Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-23 / 43. szám
350. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. dolgot a törvényen: az irgalmasságot, a hűséget. Luther ostromolta a képjelt jó cselekedeteket — a papi nőtlenséget, a mise hallgatást, böjtöt, biksújárást, — és azok fölé emelte Krisztus szellemében az erkölcsi törvényt. A jó cselekedeteket ostromolva .— tuladdonképen a képimutatást, álszenteskedést ostorozta; mert nincs utálatosabb valami, mint a vallási mezbe öltözött humbug és hazugság. Különben hálásak lehetünk bizonyos tekintetben Bilker és Grisar fanatizmusának, hogly oly sokat foglalkoznak Lutherrel, habár tisztán az a céljuk is, lerántani ezt a szellemóriást. Az emberek gondolkoznak és látnak, nemcsak a Bil- keiek és Grisarok szemüvegén át. Hátha a torzképeket olvasva, rá jönnek arra, hogy mégis csak szellemóriásnak kellett lennie annak, aki a pogány római imperium keresztyén mázzal ellátott hatalmas szervezetét oly alaposan megrázta; azután igyekezzenek más életrajzokat is elolvasni és tudományukat nem fogják meríteni a Grisar Bllkei-féle idézetekből, hanem Luther eredeti műveiből, melyek nagy része magyarra, is le van fordítva. Midőn Bükéi oly sokat kivonatoz és másol Grisarból, Lutherre vonatkozólag, aránylag keveset ir Loyoláról, akit ő is egyházával egyetemben szetnek tart, pedig de érdekes lett volna e két férfiúnak komoly összehasonlítása. Luther ifjúságában még Grisar sem talál kivetni valót. Loyola mint 20 éves ifjú kihágást követett el, melyért eltűrte, hogy ártatlanokat büntessenek.*) Luther 7 évi nehéz belső lelki harcot küzd végig, míg reformátorrá lesz. Loyola lelki harca annyi hétig sem tart, amikor felcsap a Madonna lovagjának. Luther egy igazságért küzd és az egyén szabadságáért. Loyola egy intézményért harcol, melynek feláldoz egyéniséget, lelkiismeretet, igazságérzetet — mindent ! Loyola heroikus nagy ember volt, fanatizmusa határtalan, melyhez hasonlót csak Marx-Leninnél találunk az uj korban. Igazat adunk Boehmernek, aki azt mondja, hogy a jezsuiták csak ott győzedelmeskedtek, ahol az állam kardja támogatta őket; de ott is a hadiköltséget az állam és nemzet viselte — nyomukban elszegényedés és jellemtelenség következett. A jezsuita rend bukása felett is könnyedén átsiklik Bilkei, azt a merész állítást kockáztatja, hogy a francia király nem jutott volna vérpadra és a francia forradalom be nem következik, ha a francia királyok el nem űzik a jezsuita pátereket. Mintha a francia forradalom legnagyobb előkészítője nem lett volna éppen XIV. Lajos, aki jezsuita gyóntatok befolyása alatt állott és a legerkölcste’enebb, legvallástala- nabb uralkodóként ült a trónön. Bilkei a katholicizmus megmentéinek nálunk, Franciaországban, Lengyelországiban, Ausztriában, Svájcban a jezsuitákat tartja. Tehát nem a belső erő, hanem egy kidresszurázott fa*) H. Böhmer: Studien zur Geschichte der Gesellschaft Jesu Bonn. 1914. L. R. 18—20 1. natikus csapat mentette meg a római katholi- cizmust, az isteni intézményt. De ez tűi becsülése annak a »szivgárdának«. Ha őket megmen- tőkül említjük, nem szabad megfeledkezni a fő segítő társakról: a Habsburgokról és Wittelba- ch okról! Bilkei védelmébe veszi a mii harcos jezsuitánkat, Bangha pátert is, aki szintén megértést akart a protestánsokkal és egyidejűleg azt vallotta, hogy atheista még lehetne, .de protestáns soha! Amíg! a katholikus egyház teljesen a jezsuiták befolyása alatt áll, lehetetlen minden megértés, és közeledés. A hidakat építik — de e hidra csak azok lépnek — akik sem Debrecenben, sem Wittenbergben sohasem voltak. Akik pedig koszoruznak és nekrológokat írnak, olvassák el Bilkei könyvét és meggyőződnek, hogly mindenütt — igy nálunk is, megindult egy ellen- rofermációs hadjárat, nem mint a XVII-ik században, karddal támogatva, hanem a valótlanság, megtévesztés rettenetes és utálatos fegyvereivel. Dr. Szeberényi Lajos Zs. HÍREK. ^ ~ ____ A z „Evangélikus Egyetemes Gyámintézet“ közgyűlése. Október 8-án és 9 én tartotta Salgótarjánban az Egyetemes Gyámintézet ezévi közgyűlését maradandó hatásokban gazdag ünnepségek keretében. 8-án délután érkezett meg az elnökség, a melynek sorában ott láttuk báró Feilitsch Ber- thold, Biharijiegye főispánja mellett Zierman Lajos kormányfőtanácsos lelkészt, mint társelnököt, Kiss Istvánt, a dunáninneni egyházkerület püspökét, Rupprecht Olivér felsőházi tagot, Laszkáry Gyula földbirtokost, dr. Dómján Elek, Kruttschnitt Antal, Scholtz Ödön, Kovács Andor, Lipthay Lajos, Kardos Gyula, Podhradszky János fő- és alespereseket, és kivülök számos lelkészt és világi egyént. A helyi egyház elnök- séges és presbitériuma nagy közönség részvételével várta az állomáson az érkezőket, akik 5 órára istentiszteletre gyülekezetek össze a templomba, ahol Farkas Győző debreceni lelkész kedves és melegtónusu gyermekistentiszteletet tartott. Ezután az egyház tanácstermében a gyámintézeti választmányi ülést tartották meg, amelynek végeztével ismerkedési vacsora volt az acélgyári kaszinóban. Másnap délelőtt a templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen az oltári szolgálatot dr. Csengődy Lajos lelkész végezte, a szószéken pedig poétikus, szép beszéd keretében Czipott Géza lelkész hirdette az igét, feledhetetlen benyomásokat ébresztvén a hallgatóságban. Az istentisztelet után megkezdődött a közgyűlés, a
