Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-27 / 48. szám
1921 386. _______________________________Evangélikusok lápja t yénség mindenkor a tűrést hangsúlyozta és követelte; a türelem erényét magasztalta. -Abban a hitben, hogy eljőnek napok múltával a napok. Eljön a nagy nap! Mikor a feltámadott Jézustó! a tanítványok azt kérdezték: »Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országát Izraelnek?«, Jézus azt felelte rá: »Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett, hanem vesztek erőt és lesztek nékem tanúim«. Az idő Isten hatalmában van, Istennek eszköze. A mi dolgunk, hogy az időt tartalommal töltsük meg, hogy az időt történelemmé tegyük, Isten országának történelmévé. Hogy Juda és Izrael háza Isten házává, testünk a Szentlélek templomává legyen. így az idő nem korlát, akadály lesz, amelyet le akarunk rontani, hanem adomány, amelyet felhasználunk. Nem a magunk önös céljaira, hanem Istennek dicsőségére. A napok eljőnek, de amíg eljönnek, addig is minden erőnket felhasználva s uj rnegruj erőt kérve készüljünk. Emberek készüljetek! Elnöki megnyitó. iA MELE 1927. október hó 26-án tartott közgyűlésén.) Nagytiszteletü Lelkész Urak! Kedves Testvéreim! Utolsó együttlétünk óta eltelt napjaink a reménykedés jegyében folytak le. A nemes angol Lordnak hatalmas szava ugyanis fényt lóvéit a sötét magyar éjszakába s uj reményeket támasztott a magyar keblekben. Legyen áldott a nagy Isten, hogy ébrenlétét mindég: érezteti velünk s megtalálja a módját és eszközeit annak, hogy a benne bízóknak hite meg ne lankadjon! A reformáció korabeli hősi idők készülnek megismétlődni rajtunk, amikor ismeretlen emberek lépnek ki a homályból, hogy megdöngessék a hazugságok Jerikótaliait, s megrázzák az alvó lelkiismereteket, mint amelyeknek tompultsága a legfőbb oka a mai világ sok nyomorúságainak. Üdvözöljük azért a felderengő fényt s imádkozzunk annak teljes nappallá leendő erősödéséért! A másik reménysugár ami részünkre az a tervezet, mely a lelkészi nyugdíjintézet régen vajúdó ügyét kívánja tető alá hozni. Méltóz- tatnak tudni, hogy amióta nagybecsű bizalmukból ebben a székben ülök, állandóan napirenden tartottam ezt a kérdést, mint egyházunknak beecsületbeli kérdését és az evangélikus papikar nyugodt munkálkodásának a főfeltéte^ lét. És sohasem is kétkedtem abban, hogy azt meg lehet oldani, ha nekivetjük a vállainkat. S hála Istennek, a módját meg is találtuk. A nyugdíj intézeti javaslat készen áll s én idehoztam azt még egy utolsó áttekintés végett, hogy aztán az egyetemes gyűlésen véglegesen betetőztessék s újév után ez a nemes intézmény megkezdhesse áldásos működését. Én arra kérek mindenkit, hogy nemcsak a tető alá hozásnál, hanem azután is kövessen el mindent ennek az intézménynek a felvirágoztatására, újabb és újabb tápláló forrásokat próbáljunk megnyitni tőkéjének a gyarapítására, mintahogy arra Egyesületünk elnöksége rá is 'mutatott már egy nemrégiben közzétett körlevelében. A magyar tanítóság gyönyörű intézményeket létesített buzgalmával, szégyenünk lenne, ha mi e tekintetben hátrább maradnánk. Egyházunk helyzetét tekintve, bár egyes vonásaiban reménykeltőnek, de azért nagy általánosságban nehéznek kell mondanunk. Reménykeltő az az erősebb megmozdulás, mely a missziókban tapasztalható s a mindjobban kibontakozó belmissziói tevékenység. Aggasztó azonban közszellemünknek az az irányzata', a mely annyiszor talál ürügyet az Egyházunkba' való beütésekre s amely még történelmi jogainkat sem respektálja eléggé. Ott a felsőházi törvény, s a miskolci jogakadémiának az esete. Ott vannak iskolafenntartó gyülekezeteinknek miniszteri rendeletekkel való újabb és újabb megterhelései, s jogos államsegélyeinknek ké- sedelmeskedő vagy pedig hiányos kiutalásai, áruik s ok helyütt gyülekezeteink háztartási egyensúlyát felborulással fenyegetik s állandó akadályai mintegy erőteljesebb' megmozdulásainknak. És ha nem ámítjuk magunkat, azt is észre kell vennünk, hogy híveinknél egyházi öntudat, felekezeti önérzet dolgában is akad kívánni való. A nagy szabadelvüsködés, amely egyházunk falai közt folyt, a nagy engedékenység, fegyelemhiány ingadozóvá tette sok hívünket s kevéssé ellenállóvá a kisértésekkel szemben. Mi sohasem mertük megbüntetni még a hűtelen- séget sem. Mi mindenképpen, még engedékenység árán is, csak a békességet kerestük s vérszemet kaptak elilenségeink. Egyházunk országos viszonylatban is észrevehetően kezd veszíteni a súlyából. Rólunk nélkülünk hátároznak többször. Olyanok is merészkednek 'rendelkezni velünk, akiknek hozzánk semmi közük. Folyton csak kérencsélünk, holott országos törvényeink értelmében követelni volna jogunk. S ennek* nem csupán a le- olvadtságunk az oka, amint egyesek gondolják, oka egyházunknak egész életiránya is, amely inkább a csendes, elmélkedő, mint a harcias vonásokat fejleszti ki bennünk. Más felekezetek kilépnek a porondra s politikai téren is igyekeznek érvényesülni, s több egyházilag patinás'emberük mellett egy csomó papjukat is lelküld- ték az országgyűlésre; mi ellenben törvényjavaslatot készítünk az ellen, hogy oda lutheránus pap betegye a lábát. Pedig bizony azon a porondon dőlnek el a legfontosabb ügyek. Pe-
