Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-31 / 31. szám

250.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1927.

és előbb rokonszevezünk, mielőtt kárhoztatnánk1 egymást. Ha mégis fennmarad különbség és szeparáció lesz az eredmény, akkor legalább bizonyosak vagyunk, hogy reális, nem képzelt okok forognak fenn. De ha azoknak a tapasztalata, akik hasonló kísérleteket már tettek, következtetéseket enged meg arra, ami Lausanne-han valószínűleg történni fog, akkor úgy találjuk, hogy ha keresztyén emberek ilyen leiekkel jönnek össze, úgy azok a dolgok, amelyek egyesítenek annyival kényszerítőbbek, mint azok, amelyek szétválasztanak, hogy egyszerűen lehetetlenség fél reálián i.

II fejér-komáromi egyházmegye évi rendes közgyűlését

I. évi junius hó 29. és 30-ik napján tartotta meg Csákváron.

Hatásában szinte történeti je’entőségre emelkedett ez a közgyűlés kü önösen azért, mert a hozzáfűzött reményeket valóra váltotta; az elődöktől öröklött nemes tradic ókat megőrizte, akkor, amidőn a már négy éven át tartó, az egyházmegye közbékéjét veszélyeztető, előre nem látható újabban és újabban felmerülő izgalmas események végleges lezajlása után a közgyűlés minden rendbontó törekvéssel szemben, lélekemelő egyöntetűséggel juttatta kifejezésre a maga egységes, evangétiomi szellemű felfogását és szilárd összetartását a tárgysorozat minden pontjával kapcsolatban.

A közgyűlésen Podhradszky János h. esperes, később Balogh István esperes, Händel Béla egyházmegyei felügyelő vezetésével megr jelent az egyházmegyei le készi kar teljes számban, de csaknem teljes számban részt vett a gyűlésen az egyházmegye tanitókara is: nő és férfitanitók egyaránt. Ott láttuk a világiak sorából lándori dr. Kéler Zoltán egyházkor, felügyelőt, mint a csákvári, Draskóczy Lajos ny. theol. dékánt, mint az oroszlányi, dr. Traeger Ernő min. oszt. tanácsost, mint a nagyvelegi, Vecsey Ede ny. altábornagyot, minta komáromi, Teutsch Ernő gyógyszerészt, mint a tatóvárosi egyházközség felügyelőjét; Paulinyi Béla jószágkormányzót, mint a csákvári egyházközség másodfelügyélőjét. Jelen voltak: Lándori dr. Kéler Bertalan egyházm. m. felügyelő, báró Ivánka Géza földbirtokos, az egyhm. gyám nt. világi elnöke, dr. Krayzell Miklós kir. törvsz. tanácselnök, egyhm. tvszéki bíró, dr. Zelenka Frigyes kir. tanfe.ügyelő, tvszéki biró és a helybeli egyházközség nagyszámú érdeklődő tagja. A minden mozzanatában magas színvonalú közgyűlésen, mint velünk együtiérző, egyházmegyénk sorsát szivükön viselő testvérek, csaknem a közgyűlés bezárásáig részt vettek úgy a helybeli ref. egyházközség, mint saját egyházmegyéje képviseletében: Vargha Sándor ref. főesperes,

id. Vargha Sándor ny. ref. főesperes, dr. Kovács J. István ny. államtitkár, ref. theol. igazgató.

A közgyűlés megalakulása és megnyitása után Vecsey Ede komáromi egyházfelügyelő indítványára a közgyűlés az egyházmegyei törvényszéket alakította meg és pedig úgy, hogy a törvényszéknek összes lemondott tag’ait: köz- felkiáltással egyhangúlag újra megválasztotta. Az egyházmegyei ügyészi székbe dr. Osztro- luczky Zoltán budapesti ügyvédet hívta meg. Egyházmegyei jegyzőnek pedig: Horváth Sándor csabdi-i lelkészt választotta meg.

Ugyancsak a napirend előtt emelkedett szólásra: lándori dr. Kéler Zoltán, a köztisztelettől és igaz szeretettől környezett kiváló egyház vezér és mint a csákvári kis gyülekezet helyi felügyelője, meleg szavakkal üdvözölte az egyházmegye elnökségét és a közgyűlés tag ait s amikor megemlítette, hogy az egyházmegye éppen 29 évvel ezelőtt tartotta ülését Csákváron s az akkor megjelentek közül ma már csak hárman vannak életben, az érdémekben megőszült, lánglelkü egyház vezér szavaira könny cs llogott a hallgatók szemében, akik áhitatos figyelemmel kisérték, a tanulságos, érdekfesz.tő, történelmi visszaemlékezést, melynek folyamán elemi erővel ragadta magával a szónok az egyházmegye, a templomot1 betöltő egész közönségét, amikor a három évtizedes múlt: »szeretet és az összefogás érzetét« sugárzó képeit meg-meg csillogtatva, megemlékezett boldog emlékű Hering Lajos esperes valóra vált prófétai jövendöléséről, melyben autonómiánk várfa’ainak omlataggá tételét jósolta meg látnoki szemével!

Amikor egyházmegyénk közszellemének, közgyűléseink áldásos hatásának megvilágítására lebilincselő párhuzamot vont az egyház- megyei közgyűlés mint tűzhányó és a Monte Vesuvio krátere között, mondván:

»Ezen tűzhányó és a Monte-Vesuvio krátere között, azoknak pusztító és éltető erejét tekintve különbség van. Azonban a gátló elemek eltávolítása tekintetében azoknak működése és ható ereje egy és ugyanaz! A Monte-Vesuvio kráterében emésztő láng dúl, amely csak pusztulást, megsemmisülést, nyomort, szenvedést és elkeseredést idéz elő. Annak ellenében a fejér- komáromi egyházmegye közgyűlésén mindenkoron elhangzottak, nem pusztító, hanem éltető lángot képeznek, mely csak szereteted sugároz... mely lánggal égő szeretet nemcsak egyházunkra, hitsorscsainkra, hanem megcsonkított hazánkra is kiterjeszkedvén, a békés együttélést és boldogulást és az arra való közös törekvést szorgalmazza és az összefogást és egyetértést ápolja. Viszont mind a két tűzhányónak van azonban egy közös jellegzetessége is. Tény az, hogy a Monte-Vesuvio, hogy az ő elpusztító, és mindent eltörlő működésének szabad utat engedhessen, kráteréből a lávát és salakot kilöveli magából, — hasonlatoskép:

a fejér-komáromi tűzhányó sem tűr meg olyan igyekezetét, amely az itteni áldásthozó