Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-26 / 26. szám
206. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. /adunkban őrült tempóba csapott át. A múlt század közepe táján az, aki ifjúkorában azt vélte, hogy egy uj korszak élén marsiroz, agg korában azt volt kénytelen konstatálni, hogy elmaradt. A huszadik században pedig egy-egy uj sfüusforma már évtizedek alatt kimerül. — Ugyanez áll a theológiai és egyházi fejlődésre is. Stange szerint a láthatáron már mutatkoznak az előjelei egy uj, mélyreható változásnak, amely talán az orthodoxiának feléledését hozza a verbális inspirációval és tartozékaival. Ha pedig az egyház célkitűzéseit és az egyházi gyakorlati munkát tekintjük, akkor az ember a program inok temetőjében érezheti magát. A felvetett kérdések mélyen szántanak, hanem a szellemi áramlatok tempója egészen megdöbbentő. És itt azután a következő szavakban jellemzi Stange a németországi helyzetet: »Hogy mindez mit jelent a népegyház talaján, arról fölösleges bővebben szlóni. Egy pillantás lelkészeinkre elég ijesztő illusztrációt nyújt. Nem mintha híjában volnánk céltudatos munkálkodásnak és jellegzetes pozícióknak! De mekkora fejetlenség és zűrzavar a célirányokban! Mekkora zavarása a gyülekezeteknek! Mennyire lehetetlen az egészet teljesen összefoglalni egynéhány egységes célba! És még mindig nem látni, hogyan fog mindez végződni! Mert abban a mértékben, amint az uj korszak prófétájának martiromsága úgyszólván teljesen megszűnt, sőt az ellenkezőjére változott, növekedett a kisértés ereje, hogy a jelszavak és programmok tárát még újakkal gazdagítsuk.« A következtetést így vonja le: »Véleményünk szerint a theo’góiai fejlődésnek ilyen viharos, sőt chaotikus idején ajánlatos, hogy ráeszméljünk az egyházi szolgálatnak maradandó feladataira, s hogy az egyházi Esztségben levő nagyobb lemondást tanúsítson theológiai kedvencvéleményei irányában, ha nem akarjuk, hogy a legbecsesebb, a gyülekezet, szenvedjen kárt.« * Ezekből a szemem elé vetődött nyilatkozatokból mindenesetre örömmel kell konstatálnunk azt az egyet, hogy a német theológia, amelynek érdemei egyébként kétségbevonhatatlanok, de amely az egyházi élet terén igen sok bonyodalmat okozott, újabban a pozitív keresztyénség felé fejlődik. Tudjuk, hogy a pozitív irányzatnak mindig voltak kiváló képviselői a német theológiai tudományban és a németországi egyházi életben is. Sajnos, volt azonban nálunk is idő, amikor ifjú thimoteusaink csak azokat tar- ’ották tudósoknak, akik, mint Harnack mondja, Pál apostol levelei közül csak négyet ismertek el eredetinek, s ehhez képest takarították csűreikbe Istennek hegyeiről a polyvát és szecskát s aprították a tudományos elmélet és pogány filozófia rántottlevesébe a keresztyén ethika falatjait. Csak örülhetünk annak, ha ezek a tudósok, akik néhány évtizeddel ezelőtt a martirom- ság veszedelme nélkül haladhattak a negativ kritika frontharcosaival, ma már, talán maguk mit sem tudva róla, túlélték magukat s frontharcosokból hinterlandiisták lettek. Jól ismerjük a programmok temetőjét mi is. A süppedő sírkövek egyikénél másikánál látunk gyászolókat, akik még mindig hullatják köny- nyeiket. De az élet tovább robog. És a sokféle programm, rögeszme, kedvenc elmélet kidőltével már látjuk, hogy diadalmasan emelkedik ki az egyház és a gyülekezet, a Krisztus egyháza, a hívők társasága. Szép napja lesz életemnek, amikor egyházunk alkotmányának az a sarkalatos tétele, hogy minden hatalom az egyházközségből ered, kiépítést nyer abban az irányban is, hogy az ágostai hitvallású evangélikus egyházban minden élet az egyházközségből ered, amikor felismerjük azt, hogy nekünk legdrágább kincsünk — Stangeval szólva — a gyülekezet, s mi valamennyien, theológusok és papok, tanítók és presbiterek, felügyelők és kurátorok, erre hi vattattunk és rendeltettünk: a Krisztus testének, az anyaszentegyháznak építésére, a gyülekezetek gondozására, a hitnek megerősítésére. II keresztyén nevelés céljai. Az amerikai Egyesült Államok lutheránusai a keresztyén nevelés alapkérdéséi ügyében Chicagóban konferenciát tartottak. A konferencián résztvettek az Augustana Synode, a lova Synod, az ohioi Joint Synod, a lutheránus szabadegyház, a norvég lutheránus egyház, az egyesült lutheránus egyház és az egyesült dán egyház hivatalos kiküldöttei. A konferencia az alábbi határozatokat fogadta el: 1. Minden keresztyén hitoktatás alapja a Szenti rás. 2. Jóllehet elismerjük azokat a kiváló szolgálatokat, amelyeket a modern lélektan és modern neveléstan a tanítás terén tett, mégis sajnáljuk azt a mostani irányzatot, amely a Bibliának, mint Isten igéjének tekintélyét és alapvető fontosságát és a Szentléleknek az oktatási rendszerben való helyét aláértékeli. 3. Midőn a gyermek oktatásának alapját a Szentirásban látjuk, egyúttal elismerjük az egyház istentiszteletének, hymnologiájának, az egyháztörténetnek, a misszióknak és hasonló rokontárgyaknak nevelő és szellemi értékét. 4. A keresztyén nevelésnek céljai elsősorban az Istennel való rokonság tudatának felébresztése és a keresztyén életre nevelés; továbbá ránevelése a tanulónak arra, hogy az egyház életében tevékenyen résztvegyen; harmadszor a tanulót ráneveini arra, hogy helyesen értse meg másokhoz való helyes viszonyát és magatartását és mint keresztyén tegyen eleget társadalmi kötelességeinek. 5. Újból hangsúlyozzuk, hogy az egészsé
