Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-26 / 26. szám
mmm 1927. fcVANOEUKUSOK LAHJA 203. — a közélet tisztaságát, - visszaállítsák arra a fundamentumra, mely csak egyszer vetetett, mely nem más, mint a Krisztus! Akinek országában irgalmasság és hűség, összetalálkoznak: igazság és béke csókolgatják egymást! Mindenható Isten! Ruházz fel minket meny- nyei erővel, hogy e z t az Országot Behemótnak minden szörnyeitől visszavivhassuk! Hogy pedig e nemes harcot megharcolhassuk, jer Buzgó Gyülekezet! a pünkösdi Lélek tűzkeresztségében újjászületve, kiáltsuk oda a bűn szörnyeinek, az igazság letipróinak, a sátán pokolbeli minden fajzatának, igaz legyőztetek, igaz, letiportatok, igaz, hogy minden hűség és igazság, női becsület, férfi jellem, szinte teljesen eltűnt már a földről, — de az is igaz, hogy a ti győzelmetek kérész életű, mert az Isten hű, és nem csu- foltatik meg! Mert az igazságot arad lehet verni. Az igazságot Golgotára lehet hurcolni. Az igazságot meg lehet feszíteni, — de ezer halálból is feltámad újra a Lélek igazsága és vele együtt a mi igazságunk! Irgalomnak Atyja! Ennek az igazságnak Lelkét add minekünk pünkösdi szent ajándékul a sivár, elziillött világban! Engedd, hogy mint a virág kelyhe, napod sugárinál, úgy nyíljék meg keblünk a mi Vigasztalónk előtt, akit mi ismerünk — aki nálunk lakik, — aki bennünk marad, — aki eljön mi hozzánk, — és nem hagy minket árván, soha, sehol a vi'ágon! És akkor boldog lesz a mi pünkösdi ünnepünk, mert abban a boldogító tudatban távozhatunk el a Te Színed elől, hogy nincs többé kétség utainkon, mert tudjuk immár, hogy a tudatlanság éje nem örök, — az önző közöny bűne hozzánk nem tapad és minden ellenségünk megszégyenül, mert az Isten — >szemmeltartja a föld hűségeseit, elveszti a földnek latrait, és kigyomlál az Urnák városából minden gonosztevőt« (Zsolt. 101, 6., 8.) ...»de aki féli az Urat, hős lesz annak magva, gazdagság és bőség lesz házában, igazsága mindvégig megmarad«, (Zsolt. 112, 1., 3.), még a halál sem tud neki ártani, mert a Krisztus mondja: »én élek, ti is élni fogtok! Ámen.« Miért vagyok protestáns? Magyarországon a protestantizmust veszedelmek fenyegetik. A kelrikalizmus teljes fegyverzettel do’gozik azon, hogy hazánkat a római pápa lábaihoz vigye. Ez a klerikális munka tervszerű és messzire látó. Eredményei évtizedek múlva fognak csak a maguk teljességükben mutatkozni. Ezzel szemben, be kell vallanunk, a protestantizmus védekező álláspontra kényszeredett és ezt az álláspontot is sok helyen és vonatkozásban gyengén és szánalmasan képviseli. Tény, hogy a klerikalizmus egy olyan hatalmas nemzetközi szervezetre támaszkodhatik, amely fegyelmezettség és öntudatosság tekintetében egyedül áll a világon. Az is tény, hogy Magyarországon a klerikálizmusnak óriási anyagi erők állanak rendelkezésére, s ezzel együtt jár mindaz az előny, amit korunkban a Mammon élvez. Másrészt azonban az sem vonható kétségbe, hogy a papizmus a reformáció eszközeit: szószéket, iskolát, sajtót a maga szolgálatába szerződtette és sokat tanult a protestánsoktól. Olt, ahol az ország lakossága vegyes, egészen máskép dolgoz k, mint ahol tisztára katholikus. Türelmetlensége, fanatizmusa lépést tart azzal a hatalommal, amelyre az állami életben szert tett. A protestánsok egy részében hiányzik az öntudat. Ha azt kérdeznénk: miért vagy voltaképpen protestáns? sokan nem tudnának rá felelni. Azt még a felvilágosodottabb ka holikusok is elismerik, hogy négyszáz év előtt a nyugati keresztyénség reászorult a reformációra. De a protestánsok között is vannak olyanok, akik nem tudnák megmondani, hogy miért van szükség ma a Protestant zmusra. Ide sorolom m nd- azokat. akik azt állítják, és hiszik, hogy mindegy, akár protestáns valaki, akár katholikus. Mert ha ez mindegy, akkor igen sok érv szól amellett, hogy legyünk római katholikusok és ismerjük el a pápa uralmát és csak nagyon gyenge érv szól amellett, hogy bár mindegy, mégis maradiunk meg protestáns knak. De nem mindegy, hogy valaki katho'ikus e, vagy protestáns. Aminthogy a római egyház tudja legjobban, hogy a római keresztyénség nem ugyanaz, mint a protestáns keresztyénség, s ugyanezt tapasztalja meg mindenki, aki mint protestáns ember élt tisz ára katholikus országban, vagy mint katholikus ember élt tisztára protestáns országban. Kisebb mértékben ugyanezt tapasztaltjuk, ha mint protestánsok é ünk tisztára ka ho'ikus községben, vagy m'nt k .tlio- likusok élünk tisztára protes'áns községben. — A keresztyénségnek ezen két.'éle típusa annyira különböző egymástól, hogy a közelogásban a társadalmi berendezkedésben, az embereknek egymáshoz való viszonyában szembetűnő különbségeket hoz létre. A különbséget csak ott nem lehet észrevenni, ahol hitbeli közöny lett úrrá az embereken. A római katholikus egyház büszkélkedhet k azzal, hogy nem változik meg. Mindig ugyanaz marad. Ideiglenesen, a viszonyok nyomása alatt alkalmazkodik, de mihelyt a nyomás megszűnik, kimutatja ábrázatát: a római pápa, mint Krisztus helytartója, mindennek ura. Tudjuk, hogy a középkori római egyház annyira hatalmas volt és annyira zsarnokian kezelte ezt a hatalmat minden téren, hogy őseink a szabadság és igazság érdekében érezték magukat indíttatva az iga lerázására. És amennyire kétségtelen az, hogy az emberi lélek a szabadság és igazság elnyomásába, a zsarnokságba belenyugodni soha nem tud, mert hiszen szabadságra és igazságra van teremtve; s megérzi azt,
