Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-23 / 43. szám

1927

EVANOELIKUSOK LAPJA

347.

működése folytán egész Európában közkedve't- ségnek és tiszteletnek örvendett, aminek bizonysága. hogy 1922-ben a berlini egyetem tiszteletbeli hittudományi doktorrá avatta: ezt a címet amerikaiak a legritkább esetben nyerik el. Az ö működése tette lehetővé az 192'3-ban Eisenachban megtartott első világkonferenciát, amely az első egyetemes összejövetel az evangélikus egyház 400 éves történetében. Különösen ki kell emelnünk Mr. Morehead tevékenységét Szovjct- Oroszországban, ahol működését még a hivatalos Hoover-akció befejezte után is folytatta, valamint Németországban, ahol szabad étkezdéket állított fel és ezek fenntartására ösztökélte a német ipari és mezőgazda köröket.

D. Alfred Th. Jörgensen 1S74. junius 9-én született Vej’eben (Jüjandl. Tanulmányai végeztével hittudományi doktor, majd egyetemi magántanár lett. 1902-ben a kopenhágai evangélikus jótékonysági intézmény titkárja lett, vezetője több, a szenvedő külföldiek érdekében indított segélyakciónak, alelnöke az evangélikus egyházi segélyakciók Zürichben székelő európai központjának. Tiszteletbeli tagja a reimsi Académie Nationalenak. Tagja az egyetemes* evangélikus konferenciának, valamint az evangélikus vi’ágkonferencia végrehajtó bizottságának. 1923. óta, mint vikárius, az osloi egyházi káron az egyháztörténet tanára. Dán nyelven számottevő theológiai szakirodalmi működést fejtett ki.

W. Pechmann 1859. junius 10 én született Manningenben. Filozófiai tanulmányokat folytatott, majd egy bajor bank tisztviselője lett, közben azonban theológiai tanulmányokat is folytatott. 1901 — 1922. a bajor egyetemes zsinat elnöke. 1919. óta tagja a német evangélikus egyházi bizottságnak, 1921. óta a stuttgarti és a bielefeldi egyház elnöke. Az eisenachi evangélikus világkonferencia alkotmányozó bizottságának elnöke, hattagú állandó bizottságának tagja lett. Hivatását illetően a német jelzá’ogbank igazgatója, emellett azonban theológiai szakirodalmi működést is fejt ki.

Lars Wilhelm Boe 1875. december 27-én született Calumetban (Michigan állam). Tanulmányai végeztével lowa államban működött, mint lelkész 3 évig és azután a forest cityi (lowa-állam) Waldorf College elnöke és a gyülekezet lelkésze lett, s egyidejűleg tagia 1909—

11. Iowa állam törvényhozása képviselőházának, 1913—1915. szenátusának. 1915-ben a norvég egyesült evangélikus egyház telügye’ői és gondnoki testületének titkárjául választatott, 1917- ben a három lutheránus egyház egybeolvadását célzó egyesülési bizottságának tagja lett, 1911 — 26. a lelkészi nyugdijegyesület elnöke volt. 1918- ban a Szt. Olaf-collegium elnökévé választották. Tagja a norvég evangélikus egyházat Amerikában képviselő National Lutheran Councilnak. Az 1923-iki eisenachi világkonferencia munkálkodását folytató bizottságának tagja dr. J. A. Moreheaddal együtt. 1921-ben a salemi Roanoke College tiszteletbeli hittudományi doktorrá, 1924 ben a springfieldi Wittenberg College jogi doktorrá avatta. 1926-ba.i a norvég király a Szt. Olaf-rend lovagjává avatta.

D. Ludwig Ihmels 1858-ban született Mid- delsben (Osífriesland). Tanulmányai végeztével szülőföldjén lelkészkedett, majd 1894 ben Loc- cumban lett tanulmányi igazgató, 1898 ban pedig Erlangcnben egyetemi tanár. 1932. óta a leipzigi egyetemen a rendszeres hitiudomány tanára, ugyanott 1903. óta második, 1911. óta első egyetemi lelkész, 1922-ben a szászországi evangélikus országos egyház első püspökévé választotta. 1908. óta az egyetemes evangélikus konferencia elnöke, 1923 ban az eisenachi evan gélikus világkonferencia elnöke lett. 1924. óta az egykori szász király helyett alapítványi ura a meiszeni alapítványnak és a wurzeni collegium alapítványnak.

A protestantizmus és a mi egyházunk.

Aki ismeri az egyház történetét, az tudja, hogv a protestáns elnevezés bennünket illet meg. A mi őseink voltak azok, akik a speyeri birodalmi gyűlésen 1529-ben tiltakoztak a róm. katholikus többség azon határozatai ellen, amelyek a reformáció elfojtására hozattak. Azóta a szóhasználat ezt az elnevezést a többi, Rómától elszakadt egyházra is kiterjesztette, amelyek később keletkeztek, mint az ágostai hitvallású evangélikus egyház. Semmi kifogásunk sincs ezen kiterjesztés ellen. Kétségtelen azonban, hogy egyházunk kezdettől fogva mind e mai napig megtartotta vezető pozícióját a protestáns egyházak között. Gyengénk szintén kezdettől fogva a mai napig az volt, hogy* egyházaink országok, sót tartományok szerint szervezkedtek, feldarabolódtak, s ennek következtében helyet és tért engedtek a partikularizmusnak, hidegen és idegenül, sokszor egymásról semmit sem tudva, egymás iránt nem érdeklődve éltek önmaguknak. Nálunk is még a tankönyvirók sem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy' röviden ismertették volna az evangélikusok számát, elhelyezkedését a világban. Amig a dunántúli Luther Szövetség által kiadott Relmiss/iói Munkaprogram m nem közölte a világ evangélikus egyházaira vonatkozó adatokat, sehol nem találkoztam velők a magyar irodalomban. (Nagyon örülnék, ha valaki kimutatná, hogy ezek az adatok már korábban megjelentek). Szónokolunk és Írunk az evangélikus öntudat ápolásáról, de nem élünk annak legelemibb eszközeivel. A tényekről megfeledkezünk, vagy tudomá unk sincs róluk.

Két jelentőségteljes évfordulója következik a reformáció történelmi eseményeinek. Luther Márton Kiskátéja 1529-ben jelent meg, az Ágostai Hitvallást pedig 1530-ban terjesztették a né-