Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-21 / 34. szám
34. szám. XU!, árfolyam. Kelenföldi evang. lelkészi hivatal----------------------------------------• I.. villányi-ut I. Budapest. ----------------------EVANGEuiiuauii liIPIA Szerkesztőség: LÉBÉNY (Moson m.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épület. Kiadja: I LUTHER-SZÖVETSÉG. alapította: OR. RIFFflY SÁNDOR püspök. Siurk*«zt«t4rt UUXi Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ír: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 Ilii., negyedévre 1 P. 60 fill., Egy szám 16 fill Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. Az egyház egysége. »Mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi.« I. Kor. 12, 11 Brent püspök a lausannei konferenciát megnyitó prédikációjában augusztus hó 3-án azt mondta, hogy szervezett ziláltságban (organised confusion) élünk. A lausannei konferencia tiltakozás akar lenni ez ellen a siralmas és vészes helyzet ellen. Az egyházak össze akarnak fogni gyakorlati ügyekben, ámde ezeknek tárgyalása lépten-nyomon felveti azt a kérdést, hogy mit tartunk Krisztusról, az egyháznak természetéről, az egyházkormányzatról, az evan- géliom lényegéről. Az apostol szerint az egyház egységének biztosítéka és munkálója a Szentlélek. A Szentlélek által valljuk Jézust Urnák; a Szentlélek által működnek össze közös célra, Krisztus testének építésére a különböző cselekedetek. Az egységet tehát a Szentlélek munkálja. Az egység Istennek és Jézus Krisztusnak akarata, a Szentiéleknek munkája. Nem kételkedhetünk abban, hogy a Szentlélek az, aki >a különböző egyházakban felébresztette a vágyat arra, hogy a/, egyesülésnek módjait, feltételeit eszközeit keressék, s c-bböl a célból olyan gyűléseket tartsanak, amilyenekre az anyaszentegyház történetében még nem volt példa. Az sem lehet kétséges, hogy ezen konferenciák eredményességéhez elsősorban az kívántatik meg, hogy az egyházak, gyülekezetek buzgó imádsággal kérjék a mennyei Atyát a Szentlélek adományaiért, mert a Szentlélek nélkül semmit nem cselekedhetünk. Kötelességünk azonban az is, hogy megvizsgáljuk, miként tanít a mi ágostai hitvallású evangélikus egyházunk az egyház természetéről, az egyház egységéről. Mert csak a magunk egyházának alapos ismerete képesít arra, hogy ebben a nagy fontosságú ügyben a magunk részéről mi is érdemes munkát végezhessünk. Hitvallási irataink az egyház egységéről több ízben nyilatkoznak. Természetes, mert hiszen a római egyháztól való elszakadás ezt a témát újból és újból felvetette. Különösen fontos ebben a vonatkozásban az, amit az Ágostai Hitvallás (1530.) és annak, Apológiája, vagyis Védelme (1531.) mondanak. Előbb azonban megjegyezzük, hogy egyházunk elfogadja a három egyetemes (katholikus, oikumenikus) hitvallást: az Apostoli Hitvallást (az őskeresztyénség korából), a Niceai Hitvallást (325.) és az Egyiptom prímásáról, Athanáziuszról (élt 296—373.) nevezett Hitvallást. Az Athanáziusz-féle Hitvallás tanításából idevágólag különösen fontos az, hogy Krisztus eljövetelekor minden ember feltámad testben és számot ad cselekedeteiről, ami azt jelenti, hogy Krisztus minden embernek bírája, ítélete alól senki sem vonhatja ki magát, sem a hivő, sem a hitetlen, sem a keresztyén, sem a nem-keresztyén. Amiből kitűnik, hogy Jézus Krisztus Ura az egész emberiségnek és ezen uralma az Ítéletben túlmegy azokon a korlátokon, amelyeket az Ítéletnap beálltáig az Egyház állít fel az emberek között. Ennek a három egyetemes hitvallásnak elfogadása nagy jelentőségű azért, mert ezzel egyházunk elismeri azt, hogy az egyház Uráról, a jézus Krisztusról vallott hite a Szentiráson és^az egyház hivőközösségének vallásos megtapasztalásán alapszik. A Szentirás és az egyetemes hitvallások által közösséget vall az egyetemes egyházzal, annak egész történelmi létével és életével. Dokumentálja, hogy a római pápás egyháztól való elszakadás ahelyett, hogy az egyház katholicitásának megbontása lenne, inkább oda irányul, hogy a már megbontott, s éppen a római egyház által megbontott keresztyén egység helyreállittassék. Az Ágostai Hitvallás első részének végén összefog la lólag azt olvassuk, hogy egyházunk tanításában semmi sincs, ami eltérne a Szent- irástól, vagy a katholikus egyháztól, vagy a római egyháztól, kivéve azokat a visszaéléseket, a melyek az egyházakba becsúsztak. Az Epilógus szintén hangsúlyozza, hogy sem a tan, sem a szertartások tekintetében semmi olyat nem fogadtunk el, ami a Szentirással, vagy a katholikus egyházzal ellenkeznék. Kitűnik ebből, hogy egyházunk tudatosan, és igaz keresztyén közösséghez méltóan mindenkor szem előtt tartotta Krisztus anyaszentegyházának egységét, azt nem bontani, hanem erősíteni kívánta. Melanchton Fülöp annyira ment az engedékenységben az egyház egységének megóvása érdekében, hogy amikor 1537-ben a schmalkaldeni cikkeket (Luther munkája) aláírta, hozzátette, hogy a pápára vonatkozólag, amennyiben az evangéliom azt megengedne, a keresztyének békessége és közös nyugalma kedvéért emberi jogon meg le
