Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-26 / 26. szám
202. Evangélikusok lapja 1927 gon Pünkösd ünnepén Isten Igéjének nemcsak hallgatója, hanem megtartója lesz! Kérlek azért titeket Atyámfiái, akik ma a felolvasott szent leckében a vigasztaló Szentlélek szavát halljátok, »meg ne keményítsétek a ti sziveteket« (Zsid. 4, 7.), hanem »szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől« (Csel. 2, 40.) és a jóknak jobbjaival együtt egy szívvel, lélekkel esdjünk az égre fel: Óh pünkösdi tűz! pünkösdi Lélek! Jöjj! Oszlasd a világ tudatlanságát, mely nem fogadhatja be az igazságnak Le két. Mutasd meg az igazságot a lelki tudatlanság honná yában elvakult szemeknek! És tanits meg arra minden népeket, hogy ezer halálból is feltámad újra a Lélek igazsága! Ünneplő Gyülekezet! Meg vagyok arról győződve, hogy a pünkösdi tűz ragyogó fényében minél mélyebben hatolunk a felolvasott Igék szellemébe, annál világosabban látjuk a ragyogó pompájában is züllő világ bonradózó képét, mely azt mutatja, hogy mint az ősidőkben, úgy a föld most is »Vak éjszakában és bálványok rabságában« forog annyi bűn, szenny keserű levében! De viszont __ lehetetlen, hogy a lelki tudatlanság e vak éjszakáját ne oszlatná a Jézus szavaiból előtörő fény: »Én kérem az Atyát és más Vigasztalót ad néktek az igazságnak Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt!« Ez az Testvéreim!... Itt van, fiemcsak sze gény hazánkat, hanem az egész vi ágot e boritó züllés sötét kutforrása! Ez a világ sem itt... sem semmiféle határokon beLl nem fogadhatja be az igazságnak Lelkét, mert nem látja, — de nem is akarja látni, mert lelki tudatlanságában is sejti, hogyha leszállana most az igazságnak Lelke, ide, miközzénk, vagy bármelyik nép bármely fórumára a magán és közéletben, akkor az a pünkösdi Lélek nagyon sok égetni, perzselni, tisztítani, büntetni valót találna ebben a világban, amelyben a népet vezetők, a királyok és alattvalók, még mindig nem »tudják bevenni a Lélek igazságát, mely szerint, jól értsétek meg Atyámfiái! hogy a kigunyolt, a meg- csufolt, isteni vagy emberi igazságból: a gyöngébbeket fojtogató rabbi.incseket kovácsolni, az Isten keze által egybekötött évezredes bérceket, völgyeket emberkézzel szanaszét szaggatni büntetlenül nem lehet sehol a világon! Jer hát én evangélikus Népem! Esedezzünk a pünkösdi Lélek világosságáért, hogy ez égi szövétnek birtokában mint egyszerű, becsületes po gárok, mint szorgalmas munkások, napszámosok, iparosok, kereskedők, mint hűséges bányászok, a gyűlölködés, a züllés, sötét tárnáiban is, az emberi durva, önző kőszivekben is, meg tudjuk találni, és ki tudjuk termelni az igazság rejtett szinaranyát, amivel csakugyan gazdaggá tehetjük e koldus világot, de — csak egy feltétel alatt, és pedig csak úgy, ha a Lélek igazságával rá tudunk tanítani minden népeket arra, hogy amint a természeti világban a tövis szől- lőt, a bojtorján fügét nem teremhet, éppen úgy, a népek erkölcsi világában is: hatalmi őrjöngésekből fékevesztett chauvinizniusból, hivalkodó nemzeti büszkeségből, — nihilista, kommunista, vagy bármilyen Istent tagadó világnézet izzó kohójából kirobbanó forradalmakból, orgyilkosságokból, gyűlölködésekből, határrab ásókból soha nem születhetik igazi népjólét, emelkedés, előhaladás, nemzeti nagyság, egyéni boldogság: hanem csak mind egyre mélyebben és mélyebben örvénylő züllés származhatik abból, amelynek vége minden vonalon, a — megsemmisülés! Már pedig Testvéreim azt nem hi hetem, hogy nekünk vigasztalás volna az, hogy velünk együtt mások is elvesznek! Hogy ezt a véget elkerülhessük, jövel óh pünkösdi Lélek! Mutasd meg az emberiségnek, az igazságot, amelyért a Jézus meg tudott halni a kinos keresztfán! Mutasd meg a tétlen semmittevőknek, a közönyösséggel hivalkodóknak, a haszonleső embereknek, a megelégedett alkal- mazkodóknak az igazságot, mely szerint nincsen nyomorúságosabb látvány az ilyen egykedvű, zárkózott, közönyös, se hideg se meleg embernél, aki a magán vagy közéletben nagyon sokszor látja, hogy az éhező, szenvedő betegek szájából kufárkodó üzérek lopják ki a betevő falatot, — látja, hogy a drága szent közvagyon nagyon sokszor címeres tolvajok közprédája lesz, látja, hogy a béke templomára tüzcsóvá- kat dobálnak, — látja, hogy a te hátad megett becsületedet, boldogságodat akarja megrabolni, — de látja és nézi mindezt valóságos fakir nyugalommal, mert hisz mindez nem az övé! Egyetlen szava megmenthetné talán az igaz ügyet a dicstelen bukástól, — hazát az áruló Ephialteszektől, — a békesség templomát á Herostráteséktől, — az ártatlant a becstelen börtöntől ... de éppen azt az egy szót nem ejti ki az ilyen hüllővérü magánfilozófus, mert a mások ügyébe avatkozni ő szerinte hebehurgya dolog, mert a mások baja nem tartozik reá. Kedves Hallgatóm! Bármilyen valásu legyél is, bármilyen nemzetiséghez tartozzál is, kérdem: mered-e tagadni, hogy ilyen gerinctelen emberpuhányok mindenütt taláhaók a föld kerekségén? És igy kérdem: nem járnak-e körülötted is százan és ezeren a legbünösebb önzésnek és közönynek emez alacsony embertípusai? Kedves Felebarátom! Ha ezt a romlottságot bárhol is látod, jöjj Testvérem! Kérjük az Atyát: Bűnt büntető Isten! Szentlelked tüzébőli fonj lángostort az ilyen pénzváltók és kufárok számára ... korbácsoljad ki őket a mi összeomlott Jeruzsálemünk falain kívülre, hogy idebent helyet engedjenek azoknak, akik az eke szarva mellett is, az építő verejtékes munka, a kenyérszerző gondok közepette is, szegénységükben is, önzetlenül készek síkra szállani, de nem fegyverrel, nem ágyúval, nem a népeket fojtogató vérontással, hanem a Szent'élek csodás erejével készek sikra szállani a dicső cél érdekében, hogy a mai bábeli zűrzavarban, a rég elhanyatlott családi élet boldogságát, — a vallás hatalmát