Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-24 / 30. szám
1927 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 243. a legfényesebb győzelmet * a jezsuitizmus a gyermekek vallásáról szóló törvény megalkotásának — századokig tartó harcok szomorú befejezése lett minden protestáns védgát lerombolása és megindulása a teljesen szabad lélekhalá- szatnak. És ezt a liberalizmus nagy győzelmének jelentették ki, elfelejtve, hogy lehetetlen a libe- rálizmus jelszavának alkalmazása oly ellenféllel szemben, aki az abszolút intolerancia álláspontján áll. Németors/ágban a világháború előtt tiltva \olt a jezsuia rend letelepülése; de azért hatása előtt nem lehetett elzárni az országot. A világháború megnyitotta a reformáció hazájának határait s ma már majdnem 1000 jezsuita páter működik ottan. A lipcsei egyetem nemrég el- húnvt derék tanára, Boehmcr egy cikksorozatban kifejti, mily óriási válaszfalakat emel újabban a német katholicizmus az egységes német nemzet körében is, még irodalmilag is teljesen elkülönítik magukat s elakarják szakítani a müveit német katho'.ikusokat is a német szellemóriásoktól. Nálunk ugyanaz a recept. Kezdték az új fajta történészek egy egészen uj magyar történet átírásával. Bocskay, Beth'en mind kapzsi, Éingatag jellemű kárhózatos alakok a múltban csak egy igazi nagy alak, nagy szellem volt, s ez Pázmány Péter. A világháború előtt ezt csak csendesen hirdették; de már az összeomlás után nyíltan hirdetik könyveikben, lapjaikban. Arany. Petőfi, Jókai olvasását nem ajánlják; mert ezek eretnekek« voltak. A népet már régen fanatikus elkülönítésre szoktatták, iA kat'nolikus paraszthá- zakra keresztet tettek fel. Most már az intelligencián van a sor az elkülönítésben. Nem is hinnénk e válaszfalak felépítését, ha i\em tapasztalnánk azokat lépten nyomon.*) A világháború előtt az állami középiskolák eléggé interkonfes- sionális intézetek voltak. Ma már látjuk az új Kultur utat. Protestáns városok állami középiskoláinak vezetői rendesen az új vértclen ellenreformáció hívei — s itt alakúinak Mária kongregációk s hasonló szavú szervek. Maholnap az állami középiskolák lesznek a vértelen ellen- reformáció melegágyai. Lassan az új nagy lendületet vett »kultur irányzat« itt fog végződni. A protestánsok pedig, ha itt-ott meg is rezzennek, hamar elhallgatnak, vagy későn veszik észre, hogy a talaj egyre pusztul és a külső kép is egyre változik. Túlnyomólag protestáns városokban fényes processziók vonulnak végig, txlnyomólag protestáns városokban gyertyás Mária napokat rendeznek, tűzoltóságuk és kéményseprőik szt. Flórián védőszentet választják íirdekes jelenetnek voltam tanúja 1921-ben egy határszéli állomás váróterméoen. Kél székely testvér kisebb menekült hivatalnokok búcsúzlak egymástól. Az. egyik sírva panaszolta, hogy nehezen viseli azt, hogy egy nagy magyar ref. községben kénytelen eretnekek között élni. A másik vigasztalásul hozta fel, hogy a megyei börtönben, a hol ö írnok bizony a letartóztatottak többsége nein eretnek. sőt az. egyedül üdvözítő egyház, tagja stb. stb. És ezen külsőségek alatt átváltozik a belső és a hamisítatlan modern jezsuitizmus foglal helyet a lelkekben. II. Mi a teendőnk. Egy-egy püspöki szó pillanatra felrázza a lelkeket? Még talán fel sem rázza. Egy gyenge, nem tudom honnan jövő intésre, ismét mélyen hallgatunk. Valamikor a prot. nemesség volt az erős védfal. De ez ma már nem létezik — vagy teljesen elszegényedett. A mi intelligenciánk, az még a teljesen érthetetlen tolerancia vizein evez. Vegyes házasságban él többnyire és a vallási közönynyel akarja tanúsítani toleranciáját a gyónószék által befolyásolt féllel szemben. Felekezeti tanári és tanítói karunk meg úgy a hogy kitart egyháza mellett bár az eddig határozottan nem t'ltott vegyes házasságok a tanári karban nem egy abszurd szituációt teremtettek. Lelkészi karunk azzal a székesfehérvári »uri gesztussal« különös helyzetbe jutott, amikor megkoszorúzna a vértelen ellenreformáció egyik héroszának, Prohászkának sírját, akit Csernoch érsek nevezett el az újkori kath. egyház Pázmány Péterének. Maradna még szemben a vértelen e’lenreformációval a régóta -óhajtott theo- logiai fakultás. De ennek már puszta elhelyezése — amikor az egyetemtől 300 kilométer távolságra tették, ama bizonyos gyenge- ségi koinpromissum tanúbizonysága. Mindazonáltal reméljük, hogy szegény egyházunk mél- tóságos címre szert tett tanárai hatalmas tudományosságukkal visszaverik az újfajta jezsuita tudósok műveit, amire nézve példát szolgáltat Payr Sándor tudományos történelmi munkássága. Megmaradt még a/ erős és vallási téren kompromissumokat nem ösmeró neposztályunk, az ev. és ref. parasztságunk. Ez ma már a mi egyedüli elemünk, mely az ősöktől öröklött hithüséget megőrizte s mely hiú jelszavak után nem indúl, mely egész lényében evangélikus akar maradni nem ösmer mindent elfedő gesztusokat, nem szalad új divatok és látványosságok után és rövid, találó feleletekkel elintézi a jezsuita rabulisztikát és kazuisztjkát. Mi nem küzdhetünk a vértelen ellenreformációval szemben sem gyűlölködéssel, sem politikai sakkhúzásokkal, hanem tisztán és egyedül azzal, ha az evangélikus világnézethez tör- hetetlenül ragaszkodunk és nem pápista formák utánzásában és külsőségek követésében látjuk az evangélikus buzgóságot. Mi csak — és egyedül ezzel — egy mélyebb vallásossággal és tisztább erkölcsi élettel állhatunk ellen a vértelen ellenreformációban a jezsuitizmus minden mesterkedésével és hamis tudományával szemben. Mi csak védelmi harcot folytathatunk és ebben a védelmi harcban a mi szerepünk sokszor olyan lesz, mint a farkasok köze küldött juhoké (Mát. 10. 16.) Látszólag elveszünk és
