Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-14 / 33. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1921 az emberek elé ünnepi, felemelő, boldlogitó állapotként á l tja oda azt az időt, amikor majd leülhetnek enni és inni, s felkelhetnek játszani, s azt vélik, hogy ezzel istentiszteletet végeznek, valódi eszményeknek szolgának, kiküszöbölve az életből mindent, ami szolgálat, ami áldozat. Ábrahám azt mondja a gazdagnak: Vannak prófétáik, ha’lgassák azokat. S jól felel a gazdag: Nem úgy, atyám Ábrahám. Mert ha a bálványimádás kap Lábra, ha a hitélet megrothad, a nép nem hallgat a prófétákra és tanítókra, hanem azokra, akik azt beszélik, amit az elbódult nép hallani szeret. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ámde nem mindenek engedelmeskednek az evangéliomnak. Az elpártolás azonban ne csüggessze el a hívőket, Isten nem kisért feljebb, hogynem mint elviselhetjük. Az ózdi evang. egyházközség lelki munkájáról. Az Ózdon »Uj ég és uj föld« cim alatt, az ózdi »Ifjúsági Luther Szövetség« kiadásában megjelenő lapocskának ez évi május hó 17-iki száma került kezembe, amelynek előlapján, a lap cime alatt kövér betűs nyomással ez a felírás ötlött szemembe: Ajánlás. A folirás után folytatólag a következők állanak: E számot hálás tisztelettel ajánlja az ózdi ev. egyházközség 1927. évi számadó közgyűlésének az Ózdi Ifjúsági Luther Szövetség. Az ajánlás fölkeltette kíváncsiságomat s átböngészve a kü’sejének tetszetősségével is figyelmet keltő lapocskát, megtaláltam magyarázatát az Ajánlásnak. Ezen cím alatt: »Jelentés az egyház- község munkájáró 1«, az ózdi egyházközség neves lelkipásztora, az 1927 Julius 24-ike óta pedig a Győr szab. kir. városi evang. gyülekezetnek egyhangúlag megválasztott lelkésze: T u r ó c z y Zoltán, a lelki gondozása alatt volt ózdi gyülekezetnek, ennek a tipikus missziói egyháznak egy évi működését tárja föl teljes részletességgel. Az ózdi egyházközség hitéletének párját ritkító elevenségéről, egészséges fejlődéséről ad számot, ennek a hivaíása magusátán álló lelki- pásztornak jelentése. Olyan kepét nyelük ebből a jó pásztor munkálkodásának, amely meghódolásra késztet minden jó evangélikust, legyen az laikus, vagy egyházi férfiú. Amely egyházban a vallásos és hazafias szellemű nevelésre oly, nagy súlyt helyeznek, — a nemzeti érzés felkeltésére és erősítésére úgy használnak fel minden kínálkozó alkalmat, mint Ózdon, ott a kishitűség nem fészkelhet meg a Leik eben; ott erős karok edződnek Trianon kapujának döngetésére. Jelentését az alábbi szavakkal vezeti be a kiváló lelkipásztor: »Mindig szorongó érzéssel irom a lelkészi jelentést. Egyházunk iránt érzett rajongó szeretetem boldog; dicsekedéssel szedi össze az örvendetes jelenségeket, hogy híveink lelkében még drágábbá s szeretetreméltóbbá tegyem egyházunkat, de amellett érzem, hogy van a lelkészi jelentésének egy kellemetlen mellékziingéj:: az önreklamirozás gyanúja s ez letompitja bennem a legboldogabb szavak melegét, színét. Hálát adok az Istennek, hogy a »lelkészi jelentés« megszokott cime helyébe egyre jogosabban írhatom ezt a címet: »Jelentés az egyház- község lelki munkájáról,« A továbbiakban egyházközsége beléleíének mozzanatait ezen elmek alatt sorolja föl a »Jelentés« : Munka a gyermekek között. Konfirmáció. Felnőttek lelki gondozása. Lelkész külszolgálata. A vidéki hívek lelki gondozása. Iratterjesztés. Pásztori szolgálat. Bibliai órák. Szociális misszió. Eredmények. Áldozatkészség. Tervek. Á felsorolt címek maguk beszédes bizonyítékai annak az intenzív lelki munkán ok, amelyet Turóczy Zoltán egyházközségében s annak külterületén emberfeletti erővel végez. A »Lelkész külszolgálata« címlet alatt említi meg azokat az alkalmakat, amelyeken módja volt a lelkésznek a gyülekezeten kívül hirdetni az igét s igy terjeszteni Isten országát. — Csonka- Magyarország különböző részein 18 olyan helyet és egyh. jellegű alakulatot sorol fel, amelyeken az igehirdetés céljából megjelent. Miután kük szolgálataimat — úgymond — sohasem engedtem gyülekezeti szolgálatom fölé kerekedni s külszolgálataimban szerzett lelkipásztori tapasztalataimat mindig: gyülekezetünk munkájában értékesítettem, külszolgálatom is az: ózdi gyülekezet szolgálata volt. A vidéki hívek lelki gondozásáról szólóan elmondja, hogy az ózdi lelkész hívei 54 község területén vannak szétszórva s igy a fizikai megközelítés feltételei is elég nehezek. Ennek ellenére minden erőnkkel azon vagyunk — úgymond —, hogy minden hívünk érezze azt, hogy törődik vele egyházunk. 15 községbe minden héten járunk s boldogok vagyunk abban a tudatban, hogy azon a hatalmas területen, mit egyházközségünk felölel, egyetlen-egy tanköteles sincs, aki nem részesülne hitoktatásban általunk. A pásztori szolgálatot, illetőleg lelkipásztori felfogását imigyen juttatja kifejezésre: »Abban a meggyőződésben élek, hogy a lelkész minden szolgálatának pásztori szolgálatnak kell lenni, még a tömegszolgálatnak is. Az általános szó- használat azonban ez alatt inkább az egyéni gondozást érti. Arra törekedtünk, hogy az egyházat mindig maga mellett érezze mindenki, akinek szüksége van a lelki anya támogatására ...«
