Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-27 / 48. szám
388. EVANGÉLIKUSOK LAPJA támadható kérdések barátságos tisztázását nekünk mindenképen dő kell mozdítanunk, hogy a rádió, — a modern szellemi életnek ez a hatalmas közvetítő eszköze, — zavartalanul szolgálhassa Egyházunknak az érdekeit s a vele kapcsolatosan támadt feszültség mielőbb teljesen elős ző Íjon. Mert pékünk erőinket nem szabad benső villongásokra fecsérelni. Nekünk minden vonatkozásban össze kell forrnunk, egységes frontba. Mert reánk nehéz küzdelmek várnak. Mi egy nagy földrengés által egyensúlyából kizökkentett Világnak a törmelékei között járunk. Egyelőre erőnkből aligha is fog telni többre, mintcsakhogy a megmaradt enegliákat összetömöritsük, akcióképessé tegyük s a bizonyára szerencsésebb viszonyok közt élő utódainknak átadjuk, hogy azok tovább építsenek velük. Mi az áhított, szebb jövő épületének alighanem csak a telekeltakaritói s fumdamen- tomásói maradunk, nagyobbat — helyzetünk mostohasága miatt — aligha fogunk alkothatni. Munkánk mindenesetre nehéz lesz, nehezebb talán, mint akármelyik papinemzedéké, előttünk, mivel a felettünk elvonult vihar a lelkekben is nagy felifordulásokat okozott. Sokakban megingott a hit s az Egyházban való bizalom. Utóbbi megingott azért, mivel az Egyház — értvén azt egyetemlegesen, összes frakcióival egyetemben — nem volt mindig következetes önmagához s nem tükrözte mindig híven a krisztusi szellemet. Sokszor hallgatott ott, ahol beszélnie kellett volna, sőt nem egyszer a Világfejedelmével együtt fújta a kürtöt; s nem annyira a szolgálat, mint inkább az uralkodás keresésével belegázolt az emberek leikébe is s azokban kételyt és bizalmatlanságot keltett önmaga iránt. Ha mi az Egyháznak a hitelét visz- szaakarjuk állítani s a vele szemben tagadhatatlanul létező bizalmatlanságot ei akarjuk oszlatni; ha mi a sok különböző néven felburján- zott egyházellenes áramlatokat le akarjuk fegyverezni, sőt magunk felé hajlítani: akkor szükséges nekünk s minden egyháznak befelé is tekintenie s mindenképen arra törekednünk, hogy csakugyan a Krisztus szellemét sugározzuk ki, amely még a legmegátalkodottabb lélekre is mindig lebilincselő hatással van. S a bel- missziói, illetve szociális munka különösen alkalmas a szivek megnyerésére. Egyik napról a másikra nem lehet korszellemeket megváltoztatni, hitetlen leikeikből hívőket, vérben fürdött farkasokból szelíd bárányokat faragni, de kitartó munkával igenis sokat lehet elérni, ha annak a munkának Krisztus a vezérlő szelleme. Ezen a téren gyönyörű hivatás vár korunk papságára s a mi Egyházunkra is. Vegyük fel azért a magunk keresztjét és menjünk Mesterünk után! Legyen minden egyes ilyen összejövetelünk) mindnyájunk részéről egy-egy elkötelező kéz- szoritás a Krisztusért való egységes harcra, s a diadal reményével haladjunk bátran előre! 1927. S ezzel — szívből üdvözölvén a kedves testvéreket — mai közgyűlésünket megnyitom. Paulik János a MELE elnöke. Stange dogmatikája. Mindazoknak, akik az 1925. szeptember havában Pécsett tartott theologiai konferencián részt vettek, még élénk és hálás emlékezetében vannak azok az előadások, melyeken ezen konferencia keretében D. Stange Károly, a göt- tingeni egyetem nagyhírű tanára tartott »Die Eigenart des christlichen Glottesglaubens im Sinne des Luthertums« címen. A legsúlyosabb theologiai és filozófiai problémáknak sokszor meglepően egyszerű és világos beállítása, a gondolatfejtés vaskövetkezetessége, a vallási és theologiai meggyőződés rendkivüli határozottsága és nemes hevülete valóságos lelki élmény- nyé tették előadásait mindazok számára, akik megértéssel hallgatták. Amint előadásaiból, úgy a személyes érintkezésből is hamar kiérezhetö egy erős, irányításra, vezetésre termett egyéniség hatása. Ugyanezek a tulajdonságok és egyéni vonások tükröződnek Stange dogmatikájában is, melynek első kötete »Dogmatik. Erster Band. Einleitung in die Dogmatik« címen ez év tavaszán jelent meg Bertelsmann, ismert nevű theológiai kiadó cégnél Güterslohban. XXVI oldal előszó és 242 oldal szöveg. Ára 8 márka, kötve 10 márka. — Ennek a bevezető kötetnek a feladata az, hogy úgy alaki, mint tartalmi vonatkozásban alapot vessen az egész hittani rendszer számára. Azért elsősorban tudományelméleti fejtegetéseket tartalmaz, melyeknek során a szerző nem csupán azt mutatja ki, hogy a theologia, ill. a dogmatika mennyiben van kötve a tudományelmélet általános feltételeihez, hanem erőteljesen domborítja ki azt is, hogy a theologiai gondolkodás maga részéről milyen szolgálatokat tehet az általános tudományelméletnek. Az ösz- szes fejtegetésekből jólesően világlik ki az, hogiy a szerzőt elsősorban theologiai s evangélikus vallási érdekek vezérlik. Ebből a szempontból nézve az egész kötetnek a rnagvát az a szakasz alkotja, mely »a dogmatikái tekintélyről szóló tan« cim alatt az isteni kinyilatkoztatásról], a szentirásról, és a hitvallásról szól. Ez a szakasz az isteni kinyilatkoztatás gondolatának rendkiivül hatalmas apológiáját foglalja magában. Az utolsó szakasz a dogmatika történetének markáns vonásokkal megrajzolt vázlata után a szerző saját dogmatikai rendszerének az alaprajzát adja, és pedig sajátszerü hármas tarozással, úgy, hogy az első rész a vallásos viszonynak, mint az Isten és az ember közötti viszonynak a lényegéről, a második ennek a viszonynak a lehetőségéről, végül a harmadik ugyanezen viszony megvalósulásáról szól. Maga a
