Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-07 / 32. szám
*18 7. 32. sz&m. Szerkesztőség : LÉBÉN Y (Moson ■.) Kiadóhivatal: GYÚR. tf. konvent-épület. Kiadja: I LDTHER-SZÚVETSÉG. «lapította: DR. RAFFIY SáNDOR püspök. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap.- ■— '■ Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. si.rk..iw.*ri 1.1.14. 20 Ilii., negyedévre 1 P. 60 (HU Egy széni 16 Ilii. Pestatakarékpénztári csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLT esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. Bűn és kegyelem. *A bún zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Trunk Krisztus Jézusban . Hóm 6, 21 Ezek a szavak a keresztyénség szivét tárják fel. A vallásosságnak fokmérője a keresz- tyénségben az, hogy miként érez és vélekedik a bűnről és az isteni kegyelemről. A bűntudat és a kegyelem megtapasztalása, a bünbánat és az Istenben elrejtettség öröme, a bűn fertője és az isteni irgalom kősziklája, az Istentől eltávolodott bűnös élet sivársága és az élő vizek mellé plántált fának dús virulása: ezek azok a nagy ellentétek, amelyek a hitéletet küzdőtérré avatják. Itt, a bűnösség és a kegyelem megtapasztalásában, különülnek el a lelkek, de itt forranak is össze Krisztus egyházává. A ke- resztyénségben beállott szakadások alapjukban véve mind erre az egy pontra vihetők vissza, amely a rengéseknek középpontja. Minden egyesítési törekvésnek az egyházak között, ebből a pontból kell kiindulnia, mert miként a hegyláncok alakulatának a belső, vulkanikus erup- ciók fészkei szabnak irányt, határt, magasságot, úgy az egyházak is a bűn és kegyelem megtapasztalása szerint organizálódtak. Miként a folyamok vizét csak mesterségesen, zsilipekkel és szivattyúkkal lehet hegynek felfelé irányítani, úgy mesterséges lesz, természetellenes lesz, tehát a szellem világában tarthatatlan lesz minden olyan kísérlet, amely az egyházak életfolyamát ezen nagy, központi erők figyelmen kivül hagyásával reméli és akarja uj mederbe terelni, vagy közös mederben egyesíteni. A bűnnek tudata és ismerete nem hiányzik a modern gondolkodásból sem. Azonban amikor a modem gondolkodás a bűn alatt főként a társadalom ellen és az egyéni, de mindig csupán emberi élet és érdek ellen elkövetett bűnöket ért és nem hatol le annak gyökeréig, a bűnt olyan relativ dologként állítja oda, amely ha akarom igy, ha akarom amúgy értelmezhető. Az elfoglalt álláspont szerint az egyik bűnnek tartja azt, ami a másik szemében erény. Ennek a sekélyes felfogásnak a következménye az is, hogy a bűnnel szemben bizonyos optimizmus kapott lábra, mintha azt emberi eszközökkel is ki lehetne küszöbölni, vagy legalább annyira legyengíteni, hogy nagyobb bajokat nem okozhat. Az emberi nem fejlődésébe vetett hit vallja, hogy ami bűnök vannak, azok csak egy durvább múltnak a nyomai, és ezek a nyomok idővel, a haladás folyamán teljesen ki fognak vásni. A bűn tehát nem lenne olyan veszedelmes ellensége az emberiségnek, miként azt a keresztyén vallás tanítja. Olyan, mint a pestis, vagy a tüdóvész, vagy a gyomorrák, vagy a torokgyík. Amint ezek a betegségek az orvosi tudomány haladásával elvesztették, vagy elvesztik halálos fullánkjukat, úgy a bűn is elveszti hatalmát a társadalmi és egyéni élet fejlődésével, emelkedésével, tisztulásával. Es amint a bűnről való felfogás enged szigorúságából és az egész ügy, hogy úgy mondjuk az állami és társadalmi adminisztráció hatáskörébe utaltatik, ezzel korrelative szivárog el a leiekekből a/ isteni kegyelemnek tudata és imádata. Itt csak elhárítani és rektitikálni kell azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyek az ember fejletlensége következtében egyelőre még előfordulnak és megvannak. Majd eljön az az idő, amikor kinő az emberi nem ezekből a gyermekbetegségekből. A keresztyénség ezzel szemben a bűnt és bűnösséget nem relatívnak tekinti, hanem abszolútnak. Nem azt mondja, hogy a bűn visszafejlődik azon ellentétes erők hatása alatt, amelyek az emberiség életében ősidők óta szemmel- látható eredménnyel működnek. Azt tanítja, hogy az ember a maga erejére hagyatva, a bűnnel szemben tehetetlen. Mert az ember, amikor a világra születik, a huszadik században sem hoz magában nagyobb erőket a bűn hatalmának leküzdésére, mint a Krisztus előtti huszadik században. A kívülről és belülről jövő kisértések ma is ugyanazok, mint Kain és Ábel korában és az ellenálló erő ma sem nagyobb. És ebben a tekintetben nem tesz különbséget az, hogy Kain furkósbotot ragadott, a mai ember pedig mérges gázakkal dolgozik, valamint az sem, hogy az ősember juhot lopott, a mai ember pedig a részvényesek pénzével lép el. Nem okoz különbséget az sem, hogy hajdan fogvicsoritva rohanta meg ellenfelét az ősember, ma pedig leül vele a zöld asztalhoz és szerződésekben nyomorítja meg. A keresztyénség tanítása szerint a bűnös természetet illetőleg a mai ember ugyanott van, ahol volt a régi. Amint Pál apostol a bűnös embert egyszerűen ó-embernek ne
