Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-11 / 37. szám

embert, odament és bekötözte sebeit. »Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisz­tus törvényét«. Az irgalmas samaritánusról szóló példázat prédikálja a felebaráti szeretetet, de éppen olyan határozottsággal foglal állást a vallási formalizmus és külső liegalizmus ellen. Hirdeti, hogy Isten irgalmasságot akar és nem áldoza­tot. Hirdeti, hogy a Lélek, bár nem tudni hon­nan jő és hová megy, hatalmasan működik. Hirdeti, hogy az apostoli szukcesszió nem a Lévi törzséhez, nem Áronnak házához van kötve, hanem a szenteknek, az irgalmas samaritánu- soknak, a szegény özvegyeknek életében talál­ható fel. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Az egyház üzenete a világnak. A lausannei konferencia a következő nyi­latkozatot adta ki: Mi, a Hit és Szervezet Lausanneban au­gusztus 3—21-ig tartott Világikonferenciájának tagjai, megegyeztünk abban, hogy az egyes egyházaknak a következő nyilatkozatot adjuk át, mint az egyház üzenetét a világnak: 1. Az egyház üzenete a világnak ma és a jövőben az evangélium. 2. Az evangéliom örömhír a megváltásról, amelyet Isten a Jézus Krisztusban ideig és örökké ajándékoz a bűnös emberiségnek. 3. Isten Lelke az emberiségben, különösen az ótetámentomi kijelentés által működve, elő­készítette a világot, amelyben eljött Istennek örök Igéje az idők teljességében testbe és em­berré lett: Jézus Krisztus, az Istenfia és Em­berfia, telve kegyelemmel és igazsággal. 4. Jézus Krisztus életével és tanításával, megtérésre hívásával, .Isten országa és az íté­let eljövetelének hirdetésével, szenvedésével és halálával, feltámadásának és az Atya jobbjára emeltetésével és a Szentlélek elküldésével bűn- bocsánatot hozott és kijelentette az élő Isten­nek teljességét s hozzánk való kifürkészhetetlen szeretetét. Keresztfahalálának legmagasabb bi­zonyságával elhív bennünket, hogy új életet éljünk a hitben és áldozatkészen odaadjuk ma­gunkat az ö szolgálatára és az emberek szol­gálatára. 5. Jézus Krisztus mint a megfeszített és élő, mint Megváltó és Ur, középpontjában áll az apostolai és egyháza által hirdetett világra­szóló evangéliumnak is. És mert ö maga az evangéliom, azért az evangéliom, mint az egy­ház üzenete a világnak, több egy bölcseleti el­méletnél, — több egy theológiai rendszernél, — több egy földi jóléti programmnál. Sőt inkább, az evangéliom Isten új világának ajándéka a bűn és halál eme régi világa részére s ezen a réven győzelem a bűnön és halálon; az örök élet kijelentése Őbenne, aki mindent, ami gyer­meknek neveztetik az égben és a földön, a szentek egyetlen, Istennek szolgáló, Istent imádó és Istent dicsőítő egyességévé egyesit. 6. Az evangéliom a bűnösökhöz intézett prófétai ébresztő szózat, hogy térjenek Isten­hez, és örömhír a Krisztusban hívőknek meg- igazulásáról és megszenteléséről. A szenvedők­nek vigaza s a megkötözötíek számára az Isten fiai dicső szabadságának kezessége. Az evan­géliom békét és örömöt visz a szivekbe; ön- megtagadást, testvéri szolgálatkészséget és ir­galmas szeretetet munkál bennünk; a törekvő ifjúság elé a legmagasabb célokat tűzi ki, a munkásnak erőt, a fáradtnak üdülést és a vér­tanúnak életkoszorut ád. 7. Az evangéliom a társadalmi megújho­dásnak erőforrása, és megmutatja azt az egyet­len útat, amelyen az emberiség megszabadul­hat a most pusztító osztálygyülölettől és faji gyűlölettől, Valamint megtalálhatja a népélet megnemesedését, úgyszintén a népek között a barátságot és békességet. Mindezekhez az evan­géliom keleten és nyugaton kegyelemben gaz­dag meghívás a nemkeresztyén világnak, hogy menjenek be az élő Urnák örömébe. 8. Szeretetben megértve korunk nyomorú­ságát, értelmi őszinteség, társadalmi igazságos­ság és új szellemiség után való sóvárgó törek­vését, az egyház ezen ősi evangéliom által lát utána a mai ember szükségleteinek és kielé­gíti a felfelé törekvőknek vágyakozását. Ennél­fogva az evangéliom ma éppen úgy, mint a múltban, az üdvnek egyedüli útja, és ma éppen úgy, mint a múltban, Krisztus hivó szózata, a melyet egyháza közvetitésével intéz az embe­rekhez: »Jöjjetek én hozzám!... Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága«. Nyugdijintézeti szabályrendelet. A kibővített nyugdíj intézeti bizottság ke­belében alakult szabályrendelet-készitő' bizottság elkészült munkálatával, amely nyomtatásban is megjelent. A szabályrendelet tizenhét szakasz­ban, ötven paragrafusban foglalja össze intéz­kedéseit. Az alapelvek és módozatok általában véve ugyanazok, amelyeket lapunk idei julius 3-iki, 27-ik számában kimerítően ismertettünk. Tekintettel arra, hogy az illetékes tényezőknek alkalma nyílik arra, hogy a szabályrendelettel behatóan foglalkozzanak, itt csak néhány olyan rendelkezésre akarom felhívni a figyelmet, ame­lyek szerintem legalább, különösebb megfon­tolást igényelnek, túlmenőleg az említett la­punkban megjelent ismertetés keretein. 1. A szabályrendelet 21. §-a, amelynek az özvegyi ellátásra vonatkozó része, mellesleg

Next

/
Thumbnails
Contents