Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
4. EVANOÉLIKÜSOK LAPJA 1927. keressünk formát, külsőségiét többet, mint ami van. mert az mindezekre elég s mert nem az a lényeg. A javaslat szerint a Miatyánk elmondása megosztanék a lelkész és a gyülekezet között. »Miért?« És ismét: »Miért?« És lenne imaharang! Es ez is »Miért?« Csak azért talán, hogy. ne tudjuk olyan igaz odaadássá', átérzésse! elimádkozni, közösen, egy szívvel, minden zavaró forma nélkü1, mint eddig?! Az ilyen szereposztás sohasem lehet célravezető és nem lehet a protestantizmus lényegével egyező! És miért maradna el az istentiszteletet befejező ének? Nem volt az eddig sem hiábavaló, sőt anélkül teljesen befejezetlen az istentisztelet. És végül a kérdések befejezéseképen csak arra volnék még kiváncsi, hogy miért kell az egesz istentiszteletet szinte párbeszédekre bontani? Hogy minél kevesebb maradjon meg abból az Isten házából távozó lelkekben? A javaslat e szavakkal nyer befejezést: »Az istentisztelet a gyülekezeti életnek a szive, ápolására meg ke1! történni mindennek.« Ez valójában igaz, efölött nem lehet vitatkozni. De mert igaz és mert az istentisztelet a gyülekezeti élet szive, éppen ezért ügyeljünk arra, hogy ennek a szívnek a dobbanása olyan legyen, mint volt, mert ha másként dobban, úgy akkor »beteg« az! Ne ott keressük a sebet, ahol nincsen. Istentiszteleti rendünk nem egységes ugyan, de nem is beteg és ne tegyük azzá! Inkább beteg az általános egyházi életünk, a gyülekezeti élet s ennek pezsdülését, újjáéledését, mig a formával megöljük, a lényeggel azonban a közeli jövőben már el is érhetjük. Istent rejt keblünk s öt nem elrejteni, de életre kell hívni önmagunkban és embertársainkban. A mi erőnk csak az lehet, ami volt: »Est deus in nobis!« Kemény Gábor ev. lelkész. Gyóni Géza halálának tízéves évfordulója közeledik. Nem régen közöltük az Orsz. Ev. Tanáregyesület közgyűléséről adott hiradá- sunkban, hogy az egyesület kívánatosnak tartja középiskoláinkban Gyóni-emlékünnepek tartását. Most vesszük a hírét, hogy az Uránia-szinház dec. 9—14-ig minden előadását Gyóni emlékének szentelte, amennyiben a »Lángbaborult világ« c. nagy amerikai film előtt »Fekete szilveszter« cimen megrázó, Gyóni-versekből összeállított, fogolyjelenetet játszottak. Szóval a társadalom is megmozdult, irodalmi részről pedig két protestáns iró könyve hagyja el rövidesen a sajtót. Az egyik Balogh István iró (Bpest VII., Peterdi-u.- 29.) »Gyóni Géza szibériai életrajza«, ára 50.000 K. A másik: dr. Boross István mezőtúri ref. gimn. tanár »Gyóni Géza« c. tanulmánya, ára 25.003 K. Ajánljuk olvasóinknak. Megrendelhetők a szerzőknél. Kérelem az elárvult Luther-Naptár ügyében. Hetvcnyi Lajos halálával több jó ügy mellett elárvult a Luther-Naptár is, munkás életének ez a kiváló alkotása, buzgó lelkének ez a szeretve féltett gyermeke. Ágybadőlte előtt még az utolsó estén is egy rövid felhívást fogalmazott, hogy az evang. testvérek ne engedjék kimúlni a Luther-Naptárt. De ezt már nem küldhette be a lapoknak. Ezek a sorai mintegy a végrendelet erejével kötelezik egyházunkat, hogy a Naptár gondját vegye fel. Ismeretes, mivé fejlődött ez a már nem is naptár, hanem egyházi évkönyv 15 év alatt. Szerkesztésében Hetvényi nemcsak a sok, fáradságos szellemi munkát végezte nagy kitartással és hozzáértéssé1, hanem évenként sok milliónyi anyagi kockázatot is vállalt magára, midőn a soproni pénzintézettől, legutóbb pedig a rokonoktól felvett kölcsönnel és kamatfizetéssel előlegezte a kiadás tetemes költségeit. Nagyon tévednek, akik a naptár kiadását nagy népszerűsége mellett is valami jól jövedelmező vállalatnak képzelik. Hetvényi ugyanis nem a maga hasznát nézte, hanem az írók és festőművészek díjazására, pályázatok hirdetésére fordította a jövedelem jó részét. A nagymunkának és áldozatkészségnek meg is lett a fényes sikere. Az összes hazai'naptárak közűi Hetvényié küzdötte fel magát az első helyre. Ezt nemcsak a Prot. Szemle bírálója ismerte el, hanem a Pesti Hírlap szakembere is a hazai naptárakról szóló cikkében nyi tan bevallotta. A boldogult szerkesztő méltán volt büszke arra is, hogy Pintér Jenő, az irodalom- történet egyik elsőrendű tekintélye évenként külön levélben fejezte ki elismerését. Amire egyházirodalmi társulataink nem vállalkoztak, azt ime meg valósította az egyszerű tanárember a maga kiváló talentumával és áldozatkészségével. A Luther-Naptárt, mely immár másfél évtizeden át becsülettel és ily fényes eredménnyel szolgálta egyházunkat, vétek volna elejteni és magára hagyni. Hetvényi szép alkotásának fenn kell maradni. És legközelebb most az utolsó évfolyamot, az 1927. évi Luther-Naptárt kell megmentenünk. Nem engedhetjük, hogy az apának nagyértékü munkájáért jutalom helyett adósság terhe szálljon örökségül a gyermekeire. Hetvényi Lajos fentebbi utolsó felhívásának értelmében a következő kéréseket intézem a Luther-Naptár terjesztőihez és olvasóihoz: 1. Azok a lelkészek és tanítók, akik Luther- Naptárt kaptak bizonmányba, árusítsák el lehetőleg az összes példányokat. Mert az idei díszes és bőtartalmu naptárnak felette olcsó árszabása csak oly számítással volt lehetséges, hogy az összes példányok elkelnek. 2. A szétküldött példányokon kívül Sopronban még mintegy 1000 példány van készlet-
