Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-27 / 13. szám

1927.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

tik és van olyan gyülekezet, amelynek bevételei már elérik a békebeli színvonalat- Azonban a szegény és kicsiny városi gyülekezetek nem bírják a terheket, életképtelenek és csak utazó lelkészek utján daszpórák módjára gondoztatnak. A gyülekezetek egyházi közcélokra is meghozzák áldozataikat, nevezetes, n a központi közigazgatási költségeken kívül a lenüi- grádi lelkész-szemináriumra is.

Nagyon szomorú képet nyújt az egyházi tisztviselők statisztikája. 1913 ban a mai szovjet köztársaságok területén több mint 200 akadémiaiig képzett lelkész működött, ma csak 75 és ezek közül is 26 felül van hatvanadik életévén. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a lelkészeknek ideje és munkabírása a legnagyobb mértékben van igénybevéve. Majdnem mindegyiknek 2, vagy több paróchiája van s mind- egyik paróchiához több gyülekezet tartozik. És vannak köztük olyanok is, akik már teljesen munkaképtelenek. Számolni kell azzal is, hogy néhány év múlva a lelkészek száma még tetemesen csökkenik, ezáltal pedig egyházunknak fennmaradása válik kétségessé, mert a pásztor nélküli nyáj hamarosan széjjelosziik. A kellő előképzettség nélküli, u. n. szükség-prédikátorok az egyházat nem mentik meg; azt a javaslatot, hogy fókonzisztórium presbi ereket bízzon meg bizonyos cselekmények elvégzésével, nem fogadták el. Eddig a szektárius és szeparatista áramlatok nem tudták gyülekezeteinket kikezdeni, de ha a szabályszerűen elhívott lelkészek száma még jobban megcsappan, akkor szaporodni fog azoknak a száma, akik a lelkészi hivatalt uzurpálják. Életbevágó fontosságú tehát a leningrádi lelkészképző szeminárium.

Az oroszországi lutheránus egyházban a központi szerv a három egyházi és három világi tagból álló fókonzisztórium. A főfconzisz- tórium elnöke Meyer püspök. A főkonzisztó- rium ellenőrzi a gyülekezetek hitéletét, jóváhagyja a lelkészválasztásokat, elintézi a lelkészek éo gyülekezeteik között felmerült vitás kérdéseket és képviseli a gyülekezetek érdekeit a hatóságok előtt.

A gyülekezetek istentiszteleti élete az 1925. évben majdnem minden gyülekezetben uj lendületet vett. De ez csak úgy volt lehetséges, hogy a még meglevő néhány lelkész munkaereje a végletekig igénybevétetett. Például: Heptner prépost a Volga melletti Rjasanowká- ban a saját nagy paróchiáján kívül még sok

99.

üres paróchián látja el a lelkészi teendőket. Böjtben minden vasárnap és a legtöbb hétköznapon is a különböző kolóniákban két istentiszteletet tart gyónással, úrvacsorával és más funkciókkal; a gyónók száma egy-egy isten- tisztelet alkalmával rendszerint 500-1000. Pünkösd hetében 6 gyülekezetben több mint 1500 gyermeket konfirmált és több mint 1500 gyónónak szolgáltatta ki az Úrvacsorát. A prépost munkateljesítménye nem egyedülálló; például az omski lelkésznek 90, a lawgorodinak 70 prédikáló állomása van. A lelkészek csekély száma és nagy elfoglaltsága magyarázza és indokolja, hogy még nagy gyülekeztekben is évente csak két-három olyan istentisztelet van, amelyen lelkész fungál.

Szibériában az istentiszteleti élei az utóbbi években teljesen szünetelt; most két német, egy lett és egy észt lelkészt küldtek ki a szibériai lutheránus gyülekezetek g>ndozására. Az is en- tiszteletck zavartalanul megtarthatók, ha bejelentik; megzavarásról egyetlen jelentés sem érkezett. A templomlátogatás emelkedőben van. Úgyszintén szaporodik az Úrvacsorával élők száma is. Hitélet szempontjából a német kolóniák gyülekezetei örvendetesebb képet mutatnak, mint a városi és főként kisvárosi gyülekezetek. Ezeknek az 520.000 lelket számláló gyülekezeteknek konzervativizmusa mentette meg őket a korszellem romboló hatásaitól. Mondható; hogy az oroszországi lutheránus egyház jövője a német kolóniákban van. Kedvezőtlenebb a helyzet a nem német kolóniákban, de azok körében is megállapítható, hogy a felekezeti öntudat különös erőtelj sségében van meg, és a keresztyén élet szigorúan lutheránus utón halad.

Érthető, hogy a rendkívüli viszonyok, a gazdasági és szellemi Ínség, a lelkészhiány, a gyülekezetek önrendelkezési joga különösen kedveznek a szekták propaganda tevékenységének. A német kolóniákban régen meglevő u. n. közösségi mozgalom általában véve védőbástyája a lutheránus egyháznak. De félreismerhetetlen, f ogy a közösségek inkább csak külsőleg tartoznak a lutheránus egyházhoz, és az egyház tanával nem szolidárisak. Gyökereik nem az öntudatos lutheránizmusba, hanem szinkretisztiláis érzelmi keresztyénségbe nyúlnak le. Ott, ahol a lelkész feladatának magaslatán ál, többnyire sikerül a közösségi mozgalmat egyházi utakon irányítani; ott azonban, ahol az egyházi tiszt