Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-11 / 37. szám

1927.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

299.

megjegyezve, a 20. §-ba volna felveendő, azt mondja:

»Özvegy nem létében az özvegyi ellátási díjnak megfelelő ellátási díjra tarthat igényt a felmenő ágbeli nőrokon, továbbá neveltetési járulékra koránál fogva már nem jogosult lemenő ágbeli nőrokon, végül az elsőfokú oldal- ágú nőrokon, ha: a) ág. hitv. cvang. vallásu; b) megélhetést biztositó vagyonnal, vagy jövedelemmel nem bír; c) életének javarészét az elhúnvt nőtlen tag háztartásában, mint annak vezetője és a gyülekezeti életben a lelkésznek önfeláldozóan működő segítőtársa töltötte el, amennyiben mindezekről a nyugdijintézeti bizottság az illetékes esperes jelentéséből, esetleg szükség esetén a helyszínére kiküldött bizottsági tag beható vizsgálata alapján beterjesztett jelentéséből teljesen hitelt érdemlően meggyőződik. Amennyiben a nyugdijintézeti bizottság a c) pont alatti feltételeket csak részben látná fennforogni, abban az esetben méltányos- sági alapon s legfeljebb az 1800 pengő özvegyi ellátási díjnak megfelelő kegydijat állapíthat meg«.

Ugyanaz a paragrafus az özvegyre vonatkozólag igy rendelkezik:

»Az igényjogosult azonban csakis akkor tarthat igényt a teljes özvegyi ellátási dijra, ha az elhalt tag és közte a korkülönbség 8 évnél nem több. Minden további két évi korkülönbség utár. az igény 5%-kai csökken. Az ilykép megállapítandó özvegyi el’átási dij azonban nem lehet kisebb 800 pengőnél«.

Hogy ez az utóbbi rendelkezés miért van annyira beledugva a nőrokon ellátását tárgyaló paragrafusba, hogy még új bekezdésre sem érdemesült, azt nem tudom. A helye mindenesetre a 20. §-ban volna, amelyben az özvegy ellátásáról van szó. És az özvegyi ellátásnak adandó alkalommal 800 pengőre való lecsökkentése magában véve érthető volna ma, amikor a papok házassága körül többféle gyámkodás üti fel fejét. A korlátozás t. i. a nyugdíjintézetre megtakarítást jelenthetne. Azonban a nőrokon ellátásával kapcsolatban tagadhatatlanul és feltűnően különös. A nőrokon, akiről normális időkben az volt a felfogás, hogy pap testvérénél talál menedéket, a szabályrendeletben mint a gyülekezetnek és egyháznak olyan érdemes munkása jelenik meg, aki nyugellátás tekintetében előnyösebb helyzetben van, mint a papné. Mert a nőrokon még ha a c) pontban említett kivánalmaknak nem felel is meg, 180C pengőt meg nem haladható, vagyis az özvegy papné ellátási dijánál nem nagyobb (miért nem nagyobb?) kegydijban részesíthető, ellenben az özvegy, ha esetleg négy öt gyermeke van is, 800 pengőnél nem alacsonyabb özvegyi ellátásban részesülhet. A nőrokon tehát kap 1800 pengőt, az özvegy pedig 800 pengőt. És az özvegy esetében méltányos elbírálásnak a szabályrendelet szerint nincsen helye, itt a korkülönbség automatikusan érvényesül.

Az egyetemes le'készegyisülct tavalyi közgyűlésén, amely egyébként az egyenlő nvugdij mellett foglalt állást, de úgy látszik határozata nem érvényesülhetett, sokféleképpen megnyilvánult az a nézet, hogy elsősorban az özvegyekről és árvákról kell gondoskodni. És ime megjelent a fe'szinen a háztartás vezető n "rokon, és ennek érdekei mögött, háttérbe szorul az esetleg több gyermekes családanya és lelkészözvegy. Nem szabad elfelejteni, hogy az a felesége* és családos lelkész, am kor a nyug iijjárulékokat fizeti, a családjától vonja el a járulékösszegeket. És kitűnik, hogy csak azért, hogy felesége, özvegye, árvái, a korkülönbség miatt eset'eg rosszabb helyzetbe kerülnek, mint az a nőrokon, aki egy másik papnak a háztartását vezette. Azt hiszem, hogy a hitestárs és a ház- tartásvezető nőrokon között másképpen kellene különbséget tenni a szabályrendeletben. Egyáltalán nem birom megérteni, hogv a szabályrendeletben hogyan juthat egy külön paragrafus a nőrokonnak. A nyugdíjintézet a nyugdíjas lelkészekről, özvegyeikről, gyermekeikről kiván gondoskodni. Miért nem lehet a méltányos elbírálást kívánó eseteket, amilyen kivételesen lehet a nőrokon is, esetről-esetre kegy- dij alakjában honorálni? Miért lehet valaki másnak igénye olyan ellátásra, amely magasabb, mint az özvegyi ellátás?

2. A 33. §. megállapítja, hogy a 10.000 pengő püspöki nyugdíj után a fenntartói 4<>/o-ot az egyházkerület fizeti. A 35. §-ban nincs említve, hogy a tagsági járulékot ki és milyen százalékban fizeti.

3. A 46. §. szerint »a nyugdíjintézet matematikai mérlege 5 évenként újból kiszámítandó. Az új mérleg alapján várható felesleg elsősorban az egyetemes egyházi közalapot terhelő járulék megszüntetésére fordítandó«. Ez a járulék a 32. §. szerint évente legalább 10.000 P. Az intézkedés egyenes felhívás arra, hogy a gyülekezetek és egyesek ne iparkodjanak a nyugdijintézeti alaptőke gyarapítására, mert hiszen semmi kilátás sincs arra. hogy akár a nyugdíj, illetve ellátás emelkedjék, akár a járulékok csökkenjenek.

4. Ugyancsak a 46. §. harmadik bekezdése azt mondja: »Ha az egyetemes egyház a 32. §-ban az államsegélyből megszabott hozzájárulást (évi 100.000 pengő) tőle nem függő bármely ok miatt netán nem folyósíthatná, ez esetben úgy a fenntartási, mint a tagiárulékok, valamint a nyugdíj s szintúgy az özvegyi ellátási és az árvaneveltetési, valamint egyéb dijak is a mérleg egyensúlya által megkívánt szükséghez képest újból szabályozhatók«.

Ez a paragrafus az egész intézményt illu- zóriussá teszi. A lelkész tehát nem hunyhatja le azzal a megnyugtató tudattal halálos ágyán a szemét, hogy özvegyéről és gyermekeiről az