Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-05-15 / 20. szám

1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 155. államnak kell, hogy ingerenciája legyen a kul­tusz gyakorlásának egyes részeire (processziók, bucsujárások), az egyházi személyek képzésére, a tisztségek betöltésére. A kiváló előadó szólt még a szerzetesrendekről, az egyházi adó kérdé­séről és az iskolákról. A szerzeteseknek lehe­tővé kell tenni a rendből való kilépést. Egyházi adót csak azokra vethessen ki az egyház, akik annak az egyháznak tagjai. A szimultán isko­lák, ahova protestánsok és nem protestánsok különbség nélkül nyertek oktatást, nem szült jó eredményt. Händel Vilmos után Duszik Lajos miskolci lelkész tartotta meg előadását Kinek vagyunk mi pásztorai címen. Amint előre vár­ható volt, Duszik előadása, amely egyéni tapasz­talatok felsorolásában bővelkedett és az érdek­lődést mindvégig ébren tartott a, most is kihívta a hozzászólásokat, melyekre azonban csak a villásreggeli után került sor. Az Akóts Jánosné urasrzonv elnöklete alatt álló székesfehérvári Nőegylet ugyanis tízóraira látta vendégül a konferencia tagait, akiket özv. Mirth Ferencné, a Zsuzsánna-Leányegyesület elnöknöje üdvözölt. A tízórai körül szives úr­nők és urleányok hálás köszönetre méltó mó­don fáradoztak. A tízórai után Duszik Lajos előadásához többen hozzászóltak. A hozzászólások közül nevezetes volt dr. Csikesz Sándornak, az Orle főtitkárának beszéde. Kirchner Rezső püspöki titkár a nyugdíj­intézetről tartott értékes felolvasást, amelyben a régi nyugdíjintézet fenntartása mellett tört lándzsát. A konferencia kívánatosnak tartja, hogy Kirchner Rezsőnek alkalom nyujtassék arra, hogy a nyugdijintézeti kibővtett bizottság ülésén részt vehessen, s ott é-veit előadhassa. Délután dr. Varsányi Mátyás budai lelkész tartott előadást a hivek részére a p~esbi‘erek és hívek gvü’ekezeti munkájáról. Majd a konferen­cia újból megkezdődvén. Vietori?z László diós- gyór-vasgyári lelkész meghívta a MELE-t a jövő évi konferenciára a diósgyór-vasgvári gyüleke­zetbe; a konferencia a meghívást köszönettel el­fogadta. Abaffy Gyula missziói lelkész az ifjú­sági misszióról tartott felolvasást. A konferen­cia, hogy a theol. hallgatóknak a konferenciákon való résztvevést lehetővé tegye, 50 pengőt szava­zott meg számukra. Este hat órakor ünnepi istentisztelet volt, amikor is Kovács Andor esperes, orosházi lel­kész prédikált. Alkoholizmus. A földmivelésügyi tárca országgyűlési tárgyalása alkalmával máius 6 án az egyik képviselő foglalkozott beszédében a bor é rtékesitésével. Megemlítette, hogy Magyar- országon évenként egy emberre 34 liter bor- fogyasztás esik, Franciaországban pedig 142 liter. Szerinte fel lehetne emelni a borfogyasz­tást nálunk heti egy literre (vagyis évi 52 literre) és akkor a borválság megszűnik. Elnöki megnyitó. (A .VIELE 1927. május 4-éo Székesfehérvárott tartott konferenciáján.) Mély mcgilletódéssel léptem át ez ősi város­nak a küszöbét, amely nemzetünk történetében hajdan olyan jelentős szerepet játszott, miután azt áldottemlékü első királyunk: Szent István a magyar királyok székhelyévé avat a. ahol azután évszázadokon át éltek, uralkodak és sirbaszáll- tak a magyar királyok. — A történelem feljegy­zései szerint 3ó magyar király és 13 magyar királyné koronáztatott meg hajdan e nemes vá­ros fala között s 15 király és számos királyi családtag találta meg végső pihenőhelyét az itteni ba/j'ika boltivei alatt, köztük Szent István és Hunyadi Mátyás is. Nagy történelmi emlékek­től megszentelt hely tehát az, amelyen állunk, állván a magyar lélek igaz kegyeletével. S még egy másik körülmény is van, amely szivünket e -helyütt megilletőtlésre és kegyel tre ihleti. E nemes városnak falai között székelt ugyanis s helyeztetett négy héttel azelőtt vég ö nyugovóra dr. Prohászka Otokár, a róm. ka- thoükus egyháznak nagynevű püspöke, akinek egész lénye s működése magán viselte az isteni kiválasztottság pe sét ét: aki a kérész éiv tano­kat lelkeket elragadó erővel hirdette; akinek írá­sait mi is örömmel s nagv haszonnal olvasgat­juk s akinek nemes és szeretetteljes egyénisé­géről jólesik elmondanunk, hogy minket soha­sem bántott: amiért is én igaz keresztény és hazafiui együttérzéssel emlékezem meg hazánk­nak e dicső fiáról s Lelkészegvesületünk nevé­ben meghatottan küldök áldást ama sir felé, amelyben porladó hamvai nvugosznak ... Mai konferenciánkat az itteni ev. hivek szeretetteljes meghívása folytán hivtam ide, akiknek leköte­lező vendégszeretete vesz körül bennünket s vesz körül a velük együttérző más felekezetek­hez tartozó híveké is, amiért is én mindjárt most sietek hálámat kifejezni s kifejezni egvuttal örömömet is afelett, hogv az együttérzésnek és egymásmegbecsülésnek tüzei itten oly szépen lobognak, hogv még nekünk is, test szerint idegeneknek, jut azoknak áldott melegéből. A jelen esztendőben hatalmas em’ékek ha­tása alatt áll a művelt világ. Három fénves név ragyog a horizontján: a Beethovené, a Newtoné és a Pestalozzié, akiknek hatalmas szel’eme oly jótékonyan termékenyítette meg az emberiség lelkét s ma is iránytűje még az emberi művelő­désnek. Bár ezek a férfiak felekezetileg nem hozzánk tartoztak, de életükből mi is tanulha­tunk. Megtanulhatok mindenekel"tf csodálni az Isten hatalmát, melv gyarló emberből oly nagvot formálhat s egv süket embert például — amint az Beethovennél történt — a hangok királyává magasztalhatja fel; levonhatjuk továbbá életük­ből azt a felemelő igazságot is, hogv az isteni Lélek suga’latából eredő munka túléli az enyé­szetet s áldásos hatásait még akkor is érezteti, amikor a test már régen elporladt.

Next

/
Thumbnails
Contents