Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-24 / 30. szám
242. EVANQELIKUSOK LAPJA 1927. roznak a mennyek országa szempontjából. A tizenkét apostolban több erő volt, mint ma van tiz-húszezer lelkes gyülekezetekben, sőt egész egyházakban. Jézus az evangéliomokban ismételten hangoztatja, hogy nagy teljesítményeket, sok gyümölcsöt vár követőitől. Mi lenne akkor, ha minden egyháztag komolyan iparkodnék gyümölcsöket teremni Isten országa számára, ha mindegyik elhatározná, hogy nem mulaszt el egyetlen istentiszteletet sem, 'ha egyszer minden egyháztag elhatározná, hogy résztvesz az Úrvacsorában, s foglalkozik az egyház különböző feladataival. Bizonyára egészen új életbátorság és tettrekészség, remény és bizakodás támadna a gyülekezetben, a lelkészek egészen másként prédikálnának, és a vallás elfoglalná az emberek szivében azt a helyet, amely megilleti. Jézus az ő híveiben valami pluszt keres és kíván, valami többletet, amely őket egyebektől megkülönbözteti. Az egyház gyengeségének egyik főoka az, hogy olyan kevés a különbség e világ fiai és a keresztyének között. Ha a keresztyén ember mindig és mindenütt úgy viselkedik, mint a hitetlen, akkor valami hiba van az általa vallott keresztyénség körül. A hiba pedig rendszerint az, hogy az evangéliomnak világos tanításait addig csűrjük és csavarjuk, amíg általános keresztyén voltunk ellenére is azt csinálhatunk, amit akarunk és járhatunk a hitetlenek szélesre taposott karavánűtján. Jézus nem azért mutat rá az Írástudókra, mintha azok a zsidók közt a legrosszabbak lettek volna, hanem mert azok voltak a legjobbak, azok mutatták a népnek még a legjobb példát. Tanítványainak még azzal az erkölcsi színvonallal sem szabad beérniiök, hanem mindig előbbre törniük, mindig közelebb jutniok ahhoz a tökéletességhez, amely megvan a mennyei Atyában. A világ beéri a másodrangu rekordokkal. Meghajol az anyagi sikerek előtt. Megkoszorúzza az ökölvivót, a futóbajnokot, a pilótát. A keresz- tyénségben azok a kiválók és nagyok, akik az igazságban gazdagok, akik az igazságot éhezik és szomjuhozzák, akik hitüknek gyümölcseit tér- mik a Krisztusban. Jézus nagy bizalommal viseltetik követői iránt. Képesnek tartja őket arra, hogy életük olyan színvonalon fog mozogni, amely felül van minden addigi életszinten. Ez is azt mutatja, hogy az emberben olyan lehetőségek szunnya- doznak, amelyeknek élet rekeltésé vei gazdagabb lesz maradandó értékekkel a világ. Vértelen ellenreformáció. I. A múlt évi bányakerületi gyűlésen dr. Raf- fay Sándor püspök gyűlést megnyitó beszédében rámutatott arra a kétségbe vonhat’an igazságra, hogy Magyarországon egy vértelen ellenreformáció korszakát éljük. Ez a megállapítás helyes s mi még hozzá tesszük, hogy a magyarországi ellenreformáció — nem speciális hazai tünet, hanem internacionális az egész világra kiterjedő mozgalom ez, de kétségtelenül Magyarországon a legerősebb, mivel a kommunizmus leveretése után itt talált leghálásabb talajra. Megindult ez az ellenreformáció tisztán protestáns államokban, megindult az olyan tulnyomólag kath. államokban, mint Franciaországban is, de ott az egy millió protestáns (szemben a 39 millió katolikussal) megállja helyét és egyre jobban erősiti állásait. Hollandiában csak csekély többség a protestánsok ereje, de azért menesztették a pápai követet, azt mondván, hogy ilyen politikai intézőre nincsen szükségük. Követeket küld ma már a pápai udvar olyan majdnem tisztán protestáns államokba, mint Finnország is, ahol 1—2 száz lelket tesz ki a pápa alattvalóinak száma. És az uj követség a vértelen ellenreformáció propagandájának központja. Magyarország a leghálásabb terület, ahol a katholikus egyház a nagy égésből szinte sértetlenül került ki, ahol a megmaradt 2 millió protestáns sem tud legalább a védekezésben törhetlenül összetartani a vértelen ellenreformációval szemben, ahol Rómának nagy kilátásai vannak a győzelemre, ahol ezt az ellenreformációt már oly régen és ügyesen készítették elő. Magyarországon a pápai követ egy, oly politikai tényező, amilyen másutt talán sehol sem. Az egész világra kiterjedő vértelen ellenreformáció a most legnagyobb virágzásban lévő jezsuita rend, vagy jobban mondva a Jézus társaság műve, mely a múlt század első felében új életre kelt. Protestáns és nem katholikus fejedelmek voltak az egykor üldözött rend védői. VII. Pius pápa az üldözötteket védelmébe vette, újból megerősitette s az egykor Rómából kiüldözött rend nagy elégtétellel visszafoglalta helyét s a fekete pápa (a jezsuita generális) ismét úrrá lett a fehér pápa felett. Az ultramontaniz- mus megerősödése ezen időtől kezdőd'k. De Jegyezzük meg a megújult jezsuita rend ma már egészen más, mint a régi volt — de alapelveiben hű maradt Loyolához. A vatikáni zsinat a pápa csalhatatlanságának kimondásával végződött. Majdnem minden államban megindul a kultúrharc, melyben még Németországban is a pápa marad felül. Azután jön az egyházban magában a harca modernizmus ellen, mely harcban ismét a jezsuitizinus győzedelmeskedik. Magyarországon nagy hullámokat ver feli a küzdelem az egyházpolitikai törvények körül. Itt aratja