Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-17 / 16. szám

122. EVANGÉLIKUSOK LAPJÁ Homonnay űrugeth Margit. Dr. Kovács Sándornak, a pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetemen az evangélikus hittudományi kar nyilvános rendes tanára a soproni evangélikus Nőegyieí folyó évi ápri­lis hó 3-án tartott kulturestélyén »Hires asz- szony névtelen anyja« cim alatt Szécsy Mária édes anyjáról, Homonnay Drugeth Máriáról tar­tott előadást. Tulajdonképpen a XVII. szá­zad nemesi világának belső életét rajzolta s különösen az akkori házasságok indító okait és szempontjait tárta fel. Kimutatta, hogy a rendi szellem a reneszánsz demokratikus kora után uj erőre ébredt és ezt az udvar is elő­mozdította bárói, grófi és hercegi címek osz­togatásaival. Nagy szerepet játszott a vagyon kérdése, mert a török hódítással megapadt a nemesi birtokterület, ez magyarázza meg a nagy oligarcha-birtokok keletkezését, a hűtlen- ségi pereket, az indigenátus ellem küzdelmet. Szerepet játszott a XVII. században már a val­lási kérdés is. A vegyesházasságokban több­nyire a férfi vallása volt a döntő. A házas­ság erkölcsi megítélését Thurzó Györgynek és I. Rákóczy Györgynek egy-egy idézett levelé­vel bizonyította. A kor felfogásának hü tükre a levelek, szokások mellett egy-egy költői em­lékekben és közmondásokban található. A Szécsy-család férfi képviselői a kor jelle­mének megfelelően a rdSteszánsz hatását tük­rözik, mert az egyéni és családi érvényesülés előttük a legfőbb cél, amelyért elvet, becsü­letet is megtagadnak. Kiváltképpen Szécsy Györgyre illik ez a jellemzés, aki valóságos condottieri alak. Felesége Homonnai Drugeth Mária feltétlenül magasabbrendü egyéniség, aki férjét is hódolatra bírta. Mig a közéletben gyűlölt alak, családi életben vonzó, önzetlen, gyengéd apa és hitves. A nő, akinek világa a családi élet, családi erényeiért bámulja és sze­reti férjét. Homonnai Drugeth Mária, akinek atyja korán elhalt, anyja pedig 13 éves korá­ban elhagyta és vagyonából kifosztotta, vigasz­talan, sivár árvasága után 20 éves korában ment férjhez Szécsy Györgyhöz. Ennek emléke tette őt komollyá," szigorú erkölcsű, puritánná. Vas idegü, fáradhatatlan, szenvedélyein uralkodó nő volt. Katonás természetű, gyorsan határozó, gyermekei és személyzete felett uralkodó alak. A család vagyonát teljesen ő kormányozta, férje halála után a család politikáját is ő szabta meg. Buzgó evangélikus mind a kettő, de mig a férjét itt is inkább rendi érdek vezeti, Szé- csynét a reformáció erkölcsi tartalma ragadja meg. Templomokat, papokat, iskolákat segélyez, külföldön tanulókat gyámolit. Csupán a königs- bergi egyetemre küld 200 tallért évente. Tá­mogatja az egyházi irodalmat és szigorúan el­lenőrzi az egyházi fegyelmet. Még katonai szem­pontból is figyelemreméltó irányítást tud adni a megyének. 1921 Udvartartásában nagy szerepet játszanak az öreg asszonyok, akik közül azonban a ledér- felfogásuakat és munkakerülőket hamar eltávo­lítja. Kilenc gyermeke közül négy leány ma­radt életben, akik mind előkelő nemesekhez mentek férjhez. Legidősebb leányát Szécsy Má­riát, fogságba is vetette. 1643-ban halt meg Murányban. Országos nagy részvét és tiszte­let kisérte sírjába. Az ő tisztelt alakját hamar elfelejtette leányának, Szécsy Máriának murá­nyi regénye, amelyet Gyöngyössytő! fogva legjelesebb költőink megénekeltek. A névtelenség és elfeledés szemfödőjét a történelmi nyomozás levette tisztelt alakjáról s azok szemében, akik az igazi lelki értékeket keresik, a legkiválóbb magyar asszonyok so­rába emelkedett fel. Az előadás bővelkedett jel lemző korfestő adatokban és anekdotákban. A mi Luther Otthonunk. Bizonyosan lesznek sokan az evangélikus testvérek között, akik nem is tudják, hogy a fővárosban van nekünk egy igen értékes inté­zetünk, amely már 18 esztendeje működik ál­dásosán, rendkívül fontos hivatást töltvén be. A »Luther Otthon« ez. Ötven evangélikus egye­temi hallgatónak kedves, szerény, meghitt ott­hona. A bécsi béke törvényöeiktatásának három­százados évfordulóján alapította ez intézményt néhai Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök és Sztehlo Kornél sok lelkes fáradozásának gyü­mölcseként az evangélikus egyház, hogy a fő­városban kerülő ifjainknak családias elhelyez­kedést, vallásos és hazafias szellemben való továbbművelését biztosítsa s egyházunk jö­vendő intelligenciájának evangéliumi öntudatát mélyítse, erősítse. A Luther Otthon igen jó helyen, az Üllői- ut és a Szentkirályi-utca sarkán az egyetemes egyház kétemeletes házában nyert elhelyezést. Minden főiskolához közel van. Huszonnyolc szobában egyesével, kettesével, sőt hármasával laknak itt ifjaink. Miudenik szoba tágas, leve­gős, nagy ablakkal bíró. A legtöbb déli fek­vésű s igy igen sok napot kap. Az egész­ségügyi követelmények tehát tökéletesen kielé­gítődnek. Zuhany és fürdőszobák állnak az if­jak rendelkezésére. Van az intézetnek egy nagy ebédlője, zongoraszobája, könyvtárszobája, tá­gas társalkodója tekeasztallal. Az otthon kebelében alakult Ifjúsági Egye­sület kezeli és fejleszti a könyvtárat s látja el napilapokkal a társalgót. Az ellátás egyszerű, de kifogástalan minő­ségű. Nincsenek sokfogásos étkezések, de amit feltálalnak, az mind jóizü, elsőrangú. Nagy gondot fordítanak a tisztaságra min­den vonatkozásban. Az intézet lakói egymással jó barátságban élnek s arra törekszenek, hogy valóban otthonná tegyék lakásukat.

Next

/
Thumbnails
Contents