Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-09 / 2. szám
1927 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 11. hitéhez jutna és abban találna enyhülést és erőt. Bizony testvéreim —, elástuk a mi tabutu- inunkat, a mi egyházunk géniuszát nem szólal- laltattuk meg s idegen szellemiség, idegen psziché lett úrrá lelkünk felett. Avagy nem veszitek és^re, hogy elvesztettük önmagunkat és még nem is keressük, nem is akarjuk Hamletként keresni önmagunkat?... A mi népünk is beleszédült a türdmetlen- seg, a kizárólagosság, az egy nemzet-testet is pusztitó fajgyűlölet gonosz álomkórjába s eljutott oda, nogy a magyar hazifiság megnyilatkozásául ezt az ékes felszólítást fogadja el és használja: »üsd a zsidót!...« Mintha soha se hallott volna a térítés, a meggyőzés, a mindenkiben halhatatlan lelket Látó, tehát mindenkit Isten gyermekeként értékelő evangélium kötelező parancsairól. Csak egy pár jelenetet... Hallottam, hogy a/, egyik »ébredő magyarok« egyesületének zászlóavatásán, amikor mindenki, akit Isten kegyelme olyan társadalmi magaslatra helyezett, hogy abba a zászlóba szöget verhetett, valami szép, felemelő, lelkesen buzdító jelmondat kíséretében veri be a zászlószöget, az egyik kath. pap nem átaliotta e szavak ka', csapni rá az aranyozott szögre: üsd a zsidót! és... és óriási taps viharzott fel e kedves keresztyéni szellemtől átmelegített felhívásra... Evangélikusok is tapsoltak!... Más ... Városunkban történt... Valami babona azt tartja, hogy aki papot lát, ha valami szerencsétlenséget el akar kerülni, meg kell fognia kabátgombját... Egy suhanc-gye- rek találkozik a kath. pappa! s nevetve mondja: nyomd meg a gombot!...« A Krisztus szolgája, annak a Krisztusnak állítólagos vélt szolgája, ki arculverést szenvedett, ki ellenségért imádkozott, hatalmas pofokkal verte a pajkos gyermeket... És az utca hely esel t!* Más... Ez évi országos leíkészegyesületi gyűlésünkön történt... Mikor a numerusz klau- zusz ellen, mint egy kulturellenes és lélekjogo- kat elvonó szellemiség — mentalitás — megnyilvánulása ellen sorompóba hívtam a gondo- latszabadság, a lelkiismeret és az evangéliumi lé lek egyenlőség elveinek felesküdött kator náit, az evangélikus lelkészeket, valami mély és hideg szakadék tátongott felém, sok szemben fellobbant valami tűz, mely éppen nem a Luther tiszta lelkének, az ö halhatatlan szellemének volt a fellobogása. Avagy nem láttok feleim?... A numerusz klauzusz egy magyar Phalanszter-t akar csinálni. Már rátette kezét, azt a holt, merev, mégis cselekvő kezét a reakció szeleme a mi nehéz küzdelemmel kiharcolt jogállományunkra és elvett belőle két főrendiházi tagságot a — számarány jogcímén. Megálljatok, fogtok ti még ámuló és szomorú csodálkozással feleszmélni! Avagy nem halljátok lépten-nyomon, hogy: ;a/ evangélikusok számarányukon felül veszntk részt a főiskolai oktatásban, a parlamentben, a közhivatalokban!??« Nem zsidóvédelem az én célom, bár azt is vállalom. Senkit vallásáért hátrányba juttatni nem szabad. Senkit a magyar á'lampoígársaggal együtt járó jogok élvezetétől, de kötelességek teljesítésétől sem elütni, sem felmenteni nem lehet vallása miatt. Ez a zsidók mellett és ellen és a fegyvert nem fogó szekták ellen szó!. De föltétlenül mellettünk szól. Ha a nu- merusz klauzuszt az egész közéletben irányitó elvül elfogadjuk, akkor vonjuk le annak nemcsak reánk is jogfosztó, de kényelemadó következményeit. . Mi boldog büszkeséggel mutattunk rá, hogy a hősi halottaink glórias seregében szám- a r á ii y u n k o n fel ü I vannak hittestvéreink, továbbá, hogy vallásunk evangéliumi szelleménél fogva kulturaképcsségünk a legnagyobb, valamint rámutattunk, hogy e felekezet számarányunkat meghaladó mértékben járul a közoktatás, a nemzeti népnevelés terén az áldozat oltárához. Ezután másként lesz ez is. A tériteknél, a kötelességeknél hivatkozni fogunk a számai ányra. Jó! Nem katonáskodunk, nem adózunk, nem megyünk az első rajvonalba, mert — számai ányunk szerint nekünk hátrább a helyünk. Téboly ez!... Az. Gonosz és sötét, rontó és pusztitó, mint a méreg. Halkan felemelem szavam: egyházam, ki' történeted dicsőségével és szenvedésével, gló- I iáddal és töviskoszoruddal az emberiség géniuszának meghajlását érdemelted ki, vigyázz ősi tiizedre, erre a Veszta-lángra, vigyázz a tiszta, nemes 1 i bér álizmus tüzére, mely világosságot hint amerre jársz, vigyázz, mert e tűz ellobba- nása azt jelenti reád, amit Rómára a Veszta- láng hunvása, a finist. Szóltam. Duszik Lajos. A szerkesztő megjegyzése: A cikk írója helyet kért lapunkban arra, hogy elmondhassa mondanivalóját. A MELE közgyűlésén elhangzott szavai a sajtóban elég nagy port vertek fel ahhoz, hogy a helyet ne tagadjam meg a cikktől, bár azzal egyetérteni nem tudok. Először is ki kell jelentenem, hogy tudtommal a róm. kath. káplánok korántsem minden vannak ott az ébredő magyarok táborában. Másodszor tudtommal az ébredő magyarok egyesülete nem felekezeti, még kevésbbé róm. kath. egyesület, mert például maga Gömbös is evangélikus ember. Harmadszor a numerus clausus törvény felett lehet disputá m, de véleményem szerint annak megtárgyalása nem tartozik az evang.. lelkészegyesület elé s érthető, hogy annak ottani felvetése idegenkedést ébresztett; mondhatom, nekem a szemem-szám elállt, amikor hirtelen-váratlan elibém vágódott a numerus clausus problémája. Negyedszer: aki engem ismer, tudja, hogy nem vagyok antiszemita, de
