Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-15 / 20. szám
156. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Az övékéhez hasonló magasabbrendüséggel, igaz, kevés halandó dicsekedhetik, de azért mindenikünk lehet egy csepp a tengerben, melyben az Isten képe ugyancsak visszatükröződhetik, s lehet mindenikünk hasznos eszköz az Isten kezében, aki homloka verejtékével legalább egy virágtövet megöntözhet; összetörnöm! ve pedig akár hatalmas tenger is lehetünk, amely már nehéz hajókat is elbír a hátán. Ne ejtsük ki emlékezetünkből soha ezt a felemelő igazságot. Ma a lelkésznek nem éppen könnyű a helyzete. Azt ugyan megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi időben az emberek figyelme nagyobb mértékben fordult mifelénk, mint azelőtt bármikor, de másfelől azt is észrevehetjük, hogy korunk a közelmúlt időkből visszamaradt különös mentalitásban s mostoha gazdasági viszonyokban igen sok erkölcsi defektusnak hordja magában a csiráit. Maga a divat is a. maga szertelenségeivel azt mutatja, hogy a mai nemzedé.k nagy átlagának a lelke erősen elferdült s nélkülözi a válságos időkhöz megkivántató komoly szellemet. Résen kell tehát lennie mindenkinek, akit a Gondviselés lelkek őréül elhívott s nekünk, lelkészeknek, különösképen. Annál is inkább, mivel lehetetlen észre nem vennünk, hogy a világtörténelem erősen vajúdik s uj világot akar megszülni. Láthatatlan csatornák, mint valami hatalmas rádiók, viszik szét tengerek és országok határai felett az egymástól legtávolabb eső népekhez is kölcsönösen az ugyanazon megérzések, akarások, nyugtalanságok és bűnök hullámait s mételygombáit. Ma különösen társadalmi elméletek s izzó nemzetiségi ve'leitások ütköznek erősen egymással. Az emberiség nagy átlagában mindig elégületlen volt, de ma fokozottan az; mutatják a mai kornak uralkodó plánétái : az öngyilkosságok és a forrongások. Forrásban lévő lávák kavarognak az Élet mélyein. S jobbra vagy balra dől el a világ sorsa aszerint, amilyen szellem lesz úrrá felette. Ha a Krisztusé, akkor jobb jövő derül az emberiségre. A mainál mindenesetre jobb, mivel a mai világ a gyűlölet s hazugságok világa. Külsőleg tetszetős kirakata mögött tömérdek talmi áru rejlik. Minékünk, papoknak, a krisztusi szellem kisugárzóinak s elszánt harcosainak kell lennünk, már az emberiség iránt való szánalomból is. Ha valamikor kötelezően szólott, akkor ma szól hozzánk igy az evangéliumi parancs, hogy még »a házfedelekről is« hirdessük az Igét. Ha valamikor volt szükség megtöltött lámpásokra, akkor ma van. A pozitivhitü lelkipásztorok buzgó tevékenységére. Mert meggyőződésem szerint csak az ilyen hittől áthatott lelkipásztorok és hívek vihetik előbbre az emberiséget. A dogmatikai viták theológiai szabad tornagyakorlatok ma bátran elmaradhatnak minden vonalon. Senki ma semmivel jobb szolgálatot nem tehet az emberiségnek, mintha neki a békesség evangéliumát hirdeti. Én, aki már közel negyven éve viselem az Ur szolgáinak sok gyönyörűséggel ékesített palástját és sokat láttam és tanultam, csak azt mondom, különösen tinéktek, fiatalabb testvéreim, hogy minden okoskodás, tulbölcselkedés, mellyel a nyugtalan tudás a Hit dolgait feszegeti, csak arra jó, hogy nyugtalanítsa az emberi szivet: jobbat, okosabbat, igazabbat és magasz- tosabbat azonban az Istenigénél nem tud mondani. Nekünk az Ige hivatalos hirdetőinek, alaposan kell fölszerelve lennünk ezzel az Igével. Az én szivemet mindig bizonyos fájdalom és aggodalom fogja el, valahányszor napjaink pré- dikációs irodalmát olvasgatva azt látom, hogy egyes emberek képesek letudni egy templomi prédikációt anélkül, hogy abban csak egy bibliai mondás is felcsendülne s beszédük homlokzatán is a textus nem egyéb püszta cégérnél. Hát ez nem a mi eszményeink szerint való igehirdetés. A mi beszédeinknek az Istenige fényét kell kisugározniok s tükrözniük. Nekünk az igehirdetésben, amely ha nem is egyedüli, de mindenesetre igen jelentős eszközünk az építésben, — sok tanulással és elmélyedéssel és sok imádkozással — szinte művészekké kell magunkat kiképeznünk, nem külső cicoma dolgában, hanem a hatóerők megválasztásának és alkalmazásának a képességében. Nekünk sohasem lehet ambíciónk az, hogy mi ezt a feladatunkat könnyedén letudjuk s a szószékre netán előkészületlenül is fellépjünk. A mi beszédeinken ott kell ragyognia a szorgalom verejtékgyöngyeinek is. Nekünk vonzani kell tudnunk az embereket a templomba s a legfőbb vonzóerő nem más, mint a gondosan megkészi- tett s tetszetősen előadott beszédekben kifejezésre jutott isteni igazság, amely után a lelkek mindig áhítoznak, s amely a lelkeknek a legjobb megtermékenyítője is. Az üressé prédikált templomok nem jó szolgálatot tesznek sem az életnek, sem az Isten országának. Vigyázzunk tehát ilyen értelemben is a nyájainkra! Sok olyan jelenséget látunk magunk körül, amelyek minket elkedvetleníthetnek, de azért azt mondom, hogy azoknak sem szabad minket tevékenységünkben meglankasztaniok. Ne felejtsük el, hogy ezeknek az ellenszere is a buzgó papi munkában rejlik. Minél jobban sikerül uralomra juttatnunk a világ felett a Krisztus szellemét, annál jobban fognak eltünedezni benne a bántó jelenségek is. A sok bántó jelenség mellett jóleső érzéssel töltheti el szivünket az a tapasztalat, hogy újabban a mélyebben gondolkodó lelkek helyes oldalán kezdték meg az erkölcsi élet szanálását: az ifjúságon, amikor azt a különböző ifjúsági mozgalmak révén épen a legveszedelmesebb korban igyekeznek nevelő gondoskodásukkal körülvenni. Nekünk ennek a törekvésnek teljes odaadással segítségére kell sietnünk, s a magunk hatáskörében evangéliumi ráhatásokkal kell azt kiegészítenünk. Újuljanak fel minden ■ ____ ___ __________I______
