Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-21 / 34. szám
1927. EVANOELIKUSOK LAPJA 275. fogadnák el abban az esetben, ha a rite vocatus kifejezés alatt a canonica ordinat o, az egyházi papszentelés volna értendő. Az Apológia kijelenti, hogy az evangélikusok megtartani óhajtják az egyházban az egyházkormányzati szervezetet és az egyházi fokozatokat (politiam ecclesiasticam et gradus in ecclesia) még ha eny^cri tekintélyen alapulnak is, de a püspökök hagyják abba gyülekezeteink üldözését. Az Apó-’ lógia ezt a kérdést annyira fontosnak tartja, hogy ünnepélyesen igy fejezi be az idevágó cikkelyt: »Ez a mi (az egyházkormányzati szervezet és az egyházi fokozatok megtartására irányuló) akaratunk úgy Istennek színe előtt, valamint a nemzetek összessége előtt minden időkre mentségünk lesz, és senki sem Írhatja a mi rovásunkra a püspökök tekintélyének megingatását, mert ebből olvassák és hallják majd az emberek, hogy semmi méltányosságot nem nyertünk el, mikor a püspökök igaztalan kegyetlenkedése ellen felszólaltunk«. A canonica ordinatiora, az egyházi re.idre vonatkozólag fontos tanitások vannak a schma!- kaldeni cikkekhez csatolt függelékben, amely »Tractatus de potestate et primatu papae/ elmet visci. Ez a traktátus foglalkozik a római pápának azon követelésével, hogy az egész világon ő ordinálja és erősíti meg a püspököket és lelkészeket. A traktátus a Szentirás és a történelem alapján foglalkozik a pápa felsőbhségi igényével. Itt olvassuk a következőt: »Az Uj- testámentom szolgálata nincs a levitái szolgálathoz hasonlóan helyhez és személyhez kötve, hanem az egész földkerekségén szét van szórva és ott van, ahol az Isten adja ajándékait, apostolokat, prófétákat, pásztorokat, doktorokat; és az a szolgálat nem emberi tekintély által, Kauern Krisztus igéje által érvényes«. A lelkészek elhívása, választása, ordiná.'ása az egyház joga, mert ahol egyház van, ott az evangéliom adminisztrálásának joga is megvan. Tehát, ha az ordinárius püspökök az egyháznak ellenségeivé lesznek vagy nem akarják az ordinációt megadni, a gyülekezetek megtartják jogukat. Az egységesítő törekvések újból és újból az elé a kérdés elé állítanak bennünket: miféle egység az, amelyre törekszünk? A célnak világos ismerete nélkül minden törekvés csak tapogatózás marad. Ha nincsen szerves egység, a kooperáció is a levegőben lóg, mert a békés együttmunkálkodást mindig megzavarják, a helyzetet mindig elmérgesitik a térítések, lélekha- lászások, a vegyes házasságok. Hiábavalónak bizonyul majd a konferenciák minden határozata, mert a gyülekezetekben újból és újból felnevekedik a »keserűség gyökere«. Az uniónak célja csak szerves unió lehet. Ez vagy megvalósítható, vagy nem valósítható meg. Megvalósításához szükséges, hogy az egyház lényegét illetőleg legyen egyértelműség; és szükséges az is, hogy az egyházkormányzatot illetőleg, legyen egyértelműség. Hitvallási irataink fenti rövid és hiányos ismertetéséből is kitűnik, hogy az. evangélikus egyház, amidőn az egyházat az Igéhez és a Szentségekhez köti, mikor az egyházban Krisztus testét és a Szentlélek művét látja, másfelől, midőn az egyházkormányzatban az egyházi fokozatokat e'ismcri, akkor az egyesitő törekvéseknek olyan bázist ád, amelyen lehet építeni. Jegyzetek. Két amerikai olasznak, Sacconak és Van- zettinek neve ismertté lett az egész világon. Ügyükbe beleavatkozott Shaw, Wells, Einstein, Mussolini, a római pápa, a kommunisták, az anarchisták, a munkásság. A tény a következő: Hat esztendeje Massachusetts állam egyik városában meggyilkoltak egy pénztámokot. A bíróság Saccot és Vanzettit találta a gyilkosságban bűnösnek, s halálra ítélte őket. Az ügy egy kissé homályos volt, és a biró állítólag elfogult nyilatkozatot tett, azt mondta volna ugyanis, hogy akár ez a kettő a gyilkos, akár nem, annyi bizonyos, hogy anarchisták, tehát megérdemlik a halált. Megjegyzendő, hogy nincs egészen t sztázva az sem, hogy a két halálra ítélt tényleg anarchista. A közönség fel- zúdult az Ítélet ellen. Minden törvény által nyújtott lehetőséget felhasználtak a halálra Ítéltek érdekében olyan eredménnyel, hogy ez a két szerencsétlen ember hat év óta van már töm- löcbui halálra Ítélve. Különösen hangzik az is, hogy a felebbezéseket az a biró bírálta el, aki a halálos ítéletet hozta. Fuller kormányzó külön bizottságot küldött ki ebben az ügyben és ennek a bizottságnak véleményezése alapján mondták ki most a halálos ítélet végrehajtását. Említettem már, hogy kik keltek az elitéltek pártjára. Van emberi szenvedés, amely az egész emberiség lelkiismeretének itélőszéke e'é tartozik. Sacco és Vanzetti szenvedése ilyen. Mert hat esztendőt halálra Ítélten tölteni a börtönben olyan szenvedés, amelynek gyötrelmei elegendő büntetést jelentenek ezen a világon. Az osztályharcban is kell, hogy éljen bennünk az ember. » Az európai C. E. szövetségesek budapesti konferenciája tanulságos volt. Elismerés illeti meg érte a Bethániát. Hallottam azonban egy németnek az előadását a Kinderbundról, amelyben lecsepülte a Kinderbund javára a vasár-
