Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-23 / 43. szám
348. evangélikusok lapja 1927. met birodalmi gyűlés elé hitbeli elődeink. Egyházunk tervbe vette a Kiskáténak és a Concordia könyvnek jubileumi kiadását. Reméljük, hogy meg is lesz. Szükségét érzem, hogy erre a két könyvre, a Concordia könyvből pedig különösen a jubiláló Ágostai Hitvallásra rá tereljem a figyelmet és az érdeklődést. A protestantizmus szempontjából is. A Kiskátét Luther családi használatra irta. S habár azóta a világ legelterjedtebb iskolai tankönyve lelt, eredeti rendeltetéséről: még az iskolában sem szabad megfeledkeznünk. A Kiskáté minden evangélikus pedagógust figyelmeztet arra, hogy a legjobb tanítás és nevelés az, amely családias szellemben történik. A pedagógusok között vannak, talán nem is kicsiny számban, akik nem valami lelkes barátai Luther könyvecskéjének. Jobbat azonban még eddig nem irt senki. Sőt nem állította senki azt, hogy volna jobb káté, mint Lutheré. Akik kifogásol Iáik, azok nem merültek elég mélyen a könyvecske szellemébe. Én úgy találom, hogy a Kiskáté tanítását igen könnyű imádság formában mondani el s az a véleményem, hogy az a legjobb vallásiam könyv, amelyiknek mondatai alapján imádkozni lehet. Használjuk fel a Kiskátét imád- kozási vezérfonalul, s akkor rájövünk, hogy milyen rendkívül ( gazdag kincses bánya az. Az evangéliomi keresztyén kegyességnek igazi fegyvertára. A lelki gyakorlatoknak jobb kézikönyve lehetne, mint Loyolai Ignác »Exercitia spiritualia« c. hires könyve, amelyet nem hírből ismerek csupán, hanem latin fordításában és gyakorlat számára készült átdolgozásban is áttanulmányoztam — nem haszon nélkül. Tehát nem illetéktelenül vonok párhuzamot, s nem is elfogultan. Egy r. katholikus pap mondta nekem, hogy a r. kath. papságot a lelki gyakorlatok emelték magas színvonalra. Nem tudok arról, h°gy egyházunk elveivel ellenkeznék a lelkigyakorlatok rendezése úgy lelkészek, mint nem lelkészek számára. Aki a Kiskáténak ilyen célra való feldolgozását elvégezné, nagy szolgálatot tenne egyházunknak. A jubileumi kiadás mellett ez lenne a legszebb jubileumi ajándék. v A protestantizmus mérlegével mérve, szintén nagy súlya és jelentősége lenne a Kiskáté ilyen irányú feldolgozásának. Az ima régi kátéink szerint kegyelmi eszköz. Azonban hogy imádkozni tudjunk, a végből szükséges az imádkozó lelkűdet. Nem hagyatkozhatunk hangulatokra. Imádkozó életre az embereket nevelni kell. Ha a protestantizmusban az imádkozó emberek száma csökken, geometria; arányban fog csökkenni a protestáns egyházak hitélete és hit- ereje. Ebben a tekintetben nem lehet semmi kétség. Azért mindent el kell követni, hogy egyház- tagjaink imádkozzanak, lelkiségüket úgy kell nevelni és irányítani, hogy az imádság természer tes életnyilvánulásuk legyen. A templomi ima is, meg a családi ima és a titkos kamrában elmondott ima is. Az egyetemes papság elve elsősorban itt kellene hogy megvalósuljon: mindenki bemutatja az Urnák a papi áldozatot az imában. Ehelyett hallottam már olyan tanítást a Hegyi Beszédről, amely főleg azt kötötte a gyermekek lelkére, hogy amikor imádkoznak, ne legyenek sokbeszédüek. Mintha manapság ez a veszedelem fenyegetné a reformáció egyházát! A Kiskáté megtanítaná a protestantizmust arra, hogy ne rugdalódjék folyton azokon a dolgokon, amelyeket nem ismerhet el a pápás egyházban, hanem elméletben és gyakorlatban igyekezzék érvényesíteni azokat a hatalmas pozitívumokat, amelyeket az a Szentirásból napvilágra hozott. S ezeknek a pozitívumoknak a gazdag tárháza úgy a hitet, mint az erkölcsöt illetőleg Luther Kiskátéja. Ezt a remekmunkát uj meg uj szempontokból kellene tanulmányozni és feldolgozni, így lesz az majd megint az evangélikus keresztyén család könyvévé, amelyen szülők és gyermekek hite, erkölcse izmosodik. A jubileumi esztendőben jó lenne prédikációk alakjában is feldolgozni, a megfelelő Szentirásbéli helyek a’apján a Kiskáté tanításait vinni a gyülekezetek elé. A protestantizmusnak ez a legrégibb és legjobb kátéja igy lenne a legújabb és legelevenebb kátévá. Az Ágostai Hitvallás a legrégibb protestáns hitvallási irat. Az anglikán egyház kátéja is ezen alapul. S most, amikor az egész keresz- tyénségben uj erővel leptek fel az egyesitő törekvések, az Ágostai Elitvallásnak VII. cikke ezeknek a törekvéseknek vezércsillagává lenni van hivatva. Ez a cikk azt mondja, hogy az egyház igazi egységéhez elégi, ha egy értelemmel vagyunk az evangéliomi tan és a szentségek kiszolgáltatása tekintetében. Az Ágostai Hitvallásnak ez a tétele az egyházról szóló tannak legpregnánsabban protestáns megállapitára És pedig nem azért, mert tiltakozás, hanem azért, mert pozitívum. A lutheri reformációnak a lelke itt van. Ez a reformáció nem a szétszakadást akarta és munkálta, hanem reámutatott arra, hogy az egyház valódi egysége hol, miben keresendő. S miután ezt megállapítja, ezen pozitívum alapján tiltakozik minden mesterkélt, erőszakolt, a keresztyénség lényegével és szellemével ellenkező egységesítés ellen. S amint felismerjük azt, hogy a keresztyén ségnek a mi időnkben egyik legégetőbb problémája a keresztyének egysége, azonnal felismerjük az Ágostai Hitvallásnak a protestantizmus szempontjából való rendkívül nagy jelentőségét is. Az inicia- tivára a mi egyházunk van elkötelezve az Ágostai Hitvallás alapján. A kulcs nálunk van. Svédország lutheránus egyházában együtt van az apostoli szukcesszió és a tiszta tan. Kötelességünk, hogy kilépjünk a fórumra s megadjuk mi, ágostai hitvallású evangélikusok, az egységesítő törekvések dogmatikai bázisát az Ágostai Hitvallásban, szervezeti bázisát a svéd lutheránus egyházban. A mi pozíciónk világos, szabatos, kizár minden lényegtelen és mellékes kérdést.
