Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-06-26 / 26. szám

T. junius 26. 26. szám. Szerkesztőség : L í B í N T (Mosen ■.) Riadóhivatal: GYŐR, ev. konveat-épület. KiaMia:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Pestatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapitatta: OR. RIFFIY SlNDOR püspök. Szarkaaxtasért l«l«16* NÉMETH KÁROLT esperes. Megjelenik hetenként egvszar, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 üli., léiévre 3 P. 20 üli., negyedévre 1 P. 60 ML Egy szám 16 üli. Hirdetési árak megegyezés szerint. MimrY Egyházi beszéd. Az első magyar evangélikus rádió Ige-hirdetés napján 1927. junius 6-án, P(inkö6d második ün­nepén elmondta .Draskóczv La­jos nyug. theologiai dékán. Alapige: János 14, 16, 19. Buzgó Gyülekezet! Kedves Hallgatóim! A lélek áramlatának ünnepén Ésaiás pró­féta vallomása csendül ajkamon: »örvendezvén, örvendezek az Urban, örül az én lelkem, az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöz­tetett fel és az igazság palástjával vett engem körük (Esa. 61, 10.) amidőn, ma, engem állí­tott ide az Ur, hogy az ö Szent lelkének tol­mácsa legyek! Megvallom Testvéreim, hogy e meggondolásra ezer sebtől vérző szivemben, az üdvösség boldogító ereje honol, és rajtam ez az egyszerű fekete palást, az igazság bibor palástjává magasztosul, amikor én, a gyarló em­ber, a Jézus szavait vehetem ajkamra: »Én nem magamtól szólok, hanem az Atya, aki ideküldött engem, ö parancsolja nékem, hogy mit mond­jak és mit beszéljek. Amiket azért én beszélek: úgy beszélem« (János 12, 40.) amint az Atya parancsolja... amint azt a kettős tüzes nyel­vek mondják, amint a pünkösdi Szentlélek en­ged e magasztos pillanatokban szólani. Jól je­gyezzétek meg tehát Testvéreim, hogy én nem magamtól szóok, hanem az Atya parancsából a Lélek indításából: Üdvözöllek téged budai vártemplom hit­buzgó népe! Üdvözöllek téged te sziklatalapza­ton, minden viharban mindig szilárdan á.ló »Hegyen épült város!« Üdvözölek téged abban a bizonyos tudatban, hogy teljes egész él­tedben, hitet erősítő, egyházat épitö alkotásaid­ban: soha nagyobb szolgálatot nem tettél az Isten országának és benne imádott hazánknak a vallás, az erkölcs, a magyar nemzeti Ethosz magasztos ügyének, mint amilyen ádásaiban fölmérhetetlen, hatásaiban kiszámiihata lan drága ajándékot adtál ma nemcsak evangélikus Sionunk elepedett népének, hanem minden te­remtett léleknek, akinek értéktáblázatán az Is­tennek ■ Igéje az első helyet foglalja le a mai züllő világban is! Nem magamtól, hanem az Atya parancsára, Isten Lelkének indításából: Üdvözöllek téged is te lánglelkü vezér, a magyar nemzeti művelődés európai hirü csarno­kának (Műegyetem) nagynevű tanítómestere, e templom népének pedig világi vezére, aki a mi zörgetésünkre megnyitottad szivednek áfáját és forrón szeretett evangélikus Sionunk, egyetemes egyházunk érdekében elnöktársaddal egyetértve, a vezetésed alatt álló hívók már régen, egy­öntetűen megnyilatkozott akaratának végrehaj­tásaképpen készséggel adtá.ok át templomotok­nak kulcsát: a dunáninneni egyházkerület fel­ügyelőjének: aki magas óráiló helyén esküjéhez híven, népe szivének ütőerén tartja szünie en kormányzó jobbkezét. Aki meghal otta most is, és szivébe fogadta a vallásos lelkületű tanit- ványi nőknek az egyházukat szerető, jeles, ki­váló, hitbuzgó fértiaknak evangélikus sajtónk­ban napfényre került buzdító, sürgető, a pasz- taságban szétszórt, a betegágyakon szenvedő, a tölünk elszakított evang. testvérek forró óha­ját tolmácsoló, kérő szózatát! Ak.nek szive meg­esett »a pásztor vesztett nyájon«, (Máté 9, 36.) Aki azután kormányzati bölcsességével, saját felelősségének élénk érzetében, a Rádió és Telefonhírmondó Vezérigazgat sága és a in. kir. Posta Igazgatóság együttes, m.n- den technikai akadá yt legyőző seg.tségével: ki tudta eszközölni, hogy el.oglalhissuk végre- valahára mi: evangélikusok is, a minket joggal megillető helyet a református és római katho- likus Anyaszentegyházak me Isit és keresztyén testvéreink sorában a jó pé dát köve.ve a mai naptól kezdve minden harmadik vasárnapon: rá­dió utján hirdessük mi is a Krisztus evangé iu- mát, mely Istennek hata’ma, minden híveknek üdvösségére! (Róm. 1, 16.) Aki egyéniségének vonzó erejével ki tudta eszközölni ezt a nagy jótéteményt: amikor összetcbo.zotta a rá iá ut­ján való Igehirdetés eszméjének le.kes kis csa­patát és meg tudta nyerni a szent cél szolgá­latára vendéglátó hajlékul ez ősi templomot! Buzgó Gyülekezet! Hiszem, hogy szived dobo­gásának visszhangja szavam, amikor azt mon­dom: e nagy jótéteményért dicsőség Istennek, aki az ő hűséges szo gáját a jó munkában meg­segítette! A jó Munkásnak pedig fény nevére, és ezrek és ezrek nevében mondom: áldás éle­tére! És most, a Lélek indításából üdvözlöm azt a nagy pünkösdi Gyülekezetei, amelynek min­den egyes tagjáról hiszem, hogy e szent falakon belől, vagy e templomon kivül bárhol e vilá­

Next

/
Thumbnails
Contents