Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-21 / 12. szám
1926. evangélikusok lapja 91. Észrevótelek i „larsaiialni bajaink diagnózisa“ tini cikkhez. Az Evangélikus Lapokban megjelent cikk Rousseaunak ama sokat viiatolt téieléből indul kj, miszerint a tudományoknak és művészeteknek ápoiása, az értelmi és szellemi felvilágosodás az embereket nem jobbakká, erkölcsösebbekké tette, hanem e lenke/óleg mindig és mindenütt az erkölcstség hanyatlására, dekadenciára vezetett. Megá la; itja továbbá, hogy minél ragyobb valamely komák és népnek az értelmi fdvi.ágo- sodottsíga és előrehaladott sági, annál nagyobb és elszomorítóbb az erkölcsi téren való hanyatlása. S csakugyan — teszi hozzá — ha korunkat vizsgáljuk, az elméletileg felállított tételt igazolja a gyakorlati reá is élei tapasztalat #A miből végül azt a következtetést vonja le, hogy az alakoknak megszüntetésére vagyis gyökeres és teljes gyógyításra egyedül a vallás az evangéliumi hit képes. A m kor éppen a művelt közönség felé forduló Ev. Lapok hasábjain ujitódik fel ez a túlzásaiban igazságtalan és tarthatatlan elmélet, szükséges, hogy' a józan kritika is felemelje szavát. A kérdés egész komplexumára nem térhetek ki Csupán a képzőművészetek és a szellemi fefvilágosodo'tság s run pontiból kivárom egy pár konkrét esetben az elmélet helyességét kipróbálni. • A művészetet is sújtja a vád, hogv ápolása mindig és mindenütt az erkölcsök hanyatlására, dekadenciára vezetett. Nem bocsátkozhatom beható művészettörténeti fejtegetésekbe. Csak egy példát ragadok ki a sokból, azt, amely hozzánk protestánsokhoz legközelebb á1l. A ho’’and festészetre gondolok. mely az északi népek egvik leg ragyogóbb művészi megnyilatkozása Időben elég közel es1c hozzánk és históriá-'ál kellően tisztázta a műtörténelem. Kuhnináclója Hals Ferencbm, de főleg Rembrandt-ban annak a súlyos küzdelemnek a végső évtzedeire esik amely't a holland nép reformált vallásáért majd p dig álami függetlenségéért két emberöltőn át vívott a spanyol világhatalommal. A hosszú háború súlyos megpróbá’tatásai az an vagi és e^kö’csi erők teljes megfeszítését és hihetetlenül szívós kitarlást vá’tot^ak ki a népbál Az ui vallás becses hezománva, a le’kismereti s abadság a polgárok felébredt egvéni öntudatát megnövelte, de a vele aró erkölcsi felelősség érzete egyben ki is mélyítette. A hősiesen megvett haza^ föld szeretet** oedig végs’k g fokozódott. E vá*tozások mélv nvomokat hagvtak a hol’and művészetben. A korábban h közkedvelt arcképeken a po1gárok egvszerü mindennamas- ságukban jdennek meg. Hals Ferenc és Rembrandt kénmásain, főleg a csoportok arcképein, de már kartársaiknak művein is eltűnik ez a nyárspolgáriasság. A polgárok mint nagyobb- szabásu, akaraterös egyének, sokszor előkel en vagy' éppen da iás hősökként lépnek fel. A tájképiestül pedig nem győzik elég gyakran a hazai föld szépségét a nemzet szeme elé tárni. A nagy tehetségek népes csapatához a kevésbé jelentős nie.ierek serege csatlakozik. A holland festészetről bátran lelie* állitani, hogy vér a nemzet véréből, hogy a nemzet el a legszorosabb kapcsolatban áll s hogy a nemzet fiaitól a legbőségesebb á ol ísbm rés e ül . A tétel szerint tehát azt kellene várni, hogy a nemzet erkölcs: életére pusztító hatással kellett lennie. De ki hallott valaha iyesmiről? A holland nemzet ugyan kimerüli a nagv tehetségek termelésében, de máiglan megtar otti jó zanságit, szorgalmát, becsü’etességét és hitéhez való hűségét. Emberszerc létének, keresztyéni irga’mas^igának éppen velünk szemben megható bizony tékáit szo’gállata. A *m ndig és mindenütt* t hát már az első próbánál megbukott. * A népek felvilágosodott^ágát kárhoz+atni legkevésbbé vannak feljogosítva Lmher követői. Hiszen ó nzéri adta a nép kezébe a biblát, hogy snját értelmével közvetettül az erede i forrásból merítsen ineggvőződést az evangéliumi hit igazságairól; aminek pedig feltétc’e a’ értelmi, a szellemi előrehaladottság b: onvos foka. Mi protestánsok magunk is hangoztatni szoktuk. hogy a reformáció milyen óriási szolgálatot tett a tudománynak és a népművelésnek. A népek értelmi és szellemi előrehaladottságának mértékeként ma általában az imi-ol- vasni tudá t használják A többségében evangélikus német nemzet területén valamint az ugyancsak evangélikus skandináv népek körében már ri kán akad anafnté^a Dániában minden éoe'méjü ember tud ;rni, olvasni. E né^ek értelmi és szellemi e'ör'baladott ága tehát kétségbe von ha'a tan s igv a ’étel sz'rint e kölcsi téren legnagvobb és a legelsőmön íóbb hanyatlásnak képéi kellene elénk tánrok A németnek svédnek sib erkö’cs do’gában sokkal hitványabbnak kellene ’ennie az ara Fbé'ák- ban ugyancsak böve’Vedó balkán népeknél. Kin^k vo’na kedve ebben a konkrét esetben a tétel véde’mére kelnie? ■ * ; <v \ t A ckk végül arra a következtetésre jut, hogy társadalmi bajaink tehát erkölcsi romlottságunk gyökeres és teljes gvógvitására egyedül a hit, az ev h:t képes. Rousseau se h:szi, hogy va’lás nélkül erkölcsös lehetne az ember. Csakbogv a cikk következtetésében bizo nyos hézag mutatkozik. Mer’’ ha egvfdől az< állítjuk. hogv egyedül a vallás az erkö’cs szülője és fenntartója, másfelől oedíg azt hirdet’* hogy a kultúra az erkölcsöt mindenkor és
