Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-24 / 30. szám

1927 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 243. a legfényesebb győzelmet * a jezsuitizmus a gyermekek vallásáról szóló törvény megalkotá­sának — századokig tartó harcok szomorú befe­jezése lett minden protestáns védgát lerombo­lása és megindulása a teljesen szabad lélekhalá- szatnak. És ezt a liberalizmus nagy győzelmének jelentették ki, elfelejtve, hogy lehetetlen a libe- rálizmus jelszavának alkalmazása oly ellenféllel szemben, aki az abszolút intolerancia álláspont­ján áll. Németors/ágban a világháború előtt tiltva \olt a jezsuia rend letelepülése; de azért hatása előtt nem lehetett elzárni az országot. A világ­háború megnyitotta a reformáció hazájának ha­tárait s ma már majdnem 1000 jezsuita páter működik ottan. A lipcsei egyetem nemrég el- húnvt derék tanára, Boehmcr egy cikksorozat­ban kifejti, mily óriási válaszfalakat emel újab­ban a német katholicizmus az egységes német nemzet körében is, még irodalmilag is teljesen elkülönítik magukat s elakarják szakítani a mü­veit német katho'.ikusokat is a német szellem­óriásoktól. Nálunk ugyanaz a recept. Kezdték az új fajta történészek egy egészen uj magyar tör­ténet átírásával. Bocskay, Beth'en mind kapzsi, Éingatag jellemű kárhózatos alakok a múltban csak egy igazi nagy alak, nagy szellem volt, s ez Pázmány Péter. A világháború előtt ezt csak csendesen hirdették; de már az összeomlás után nyíltan hirdetik könyveikben, lapjaikban. Arany. Petőfi, Jókai olvasását nem ajánlják; mert ezek eretnekek« voltak. A népet már régen fanatikus elkülönítésre szoktatták, iA kat'nolikus paraszthá- zakra keresztet tettek fel. Most már az intelli­gencián van a sor az elkülönítésben. Nem is hin­nénk e válaszfalak felépítését, ha i\em tapasz­talnánk azokat lépten nyomon.*) A világháború előtt az állami középiskolák eléggé interkonfes- sionális intézetek voltak. Ma már látjuk az új Kultur utat. Protestáns városok állami közép­iskoláinak vezetői rendesen az új vértclen ellen­reformáció hívei — s itt alakúinak Mária kon­gregációk s hasonló szavú szervek. Maholnap az állami középiskolák lesznek a vértelen ellen- reformáció melegágyai. Lassan az új nagy len­dületet vett »kultur irányzat« itt fog vég­ződni. A protestánsok pedig, ha itt-ott meg is rezzennek, hamar elhallgatnak, vagy későn ve­szik észre, hogy a talaj egyre pusztul és a külső kép is egyre változik. Túlnyomólag protestáns városokban fényes processziók vonulnak végig, txlnyomólag protestáns városokban gyertyás Mária napokat rendeznek, tűzoltóságuk és ké­ményseprőik szt. Flórián védőszentet választják íirdekes jelenetnek voltam tanúja 1921-ben egy határszéli állomás váróterméoen. Kél székely testvér kisebb menekült hivatalnokok búcsúzlak egymástól. Az. egyik sírva panaszolta, hogy nehezen viseli azt, hogy egy nagy magyar ref. községben kénytelen eretnekek között élni. A másik vigasz­talásul hozta fel, hogy a megyei börtönben, a hol ö írnok bizony a letartóztatottak többsége nein eret­nek. sőt az. egyedül üdvözítő egyház, tagja stb. stb. És ezen külsőségek alatt átváltozik a belső és a hamisítatlan modern jezsuitizmus fog­lal helyet a lelkekben. II. Mi a teendőnk. Egy-egy püspöki szó pilla­natra felrázza a lelkeket? Még talán fel sem rázza. Egy gyenge, nem tudom honnan jövő intésre, ismét mélyen hallgatunk. Valamikor a prot. nemesség volt az erős védfal. De ez ma már nem létezik — vagy teljesen elszegénye­dett. A mi intelligenciánk, az még a teljesen érthetetlen tolerancia vizein evez. Vegyes há­zasságban él többnyire és a vallási közöny­nyel akarja tanúsítani toleranciáját a gyónó­szék által befolyásolt féllel szemben. Felekezeti tanári és tanítói karunk meg úgy a hogy ki­tart egyháza mellett bár az eddig határozot­tan nem t'ltott vegyes házasságok a tanári kar­ban nem egy abszurd szituációt teremtettek. Lelkészi karunk azzal a székesfehérvári »uri gesztussal« különös helyzetbe jutott, amikor meg­koszorúzna a vértelen ellenreformáció egyik hé­roszának, Prohászkának sírját, akit Csernoch érsek nevezett el az újkori kath. egyház Páz­mány Péterének. Maradna még szemben a vér­telen e’lenreformációval a régóta -óhajtott theo- logiai fakultás. De ennek már puszta elhe­lyezése — amikor az egyetemtől 300 kilo­méter távolságra tették, ama bizonyos gyenge- ségi koinpromissum tanúbizonysága. Mindazon­által reméljük, hogy szegény egyházunk mél- tóságos címre szert tett tanárai hatalmas tudo­mányosságukkal visszaverik az újfajta jezsuita tudósok műveit, amire nézve példát szolgáltat Payr Sándor tudományos történelmi munkás­sága. Megmaradt még a/ erős és vallási téren kompromissumokat nem ösmeró neposztályunk, az ev. és ref. parasztságunk. Ez ma már a mi egyedüli elemünk, mely az ősöktől öröklött hithüséget megőrizte s mely hiú jelszavak után nem indúl, mely egész lényében evangélikus akar maradni nem ösmer mindent elfedő gesztusokat, nem szalad új divatok és látvá­nyosságok után és rövid, találó feleletekkel el­intézi a jezsuita rabulisztikát és kazuisztjkát. Mi nem küzdhetünk a vértelen ellenrefor­mációval szemben sem gyűlölködéssel, sem po­litikai sakkhúzásokkal, hanem tisztán és egye­dül azzal, ha az evangélikus világnézethez tör- hetetlenül ragaszkodunk és nem pápista formák utánzásában és külsőségek követésében látjuk az evangélikus buzgóságot. Mi csak — és egye­dül ezzel — egy mélyebb vallásossággal és tisz­tább erkölcsi élettel állhatunk ellen a vértelen ellenreformációban a jezsuitizmus minden mes­terkedésével és hamis tudományával szemben. Mi csak védelmi harcot folytathatunk és ebben a védelmi harcban a mi szerepünk sok­szor olyan lesz, mint a farkasok köze küldött juhoké (Mát. 10. 16.) Látszólag elveszünk és

Next

/
Thumbnails
Contents