Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-06 / 10. szám
76, EVANQELIKUSOK LAPJA szeink bánják meg, a legtöbb kárt azonban az Isten országa szenvedi. Krisztus evangélioma előtt nincsenek, de nem is lehetnek sorompók, A nyelv és nemzetiségi csak eszköze, de nem akadálya az evangéliom- nak. Ha a csekély számú evangélikusság, mely a volt monarchia területén túlnyomó katholiikus környezetben él, egymás előtt még a sorompókat is lebocsátja, akkor meggyengiti önmagát és az elzárkózó ttság1 szomorú következményei hamar mutatkoznak. Lembergi rabbi pályázhat Munkácsra, odesszai rabbi pályázhat Tripo'isba, mert a zsidóságot nem a polit ka, hanem a vallás hevíti, de az ezeréves múlt lutheránus lelkészei nem pályázhatnak kölcsönösen egymás országába. Nagyon sokat ke’lene tanulnunk a zsidóság nemzetközi lelki-ismeretétől és felelősség- érzet étő), melynek gyümölcse, hogy rövid néhány év alatt már is megalapitotta a jeruzsá- lemi zsidó nemzetgyűlést. A kathol kusság nemzetközi lelki isme re tét kezében tartja a római pápa; csak egy pár lépés a jeruzsálemi zsidó pápaság világuralma, — a protestantizmus nemzetközi lelkiismerete pedig haldoklik és sorompókat á’lit egymás »káros« befolyása ellen. Nem tudom, hogy az intéző köröknek van-e tudomásuk a fiatal magyar evang. tanítók hangulatáról,- amit a íebocsátoti sorompók ébresztettek bennük ? Hallották-e, hogy már a református egyházban való elhelyezkedésről hoz hirt a szellő? A szlovenszkói magyar lutherániában mozogni, pályázni, feljebb kerülni nem tudnak. A tekintélyesebb számú református egyház nem fogja lebocsátani a sorompókat. A volt dunaszerda- helyi magyar evang. tanító már elhelyezkedett a református egyházban s műit hid k, már át is tért. Ha az egyetemes lutheránia rossz egyház- politikai elvei miatt önmagát megrontja, mások fognak harcot húzni belőle. Szerte. Csengey-szobát a Theologusok otthonának j Úgy hangzik ez a pár szó, mintha a Theologusok Otthona már állana s csak arról lenne még szó, hogy milyen nevet adjunk az egyes theologus-szobáknak benne. Sajnos, még nem tartunk egészen jtt, de a Theologusok Otthonának ügye azért csak előre halad. Legközelebb be fogok itt számolni arról, hogy milyen adományok folytak be már eddig is, jó formán tehát még az igazi gyűjtés megindítása előtt, most azonban arról akartam pár sort irni, hogy milyen szép, kegyeletes cselekedet lenne mindazok részéről, akik áldott emlékű Csengey Gusztáv költő-professzorunk hallgatói voltak, ha a megboldogultnak emlékét az á’tal örökítenék meg, hogy adományaikkal hozzájáruljanak az építendő Theol. Otthonban eg;y Csengey-szoba létesítéséhez. Mindnyájan tudjuk, akik a mi feledhetetlen jó Guszti bácsinkat ismertük, hogy mily közel állott az ő szivéhez általában az ifjúság;, főleg a theol. ifjúság! Tudjuk azt is, hogy ez az ifjúság is mennyire rajongott érte. Ha Eperjes a mienk volna most isi, akkor, bizonyosra veszem, hogy ez az ifjúság márványtáblájára vésné Csengey Gusztáv nevét s szeretete és hálája örök jeléül oda helyezné az ősi hatalmas kollégium falába, a többi nagyokat megörökítő táblák mellé. Sajnos, az eperjesi kollégium termeiben most csak a lelkünk időzik, a Csengey nevét megörökítő márványtábla elhelyezését oly időkre, kell halasztanunk, amikor annak nem lesz már akadálya. Van azonban módja annak, hogy Csengey nevét már most megörökítsük: tegyünk az épülendő Theol. Otthonban egy szobát Csengey-szobává, hadd érezzék enneik ingyenes lakói időtlen-időkön át Guszti bácsinknak, hallgatói, tisztelői szivén át feléjük sugárzó szeretetét! S hadd ápolják ezek az ifjak különösképen azt a szellemet, melynek ő szóban és Írásban kifejezője, életében megtestesítője volt! Hogy miről lehet majd ezt a szobát külsőleg is felismerni, arról még korai volna most beszélni. Arra azonban goidolunk, hogy abban a szobában elhelyeznénk többek között Csengey Gusztáv arcképét, könyves polcára odatennénk Csengey irodalmi alkotásait, esetleg ott helyezhetnénk el egy-egy Csenge)-relikviát is. Szóval, aki ebbe a szobába lépne, érezné azt, hogy nem közönséges diák-szoba ez, de meleg meghitt otthoni-szoba, az ö szobája, melyet a theologusok kedves Guszti bácsijának szeretete tölt be. Ezek után arra kérem azokat a lelkésztest- véreimet, kik a Theol. Otthonra szán! adományaikat már bejelentették nálam, legyenek szívesek nyilatkozni, hogy megáján’o't adományaikat szabad-e a Csengey-szoba alapja javára elkönyvelnem. Azokat pedig!, akik még eddig nem jelentkeztek volna, szeretettel kérem arra: hozzák meg szivük áldozatát az említett célra! Jól esik hinnem, végül azt is, hogy lesznek olyanok Csengey Gusztáv nem-lelkész hallgatói között is, akik szívesen fognak áldozni Csengey nevének ilyen megörökítésére. Adja Isten, hogy minél számosabban legyenek ilyen hálás tanítványok! Az adományokat, illetve azok bejelentést
