Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-14 / 33. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 267. Az »Áldozatkés ség c alatt az egyház által gyakorolt adakozás mellett megemlít, azokat az alkalmakat, melyeken egyházközségét képviselte az egyetemes öss etartozandóság mcgbizonyi- tása s azon bibliai parancs teljesítése céljából: •/örüljetek az örülőkke! és sírjatok a sírokkal <. Képviselte egyházát az egyházi közigazgatás minden fokozatán; ezenkívül más vonatkozásban vagy 12 helyen. Végül »Tervek« cim alatt fe'saro'ia az egyházközség célkitűzéseit. Ilyenek: az ózdi templom fennállásának 25. éves jubileuma; a borsod- nádasdi tempóm felépítése; a gyülekezeti bel- misszió és az Ifjúsági Luther Szövetség számára otthon építése. Nem fogy el csodám, hogy mikép tudott fizikai időt szentelni az ózdiak volt lelkésze arra a sok ágazatu és nem is csak helyben, hanem a diaszpórán vég/eit leik pásztori munkára, amelyről »Jelentésében« beszámol. Csak ugv volt ez lehetséges, hogy Isten nevében kezdte mindig a munkát s ó segit.Tte kegyelmévé1. Ezért nem volt neki misem nehéz s nem érezte, hogy az erő elvész. Ami egyébként a lelkész: beszámolót illeti, ki kell emelnünk azt az eredetiséget, amely a megszokott sablonok ellenében végig vonul a »Jelentés« en. Ez is arra mutat, hogy szerkesztője nem sablon ember, aki ilyen dologban sem a taposott utakon halad. A »Jelentés« elolvasása valóságos lelki élvezetet nyújtott nekem s azt nyújtana minden jó evangélikus hívőnek, ha elolvashatná! Benedek Vince. Megszólalt az ember! Ősi tapasztalás, hogy alkotni mindig nehezebb, de birálgatni mindig könnyebb és igy népszerűbb is. Az alkotás ‘a lélek kiváltsága, a birálgatás egyetemes emberi szokás. A lau- sannei világkonferenciával szemben is megszólalt már az ember. Talán nem lesz érdektelen, ha e megszólalások eddigi tüneteit a magyar evangéliomi közvéleménnyel megismertetem, hiszen bizonyosan azért szólalt meg az emberi ítélkezés a mi külföldi érintkezéseinkkel szemben is, hogy nem volt kellő módon tájékozva a külföldi munkák komolyságáról és nagyságairól. A Hitvallás és a szervezet egységesítését célzó világkonferencia állandó bizottsága 1925 augusztus havában tartett ü'ésén megállapította a mostanra összehívott gyűlés programmját és ügyrendjét. Ezzel szemben Hall, new-yorki theol. tanár ez^ év május 31-iki kelettel körlevelet küldött szét, melyben az ügyrend kemény bírálatán kívül, végül pozitív javaslatokat is tesz. Különösen két pontja lényeges. 1. »Ahelyett, hogy a bizottság határozati javaslatokat készít a konferencia számára, inkább gyűjtse össze a különböző kér. közösségek előterjesztéseit. Evégből minden egyes csoport a maga körében készítsen egy legío ebb ezer szóból á ló előterjesztést, melyeket azután széliében mindenkivel közölni kell. 2. Egy-két napot ezeknek az elkészítésére használjanak fel és úgy kerüljön a sok különböző előterjesztés a konferencia elé.« — Végül szóvá teszi azt a félelmet is, hogy a nagyon is eltérő nézetek vitatása folytán majd éles kiszólások is lesznek, amik a konferencia sikerét kockáztatják. Ezek elkerülésére az elnökségnek ád tanácsokat. A lapokban is megindultak a nyilatkozatok. A New-Yorkban megjelenő The Literary Digest junius 18 iki számában megállapítja, hogy a konferenc a feladat i ugyanolyan nehéz, mint a népek között az ál’andó béke létesítése, de biztató, hogy 87 egyház száznál több képviselője ül össze, tehát lehetségesnek tartja a lehetetlennek látszót. Csak az a ba<, hogy a római katholikus és a nemkercsztyén egyházak nincsenek képviselve. Megemlékezik Bar bon dr.-nak, az amerikai kongregációnilUták egyik vezető emberének nyilatkozatáról. Szerinte az ördög ugyancsak gyönyörködni fog a konferenciában, mert az ügyrendet megá.lapító bizottság »szent együgyüségg.l átitatta ös;ze a pro- grammot. Manning new-yorki anglikán püspök egyházmegyéjéhez intézett körlevelében hangsúlyozza, hegy nem az egyesülés, hanem csak a szeretet és testvériség szellemében való tanácskozás lehet a konferenc a célja avégből, hogy a félreértések felolvadjanak és a lelkek az egyesülésre megpuhuljanak. Senki sem akarja a lemondást, vagy a megalkuvást, senki sem megy a tanácskozásra egyházának teljes tekintélyével és felhata'mazásával, hnem csak azért, hogy majd a tapaszt ltakról jelentést tegyen. Három főtémának a hitval’ás, a lelkészkérdés, a szentségek kérdését látja. Jellemző az Egyesült Ál’amok volt titkárának és elnökjelöltjének Hughes-nek, mint az amerikai bizottság elnökének a nyilatkoz ta. — Kifejti, hogy a konferencián senkit sem fognak tisztességes meggyőződéséről és gondolkodása függetlenségéről lemondatni, de a delegátusok nem hunyhatnak szemet azokkal az eltérésekkel szemben, melyek sokszor mélyebb el'entéteket okoznak, mint maga a hit. Ezeket az eltéréseket nem leplezgetni kell, hanem fel kell tárni és meg kell állapítani. A Texasban megjelenő Post Dispatch azt írja, hogy a konferencia ép a legjobbkor jön, »a vallási elfogultságok kitöréseinek és a hitbeli eltérések kihegyezésének a korszaka után, ami egy sokkalta türelmesebb magatartással szemben való szomorú visszahatás vo’t.« »Az a vonal, mely a felekezetik egy részét elválasztja, túlságosan merev s nem igen van rá reménység, hogy azt elhagyják, Ez nem is lehet a konferenciának főcélja. Ezek tárgyalásánál kívánatos, hogy a szellemi és a külső egyesülés közt
