Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-30 / 44. szám
356. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Jelentés, D. Dr. Pröhle Károly egyetemi ny. r. tanár, evang. hittudománykari dékánnak a Hit és Egyházszervezet (Faith and Order) lausannei Világ- konferenciáján való részvételéről. Méltóságé® Báró- • ' Egyetemes Felügyelő Ur! Kötelességemnek tartom, hogy a Hit és Egyházszervezet lausannei világkonferenciáján való részvételemről ne csak élőszóval számoljak be, amint ez egyházegyetemünk külügyi bizottságának f. évi szeptember hó 28 án tartott ülésén történt, hanem jelen írásbeli jelentésem útján is. Miután Méltóságod az utazásra szükséges költségek kiutalásával lehetővé tette számomra azt, hogy egyházegyetemünk külügyi bizottságában nyert megbízatásomnak megfelelően a Hit és Egyházszervezet évek óta tervezett konferenciáján résztvegyek, kötelességemnek tartottam, hogy e nagyjelentőségű világkonferencia egész lefolyását éber figyelemmel kisérjem és munkájából is lehetőség szerint kivegyem részemet. Azt hiszem, hogy ezen személyes jelentésemnek nem lehet a feladata az, hogy a világ- konferencia lefolyásáról általában vagy részletesebben beszámoljak, — ebben a tekintetben legyen szabad a lapok és folyóiratok megfelelő közleményeire utalnom. Azért csupán azokra a mozzanatokra terjeszkedem ki, melyek bennünket közelebbről érdekelnek. A világkonferencia lefolyásának három főfázisát lehet megkülönböztetni, — az első a nekilendülés, a második a válság, a harmadik a kibontakozás fázisa. Tagadhatatlan, hogy a világkonferencia, miután résztvevői a világ minden tájáról tarka sokféleségben gyülekeztek ösz- sze a hosszú idő óta előkészitett nagyszabású Programm közös célkitűzésére, már a legelső napon augusztus 3-án olyan nekilendüléssel kezdődött, mely alkalmas volt arra, hogy a Programm iránt skeptikusokat is magával ragadja. Mindjárt a megnyitó istentiszteld: a kongresz- szus elnökének és az egész mozgalom megindítójának, Brent Nyugat Newyork állam anglikán püspökének keresztyénség egységét hirdető prédikációjával, a stockholmi énekeskönyv nyomán különböző szövegek szerint, de ugyanazon dallamra hangzó énekekkel s az egyidejűleg kinek-kinek anyanyelvén mondott Uri-imádság- gal mély benyomásu kezdete volt az gész konferenciának. Még ugyanaznap megkezdődött a konferencia előadó és tárgyaló munkája s a kitűzött hét nagy téma közül az első négynek a megvitatása nagy serénységgel folyt az egyes nagyobb és kisebb bizottsági üléseken, amelyekre a kongresszus összes tagjai, összesen közel 500-an úgy voltak elosztva, hogy a főbb hit- vallási csoportok lehetőleg mindegyikben képviselve legyenek. De minél tovább folyt ezeknek a pontoknak a megvitatása, annál inkább kitűntek azok a nagy különbözőségek, amelyek a kongresszuson képviselt különféle hitvallású egyházakat és közösségeket egymástól elválasztják. Kitűnt az is, hogy a kongresszus a legnagyobb időkihasználással sem tud módot teremteni arra, hogy az egyes pontokat a témák súlyához és vonatkozásokban való gazdagságához mért alapossággal lehessen megvitatni. Emiatt a kongresszus vezetőségét elsősorban támogató angol és amerikai főkép anglikán'körökkel szemben egyre nőtt az elégedetlenség, mely legelőbb a német, amerikai és svéd lutheránus körökben nyilatkozott meg, de érezhető volt ép- úgy a reformátusság, a kisebb felekezetek és a görög keletiek körében is. Ezek a különböző csoportok a kongresszusi összejöveteleken újra meg újra a saját köreikben is tartottak értekezleteket, hogy a kongresszussal szemben tanúsítandó maguktartását megbeszéljék. így részint a kongresszus nyilvánossága előtt, részint az eb nökséggel folytatott tárgyalások útján sorjában jelentették be a kongresszus munkamódjával való elégedetlenségüket s azon kívánságukat, hogy a kongresszus ill. az egyes bizottságok azon munkájának eredményeit, amelyek a Programm egyes fő tételeire vonatkoznak, ne tekintsék semmiképen sem kötelező megállapodásoknak, hanem csupán olyan anyagnak, amelyet a kongresszuson képviselt egyházak az állandó választmány útján további szabad megvitatás és állásfoglalás anyagául fognak megkapni. Az összes tárgyalásokon érvényesülő keresztyéni testvéries, türelmes és kíméletes szellem dacára ez volt a legerősebb krízis, amely a kongresszusnak Brent elnök személyéiben szinte megtestesült ideális programmját érhette. Be el kell ismernünk azt, hogy az elnökség szinte csodálatos hajlékonysággal tudott az igy beállott válságos helyzethez alkalmazkodni és az elégedetlenek kívánsága előtt deferálni anélkül, hogy a mozgalom tiszta ideális célkitűzését feláldozta volna. így az elnökség mégis az összes jelentős csoportok támogatására számíthatott akkor, amikor most már a kongresszus utolsó napjain arról volt szó, hogy a kongresszus konkrét programmjából lega'ább a legszükségesebbet meg lehessen menteni s igy jött létre az az üzenet (Message), amelyben a kongresszus az egyház által hirdetendő krisztusi evangéliom- nak lényeges vallási, erkölcsi és szociális tartalmát foglalta össze. Ha azokra a nagy különbözőségekre gondolunk, amelyek a komgresz- szuson megnyilatkoztak és szinte áthidalhatat- lanoknak mutatkoztak, tényleg nagy eredménynek kell mondani azt, hogy a kongresszus ösz- szes nagy csoportjai legalább ezt az üzenetet elfogadták. De egyébként is a keresztyénségnek évszázados harcoktól zavart fejlődéstörténete szempontjából csodálatos nagy jelentőségű tény-
