Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-08-07 / 32. szám

1927,__________________________EVANQEUKUSQK LAPJA _________ 261.

„

U. n.“

Címnek, annyi bizonyos, elég különös. Ha ezt a két betűt, idézőjelek nélkül, valamely irás folyó szövegében olvassuk, igy: u. n., mindenki azonnal tudja, hogy mit jelent. Itt, ahol cim vagy felírásként szerepel, szintén nem jelent mást. Ezt megmondom előre. Az azonban, hogy ez a két betű hogyan kerül ennek a cikknek, vagy felszólalásnak az élére, mégis némi magyarázatra szorul. Ezt is megadom.

Arról van ugyanis szó, hogy az Evangélikusok Lapja ezévi január 30-iki (5.) számában a 39-ik oldal első hasábján a Budapesten január 18—20-án tartott »Ref. konferenciáról« szóló re- feráda végén a következők olvashatók: »És aztán mozduljon meg mielőbb u. n. soproni theo- lógiai fakultásunk is, ilyen konferenciák megrendezésében. Tőle várunk és kérünk indítást és lelkesedést. Sapienti sat!«

Mivelhogy pedig veleszületett, kisebb-na- gvobb emberi hiúságánál fogva, senkisem, tehát én sem szeretnék balgának látszani, sietek annak kijelentésével, hogy azt, amit az említett közlemény szerzője, lett légyen bárki, mondani akar, teljesen, világosan és jól megértettem. Azt is, hogy az »u. n.« mit jelent. Mert, hogy ez a két betű nem vonatkozhatik az *utánna közvetetten következő i soproni* helyhatározó jelzőre, az talán csak mégis minden kétségen felül áll. Mert azt p. o. mondhatja valaki: »u. n. soproni bor«, azt is, hogy: »soproni u. n. bor«. Es az első esetben az »u. n.« a bor származásának, a második esetben valódiságának kétségbevonását jelzi. De hogy mi értelme volna »u. n. soproni theológiai fakultás«-ról beszélni, annak belátásához nem »sapientia , hanem teljesen kicsavart, perverz gondolkodás kell. Miért volna a mi theológiai fakultásunk »u. n. soproni«? Ha Kópházán, avagy Mucsán működnék és magát fennhéjázásból, vagy akármilyen más okból »soproni«-nak nevezné, azért, hogy a tájékozatlanokat megtévessze, akkor lehetne beszélni »u.

n. soproni theológiai fakultásról«. De annyi egyházi és geográfiai tájékozottságot talán csak szabad egy egyházi lap referenséről feltételezni, hogy tudja azt, hogy hazai evangélikus egyházunk egyetlen theol. fakultása valóban Sopronban működik? Igenis Sopronban. Még pedig azért, mert igy határozta el ezt annak idején, még a fakultás megszületése előtt, tehát saját hozzájárulása nélkül, egyetemes egyházunk. Hogy miért, az most nem tartozik a dologra.

Nyilvánvaló tehát az, hogy az »u. n.« nem vonatkozhatik másra, mint a theol. fakultásra. Éppen olyan nyilvánvaló és kétségtelen a célzat is. Mert mit szoktunk »ugynevezétt«-nek mondani? Vagy azt, aminek a neve nem Tételezhető fel általánosan ismeretesnek, vagy azt, aki vagy ami magát másnak — rendesen többnek — nevezi, mint ami. Ezt röviden cimbitor- lásnak szokták nevezni, amely a körülményekhez

képest büntetendő cselekmény is tehet. És igy az, aki ezt a két betűt: »u. n.« valakinek, egy egyénnek, vagy testületnek, mint jogi személynek a cime, hivatali állása elé biggyeszti, ezzel az illetőt cimbitorlással gyanúsítja, vagy vádolja és ezáltal — ha gyanúja, ill. vádja alaptalannak bizonyul tudomásom szerint, a rágalmazás vétségét követi el, amelynél azonfelül kétségtelenül súlyosító körülménynek számit az, ha bebizonyul, hogy az illetőnek az ellenkezőről volt és van tudomása. És vájjon meri-e a referens Isten és emberek előtt jó telkiismerettel állítani, hogy néki nincsen és nem volt tudomása arról, hogy a soproni theol. fakultás nem »u. n. i, hanem valósággal az, éppen olyan fakultás, mint bármely más egyetemnek bármely más fakultása és igy nem magát tette azzá és magát nevezi annak, hanem keletkezésének és létezésének alapját a magyarhoni evang. egyetemes egyháznak a magyar állammal kötött és az államfő részéről jóváhagyott szerződésben bírja? És ha ezt tudja, kérdezem: hol Veszi a bátorságot ahhoz, hogy theol. fakultásunkat ország-világ előtt, nyilvánosan, nyomtatott betűkkel »úgynevezettének csúfolja? Óh, én meg vagyok győződve arról, hogy ha bármely más egyetemi fakultásról volna szó, referens százszor és ezerszer is meggondolja magát és a végén — mégsem meri leírni p. o. ezt: »U. n. orvosi fakultás«, tudván, hogy ennek reá nézve súlyos következményei lennének. De persze, ha rólunk, ha a »m i« fakultásunkról van szó, akkor minden szabad, még az is, amit az égi madarak sem tesznek meg. Miért? Talán azért — s ennek részben magunk vagyunk az okai — mert a csipkelődéseknek, burkolt és nyílt célozgatásoknak, gúnyolódásoknak hosszú sorát, amelyekkel bizonyos körök részéről fakultásunkat kezdettől fogva körülveszik s amelyekkel, úgy látszik, munkánkhoz kedvet, örömöt és »lelkesedést akarnak csinálni és sokszor mégolyán dolgokért és intézkedésekért is, amelyek fakultásunk megszületése előtt történtek, minket tesznek felelősekké mindeddig hallgatással zsebrevrágtuk és nyugodtan teljesítettük tovább, lelkiismeretünk és tehetségünkhöz képest, reánk bizott kötelességünket. Én a magam részéről azonban annyira torkig vagyok a nékünk osztályrészül jutott inycncfalatokkal, hogy már ezt a két betűt sem bírom legyűrni, annál kevésbé, mivel e z az eddigiek között talán a legnehezebben megemészthető. A nyugodt, férfias, objektiv, igazságos kritika jogosultságát, sőt szükségességét készséggel elismerem és elviselem, de bőrükbe nem férő nyelvöltögetőkre igazán nincsen szükségünk. Ha a theol. fakultás nem teszi meg kötelességet s igy nem felel meg hivatásának, tessék ellene nyíltan, bátran fegyelmi eljárást kérni, de nem »ugynevezett«-nek minősíteni.

Eh, mit! Ne mondja nékem senki: nem érdemes ilyen kicsinyességekkel bajlódni s azokat felfújni. Meg, hogy ez betürágás és mi