Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-27 / 13. szám
ty27. március 27. 13. szám. Sztrfcsszllsig: LÉBtlY (Kotta ■.) liariMivatal: GYŰR, tv. koovoat-iaBlot. Kiadja: I LOTHER-SZÖVETSÉG. Postataharéhpénzlári csekkszámla: 1290. Alapította: DR. RIFFIY SÁNDOR pOspOk. Stark«uMiért ialalAa NÉMETH KÁROLY ••peres. Mtflleleafk hetenként ogvszer. vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 Ilii., (Hévre 3 P. 20 fill., negyedévre 1 P. 60 ML Egy szán 16 fill Hirdatésl árak megegyezés szerint. Üldöztetések. »Valamint akkor n test szerint született üldözte a lélek szerint valót. úgy most is*. Gál. 4. 25*. »Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.« Ezt mondja Jézus a tanítványoknak élete utolsó éjszakáján Jeruzsálemben. Amint ónéki kijutott az üldözésekből, legyenek elkészülve arra, hogy tanítványait is üldözik majd. A keresztyén egyház története egyúttal a keresztyén egyház üldöztetésének története is. Az evangéliom hirdetése mindenütt maga után vonja a test szerint születetteknek a lélek szerint valók elleni dühét. A mai epistolában (Gál. 4, 21—31) Pál apostol messziről veszi a példát. Ábrahámnak kétféle gyermekéről beszél. Az egyik a rabszolganőtől, Hágártól született, a másik a feleségétől, Sárától. Ez a két gyermek példázza a két Szövetséget, a két Jeruzsálemet, két világot. A pátriárkák koráig megy vissza, hogy már ott megmutassa, hogy az ó szövetségben is benne van az Uj, benne van az örökkévalóság. A világnak és Krisztus anyaszentegyházának jövendőjére rávilágít a Szentirásnak legrégibb könyve csak úgy, mint legutolsó könyve: János apostol Mennyei Jelenései. A mennyei Jeruzsálemet példázza már Ábrahám felesége, Sára is, és a diadalmaskodó szabad egyház már ki- ábrázoltatik Izsák születésében. Az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, de mindig ugyanaz az Isten szólt. A Szentirás egy és egységes. A probléma, amelyet Pál fejteget, régi., de nem avult el. A kérdés az, hogy kik az Ábrahám fiai. Már Keresztelő János prédikációjában is találkozunk vele: »Ne gondoljátok, hogy igy szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.« Ebben a problémában találjuk meg a keresztyén vallás egyetemes érvényének, univerzáliz- musának, minden nemzeti korláton felül emelkedő érvényének magvát. Pál apostolnak, mint misszionáriusnak, aki arra volt kiválasztva, hogy az evangéliommal a pogány ok hoz forduljon, annál is inkább foglalkoznia kellett evvel a kérdéssel, mert a zsidók, akiknek nagyobbik és hatalmasabbik, tekintélyesebb fe'e ragaszkodott a zsidó szűkkeblű tanításhoz, a faji elmélethez, a vallásnak a zsidó törzshöz kötöttségéhez, nyomon követték az apostolt missziói utján s hol erőszakkal, hol álnok tanítással iparkodtak a keresztyén szabadságot megnyirbálni, és az evangélium uj borát a régi tömlőkbe tölteni. A keresztyén üldözések heve mutatja a kérdés életbevágó voltát. És ma? Elavult-e a mai életben ez a probléma? Ellenkezőleg. Újból homloktérbe került. A fajok harca kiujul. Most már nem imitt, vagy amott, izolált területen, hanem az egész világot átfogóan. Fehérek, sárgák, feketék; sémiták, indogermánok, mongolok, malájok: a fajok kérdése a világpolitikának aktuális kérdésévé lett. A keresztyén egyház, amely minden embert igyekszik a Krisztushoz elvezérelni, és mindenütt azon fáradozik, hogy épitse Krisztus testét, az egyházat: Urának parancsát teljesítve a problémát a maga részéről már megoldotta. Az anyaszentegyház nem ismer faji különbségeket. Úgy tudja, hogy mindeneknek adósa, és mindeneknek szolgálni akar. A keresztyéneknek üldöztetések között tanúsított állhatatossága, a Szentlélek minden testiségen felülemelkedő működésének felismerése, a világban a világfeletti elismerése vivta ki a harcon a diadalt, s biztosította a keresztyén vallás univerzalizmusát és transcenden- talizmusát ezen a földön, ahol hitetlenség, önzés, fanatizmus nem szűnnek meg abban fáradozni, hogy a legkülönbözőbb ürügyek és palástok alatt kizárják embertársaikat az általuk élvezett javakból, legyenek azok földiek, vagy
