Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-04 / 36. szám
'<*27. augusztus 28. 35. szóm. xni. Szerkesztőség: LEBENY (Mosen m.) Kiadóhivatal: GYÚR. ew. konvent-épület. Kiadja: 0 LUTHER-SZOVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította: DR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Sierkcaztruer! lalcKa NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Eiaiizelési ár: Egész évre 6 P. 40 (111., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre I P. 60IIIL Egy szám 16 lill Hirdetési árak megegyezés szerint. Az egységre való telhivás. (D. Dr. Eiert, erlangen! tanár beszedő Lausanneban äug. 3.) Ho ón ek tés aletheias, akuei mu tés fó- nés, azt mondja az Ur (Ján. 18, 37.) Quisquis est ex veritate, audit vocem meam. Ha a/ igazságból vagyunk, engedünk hívásának. Tehát engedünk egységre való felhívásának is. Sót, akkor egyek vagyunk a Krisztusban, vagy egyek az igazságban — ami ugyanazt jelenti. Mert Krisztus önmagát mondta az igazságnak. És fordítva is, ha nem vagyunk egyek az igazságban, akkor nem vagyunk azok a Krisztusban sem. Azért kötelességük mindazoknak, akik a Krisztusban egyesülni akam k, megvizsgálni, hogy egyek-e az igazságban. Az igazság persze nem olyasmi, ami olyanformán lehetne tulajdonunk, mint egy könyv, amelyet tetszésünk szerint kinyitunk vagy becsukunk. Az igazság mindig egy olyan megismerési aktusban lesz a mienk, amely kivonja magát önkényünk alól. Az igazság által való legyözetés a hit. Mindenesetre, a hit ennél több. A hitben nyerjük el személyes megmentetésünket, bűneinknek bocsánatát. Csak ezen hit által vagyunk az Una Sancta Catholica tagjai. Minthogy a hit és az igazság igy együvé tartoznak, az igazságnak minden elhomályosu- lása veszedelmes a hitre. S ennek folytán veszélyezteti Krisztus egyházáhgz való tartozásunkat is. Azért nem lehet semmi közösségünk a tévedéssel. Az igazság és a tévedés nem köthetnek alkut egymással. Ahol az igazság forog szóban, ott nem is szabad megalkudni. A keresztyén egyháznak régebbi zsinatai tehát helyesen tették, hogy azokhoz a pozitív tételekhez, amelyekben kifejezték az ismeret igazság- tartalmát, hozzáfűzték a tévedés elvetését is. Lehetséges, hogy nem egyszer tévedtek, amikor meghatározták, hogy mi az, amit ők igazságnak és tévedésnek jelentettek ki. De hittek az igazságban, még ha csak ek merus volt is bennök az ismeret. Tudták, hogy az igazság nem a világ szülötte. Tudták ennélfogva azt is, hogy az igazságnak előjelei, miként Kier- kegard mondta, polemikusak. Az igazságot nem ismerjük, ha a tévedést is nem ismerjük. Nincs az igazságról való vallástétel a tévedésnek elvetése nélkül. Amikor ezt kimondjuk, nem követelünk eretnek-bíróságot. Szeretjük mindet, a tévelygőket, ahogyan Urunk és Mesterünk szerette okét. Azonban harcolnunk kell a tévedéseik ellen, ha nem akarjuk megtagadni az igazságot. Az egyháznak azon feladata, hogy az igazságot megkülönböztesse a tévedéstől, évszázadról évszázadra bonyolultabb lesz. Mert a történelem szakadatlanul újabb tévedéseket termel, amelyek mindig az igazság fényes ruhájába iparkodnak öltözködni. A keresztyén igazság- ismeretnek ezen fejlődési menetét nem tudjuk vissza fejleszteni. A problémákat nem távolíthatjuk el az útból azzal, hogy hallgatunk róluk. Azok a már felmerült kérdések, amelyek az ezen zsinat által megtárgya'andó dolgokhoz fűződnek, választ követelnek. Azért azt kívánjuk ennek a zsinatnak, hogy megtalálja a keresztyének egységét az igazságban, és hogy ezt az igazságot a tévedéssel való megalkuvás nélkül, világos határozatokban mondja ki. 11. Ugyanis az igazságot a tévedéstől csak úgy lehet megkülönböztetni, ha mindakettöt kimondjuk. Ahol a közös igazságismeretnek, mint a sok egyesembert egyesitő köteléknek elismeréséről volt szó, ott a Krisztus egyházában mindig találtak szavakat ennek az igazságismeretnek félremagyarázhatatlan kifejezésére. Ez az értelme és magyarázata azoknak a szimbólumoknak, hitvallásoknak és dogmáknak, amelyek vagy az egész keresztyén egyházban, vagy pedig annak egyes részeiben érvénnyel bírnak. A mi meggyőződésünk szerint persze nincsenek hit-rcndeletek. A zsinatok nem határozhatják meg, hogy mit kell hinni. Csak azt állapíthatják meg, hogy mit hisznek. Igaz, hogy az. egyes egyházak hitvallásai magukban foglalják a többiektől való elszakadást is. De a hitvallások nem hozták létre a szakadásokat. Csupán kifejezésre juttatták, hogy szakadások már megvoltak. És hatásuk korántsem volt pusztára szétválasztó. Azért hatnak szétválasztólag, mert az igazság mellett mindig ott van a tévedés is. Első feladatuk azonban mindig az egyesítés volt. A hitvallásokban mindenkor sok egyesember találkozott közösségben. Sőt mi több. A hitvallások az egyik nemzedéknek igazságismeretét átszármaztatták a következőkre. Ennek következtében a hitvallások
