Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-11-27 / 48. szám

48. szám. Szerkesztőség : LÉBÉN Y (Moson m.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épUlet. Kiadja:! LUTHER-SZŰVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Klapitetta : DR. RBFFIY SáNDOR püspök. Si*rk«ut*i*r< l«U16* NÉMETH KÁROLT ««peres. Megjelenik hetenként egvszer, vasárnap. Elfllizelési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 (HU negyedévre 1 P. 60 fill.. Egy szára 16 lill Hirdetési árak megegyezés szerint. Advent. »Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Vr; és uj szövetséget kötök az Izrael házával és a Juda házával.« Jeremiás 31, 31. Istennek ez az ígérete beteljesedett. Uj szövetséget kötött, a Léleknek szövetségét, a lelki Izráellel. Ebben a próféciában nem emlí­tetik Immánuel, az Egyszülött, akiben minden ígéret valósággá vált. Találunk azonban mást, amiből épülést meríthetünk adventnak, a vá­rakozás időszakának küszöbén, az egyházi esz­tendő bejáratánál. Ahogyan János apostol az örökkévalóságnak az időbeliségbe átömlését a kulminációs ponton azzal fejezi ki, hogy az Ige testté lett, s igy érzékelteti velünk az istensége nek megalázkodását és a testiségnek megdicsőü­lését, az isteni üdvmunkának teljességre ju­tását és a testnek célhoz értét, úgy ez az ád­venti prófécia is felöleli az Istennek örökkévaló üdvakaratát egyfelől, másfelől pedig a törté­nelmi adottságot és realitást. »Izráel háza és Juda háza« ugyanabba a ka­tegóriába tartoznak Jeremiás próféta könyvé­ben amelybe a »test« János evangéliomában. Az előbbi a történelem, az utóbbi a természeti életben jelenti azt, ami érzékelhetően megvan, s az ígéret is mindegyik esetben ugyanabba a kategóriába tartozik. Az Ige testté lesz, s ez által a test megdicsőittetik s célhoz ér; Isten szövetséget köt Izráel házával és Juda házá­val, s ezáltal a történelem célhoz ér s megdi- csőül, értelmet nyer, titkát feltárja. Krisztusra nézve teremtettek mindenek, az egész vilᣠKrisztust várja, hogy benne és ál­tala megismerje önmagát. Az isteni kijelentés­nek, amint az a Bibliában foglaltatik, egyik leg­lényegesebb és legvilágosabb tanítása az, hogy az Isten által teremtett világban, vagy annak bármely szelvényében öncéluság nincs. Izrael házának nem az a rendeltetése, hogy Izráel háza maradjon, Juda házáé nem az, hogy Juda háza maradjon; mindegyik akkor ér célhoz, amikor Isten házává, Isten népévé, Isten legelőinek nyá- jávtá Lesz. A történelem-bölcselet mellékvágá­nyokra jut, ha a nemzetek történetét a nemzeti öncéluság szemszögéből nézi. így tekintve a történelmet csak arra a megállapításra jutha­tunk, hogy nemzetek vesznek, nemzetek lesz­nek. Hullámhegyet hullámvölgy vált fel, de nincs folyamat, a vizen úszó parafa egy hely­ben marad. A világ, vagy egy világszelvény ön- céluságának állítása a történelemből kiszorítja azt, ami a történelemnek alapeleme, az időt. Ha a növényi élet lényege az öncéluság, tehát hogy a magból levél, szár, kalász, mag legyen, akkor az az idő, amely eltelt, mig a magból megint mag lett, semmi jelentőséggel nem bír, a növénynek nincs története. De éppen úgy nincs az embernek sem, nincs ötvenmillió embernek sem. Az ember, a nemzet életében a/, öncéluság csak annyit jelent, hogy iparkodjék megmaradni, létezni, már pedig ebből a szem­pontból az idő nemcsak hogy lényegtelen, ha­nem egyenesen akadály. Az öncéluság arra tö­rekszik, hogy az idő nyomtalanul tűnjön el. Ez pedig lehetetlen. Ezen az utón zsák-utcába jutunk. A Szentirás az időnek igen nagy jelentő­séget tulajdonit. Ne felejtsük el, hogy valahány­szor türelemre, várakozásra buzdít bennünket az Isten igéje, mindannyiszor arra is figyelmez­tet, hogy megvan mindennek, mindenkinek az ideje, s nem akármikor jön el valaminek, vagy valakinek az órája. »Eljőnek a napok« azt mondja az Ur. Ez a szó Ígéret és biztatás. De egyszers­mind türelmes várakozásra való intés is. Miköz­ben a mag kicsirázik, az ember lefekszik és felkel. Telik az idő. S mert telik az idő, azért jön el az aratásnak az ideje, az aratásnak a munkája s az aratásnak az áldása is. Hogy na­pok jöhessenek, napoknak el kell mulniok. Korunkról azt mondjuk, hogy türelmetlen. Minden korszak emberei türelmetlenek voltak. Ezzei a türelmetlenséggel szemben a kérész­Xni érioíyam.

Next

/
Thumbnails
Contents