Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-31 / 31. szám
«cm «nilus 31. 31. szám. L. Kelenföldi evang. lelkészi hivatal I., Vjllányi-ut 1. Budapest. HHVLLin JSOK LAPUI Szerkesztőséi: L t B11T (Meson ■.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. kenvent épUlet. Kiadja:! LÜTHER-SZÖYETSÉG. Pestatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapitatta: OR. RIFFIY SÜDOR püspök. Sc«rk«utéaért UU16« NÉMETH KÁROLY e.peres. Megjelenik hetenként egvszer, vasárnap. ElBlizelési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 HIÚ negyedévre *1 P. 60 ML, Egy szám 16 Ilii. Hirdetési árak megegyezés szerint. Lausanne. Irta: Prof. William Adams Brown. Augusztus első heteiben ötszáz reprezentáns keresztyén jön össze Lausanneban, Svájcban, hogy fontolóra vegye, miként lehetne megszüntetni az elválasztó különbségeket és az Egyház miként alkothatna megint egységes frontot a világgal szemben, amelyet Krisztus számára megnyerni iparkodik. Ez a kísérlet nem új. A keresztyén egység-mozgalom évek óta tart és már jelentős lépések történtek az együttműködés felé. Ilyen lépés volt az edinburghi konferencia 1910-ben, amely sok országból hozta össze a külmissziói munka képviselőit. Még nyomatékosabb volt 1925-ben a stockholmi konferencia, amely az Élet és Munka Egyetemes Konferenciája név alatt a reformáció óta valószínűleg a legrepre- zentánsabb keresztyén gyülekezet volt. A lausannei konferencia elődjeitől egy igen fontos tekintetben fog eltérni. Úgy Edinburgh, mint Stockholm az Egyház mostani széttagoltságát adottnak vették. Jelenlegi szakadásainkat egyelőre kikerülhetetlennek drogadva, azt kutatták, hogyan lehetne azok ellenére is a keresztyéneknek együtt dolgozni. Egyértelmüleg figyelmen kívül hagyták azokat az alapvető, hitbeli és gyakorlati különbségeket, amelyek most az Egyházakat elválasztják. Ezek az elmellőzött kérdések képezik a lausannei tárgyalások főanyagát. Lausanne célja nem csupán federativ, hanem organikus egység. Nem mintha olyan akció lenne tervbe véve, amely a résztvevő Egyházakat megkötné. Ellenkezőleg, a különböző bizottságoknak adott utasítások ezt egyenesen kizárják. A szándék a fennálló különbségek nyilt megvitatása, a félreértések kiküszöbölése és a rokonérzés előmozdítása céljából. Semmi több. A jövendő mutatja majd meg, hogy esetleg mi származhatik ebből a diszkusszióból. Bennünket itt az érdekel és az újabb konferenciák mellett Lausanne-nak az ád páratlan jelentőséget, hogy a megvitatásra kerülő kérdések azok a kérdések, amelyek felekezeti különbségeink gyökerénél vannak, s amelyeket el kell takarítani az útból, mielőtt effektiv lépést tehetnénk az organikus egység felé. Mi a terve Urunknak az ő Egyházával és hogyan ismerhetjük azt meg? Vájjon ö egy végleges intézményt kontemplált-e, határozott szabályokkal és rendszeresített tisztviselőkké vagy szabad egyéneknek társaságát, amely különböző természetű szervezetek által működhetik? Hol található ma az Egyház a világban? A létező Egyházak hozzátartoznak-e ehhez az Egyházhoz, vagy csak néhány s ha ez utóbbi eset forog fenn, mely Egyházak tartoznak hozzá? Mi a teendő, hogy az a szeparáció, amely ma a keresztyének között megvan, megszűnjék s Urunknak imájára, amelyben tanítványainak egységéért könyörgött, olyan végleges válasz adassek, hogy az Egyház valósággal egy? Észszerütlen volna feltételezni, hogy rövid három hét alatt határozott vagy végleges feleletet lehet adni ennyi és ily fontos kérdésre. Minden specifikus feleletnél jelentősebb lesz az a metódus, amellyel a kérdésekhez nyúlnak s főleg az a lélek, amelyet a konferencia tagjai a tárgyalásokra magukkal hoznak. Ha csukct lélekkel jövünk, s csak a már elkészült pozic óinkat szándékozunk megvédelmezni, akkor csak szakadásaink mélységét és remén) teienségét kürtöljük világgá. Ellenben ha alázatos és hivő lélekkel ülünk össze, abban a meggyőződésben, hogy Isten vezérelt másokat is, úgy m nt minket, és komolyan kérünk megvilágítást mindazokban a kérdésekben, amelyekkel szemben találjuk magunkat, akkor nehéz felbecsülni azokat a lehetősegeket, amelyekből jó származhatik. A konferencia összehívását két nagy meggyőződés inspirálta. Az emberiség jólétére messze kiható két meggyőződés. Az egyik az, hogy egység és egyformaság nem azonosak. Sok dologban különbözhetünk egymástól s megmaradhatunk ezen különbségekben, s a lényeges dolgokban mégis egyek lehetünk. Ma mindenekelőtt újból meg kell látnunk azt a disz- tinktiv adományt, amelyet Isten a Keresztyén Evangéliumban adott nékünk, hogy miután ezt világosan megláttuk és elsajátítottuk, az Egyházban helyet csinálhassunk a lehető legtágabb változatosságnak az Evangélium magyarázása és alkalmazása tekintetében. A másik meggyőződés az, hogy a lényeges dolgoknak ezen új meglátására s ezen a réven a kívánatos egységnek megvalósítására a testvéri konferencia módszere a helyes ut, a rokonérzés és hit szellemében folytatott tanácskozás. Tökéljük el magunkban, hogy előbb megértünk, mielőtt eltérnénk véleményeinkben
