hogy a legközönségesebb rágalmaik koszorúját fonják neve és az intézmény köré. Ne csodáljátok az árvaházat! Hisz az csak egy jó üzlet az alapítónak. Az árvák túl sokat dolgoznak, rossz az ellátás, a pártfogoltak tartják el voltakép pártfogóikat. Sok az adakozás? Csak azért, mert ki-ki tudja, hogy a neve világgjá lesz igy kürtőivé. Ki nem értené meg mindebből, hogy egy nagyon kegyesnek tartott férfiú csalása és ál- szenteskedésie az egész! Egyet megérthetünk. Valami egészen szokatlan jelenség volt, hogy egy ember »maga« tartson fenn árvaházat. A nép fantáziája ugyancsak működött. S mivel a háttérben az u. n. ortodoxia és pietizmus heves harca folyt, a kedélyeket nem volt nehéz Franckeék ellen izgatni. Ha ilyen hangiok voltak iratokban, mi minden foroghatott közszájon. Többek közt, hogy Francke egy tonna aranyat kapott. Osz- szeköttetésben van a reformátusokkal, sőt magával a pápával. Igen, a pápától kap pénzt. A pártfogoltak éheznek, Francke magának zsebel el mindent stb. 1707-ben jelent meg a már említett Löscher első támadása. Ebben még nagyon sok jót és dicsérendőt talál. Csak azt kifogásolja, hogy annyit hivatkoznak Istenre, miikor másrészt annyi emberi hozzájárulást is igénybe vesznek, kereseti forrásokat, adómentességet, s egyéb kedvezményeket. A greifswaldi pamflett megjelenése után azonban a wittenbergi professzor ur is többet enged meg magának. Külön támadó iratban igyekszik kimutatni, hogy a Halle-i intézmény csak az Istentől megtűrt emberi alkotás. És most felveszi ő is »A szorgalmas Mártha« alpári hangját magáévá téve annak legrútaibb rágalmait! Van ugyan Lőschernek egy nagyon éleselméjü megállapitása is. »Az árvaház fenntartásával az érdekeltek csak hamis tanaiknak akarnak hitelt szerezni s azt isteni pecséttel eb láttatni !« Savanyu a szőlő: Ez jut az ember eszébe. Bármily éles elméjűnek légyen is mondható Löscher megállapitása, ugyanez áll az ellenfélről is. »Ti pedig azért támadjátok a művet, hogy arról a bizonyos lelki irányról ki ne derüljön az az igazság, hogy jó gyümölcsöt csak a jó fa terem«.. A pert tehát el nem dönti.
