Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-28 / 9. szám
68. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. jebb a külső tüneteket szüntethetjük meg; de természetesen azokat is csak ideig-órájg. Az alap-oknak megszüntetésére, vagyis a gyökeres és teljes gycgyitásra egyedül a vallás, az evan- géliomi hit képes. Az életet átható és megszentelő vallásnak az emberi szivekbe való beplán- tálására pedig három tényező van kiváltképen hivatva: u. m. a család, az iskola és a templom. E három organum azonban pem külön-külőn, hanem csak együttesen, egymást támogatva, egymástól áthatva végezheti sikeresen a vallás- erkölcsi nevelés terén váró nagy és magasztos feladatot. Amennyiben különbség van közöttük, az csak sorrendi, időbeli különbség, t. i. hogy: a család kezdi, az iskola folytatja s a templom befejezi és állandósítja a nevelés munkáját. Ké- piesen szólva, azt mondhatnánk, hogy a vallásos élet azon szentélyének, melyben a mindennapi élet sokezer bajai és küzdelmei között mindenkor menedéket/ oltalmat találunk, funda- mentomát a család rakja le; az iskola erre az alapra épifi fel a falakat; mig a templom végül az iskolának a család által megvetett alapon épített falaira ráteszi a tetőt. így lesz a család, iskola és templom munkája egységes, befejezett egésszé. Ez a kép kifejtésében utal arra a szoros összetartozásra s egymást kiegészítő és feltételező tulajdonságra is, mely a család, iskola és templom nevelő munkássága között fennáll. Hiába ugyanis az alap, ha arra tovább nem építünk; s hiába valamely háznak 'a négy fala, ha azt be nem tetőzzük; vagy viszont felülről kezdve: hiába a tető. ha nincs szilárd fal, mely azt megbirná; s hiába továbbá a fal, ha nincs erős fundamentom, melyen az nyugodjék. Kép nélkül: Hiába a család nevelő munkája, ha az folytatást s befejezést nem nyer az iskolai és templomi nevelésben; s viszont hiába a templomi nevelés, ha annak alapját meg nem veti, ha ahhoz segédkezet nem nyújt az iskola és a család. Kiss Samu. 4r Az engedelmesség nehézsége nem szabad, hogy elijessze a keresztyént, inkább serkentésnek vegye és dicsekedjék vele. A nehézségekkel bizonyítja Krisztus erőinket. Nem tesz bennünket nagyobb próbára, mint elviselhetjük, ö jól tudja, hogy tűz nélkül nincs acél, sem a szenvedések kohója nélkül tiszta jellem. Elszigetel bennünket, hogy önmagunkban keressünk erők Szegénnyé tesz bennünket, hogy az igazi gazdagságra törekedjünk. Elveszi tőlünk az emberektől nyert dicséretet, hogy Istennek dicsőségét keressük. És amint a vegyész ügyel arra, hogy a kohó egy fokkal se legyen hevesebb, mint az acél kívánja, úgy Isten sem teszi az ember életét nehezebbé, mint jellemünk érlelése kivánja. Visszhang, Or. fű ins J. „Templom és rádió“ címé cikkért. Tessék már eljönni hozzánk rádiót hallgatni! Könyörgőtt egy kis növendékem.- Mikor menjek el, fiam? Akármikor. De a bátyám azt mondta, hogy a vasárnapi kálvinién istentiszteletre tessék eljönni, — mert az a legszebb. — Vasárnap reggel 10 órakor? 11-re még eljutok a mi templomunkba is. Jó. Mondd meg otthon, hogy köszönöm a hívást. Elmegyek. Kissé megkéstem. — Már énekelnek — suttogta az asszony. Szótlanul, lábujjhegyen léptem az asztalnál nekem hagyott főhelyre s feltettem a kagylót; ölembe kulcsolva a két kezemet, vártam az Igét — jött és tisztán csengett: Aki kér mind kap, aki keres, talál és a zörgetőnek megnyittatk. A fejemen éreztem a Pásztor kezét s a biztató, bátoritó hangjából ennyi kitörülhetet- lenül bevésődött a lelkembe: Az ember sem bevehetetlen a kérdésekkel szemben. Mért nem hiszitek ugyanezt az Istenről? Aki a személyes Istenben hitt, annak hinnie kell az imádságot meghallgató Istenben is. aki az alázatoshoz alá- hajlik mint szánalom, mint könyörület, a magányos embert felkeresi, hogy társa legyen! A könyörgésünk nem vész el a sötét űrben. Kezünk nem tapogat a vak éjben hiába — feléje nyúlik egy erős kéz. Aki kér, az kap! Megpróbáltad? S tapasztalaton nem igazolja ezt az állítást? — Jézus hozzáteszi: Aki keres, talál! Kereső volt-e imádságod? — Kálvin örökszép mondása: »A hit felfedezi a kincseket, melyeket Isten az ő híveinek elkészített«. Igen! Az imádság kiássa a kincseket. Imádságunknak része van Isten akaratának felkutatásában. A kincs, amit a kincskereső talál, mindig felülmúlja a várakozást. Az óstestamentomi S. atyja szamarát indul keresni s a pusztában Sámuellel találkozik és mint félként király tér vissza. —• Az uj- téstamentomi Saul, aki ősei hitét akarja megvédeni, ink visito rnak indul. Szerencsétlen utón keres valamit — s a dainaskusi utón találja a legdicsőbb, a legnagyobb kincset. — Csak a lagymatag emberekkel nem kezdhet semmit Isten, azokkal, kik nem indulnak el felfedezésekre. Az Ige ezzel lesz teljes. A zörgetőnek meg- nvittatük! Úgy érzed, hogy zárt ajtók mögött állsz? Zörgess újra és újra! Ne hagyd ott helyed! Próbára teszi a kitartás kérésed komolyságát. Az állhatatos imádságra felpattannak az ajtók, mert mind, aki kér, mind kap! Nem esetleges, véletlen szerencse, hanem a lelkivilág törvénye ez, mire üdvösséget lehet építeni. Nem sorsjátékot csinál Isten az ő kegyelméből. Mindnyájunk számira el van ásva a kegyelem. A templommá vált egyszerű kis szobácska
