Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-28 / 9. szám

1926.

EVANOELIKUSOK LAPJA

67.

zetére, az európai műveltségben akkor-tájt vezérszerepet vivo Fn neki országra, mdy a társadalmi finomságnak és müveit égiuk ama legmagasabb fqu\án á loV, melyet egy mmzet valaha elértíeteit. J>e kérdi ig.nlő választ involváló meggyőzedéssel a társidal ni felfogás udvariassága nem a r dfg önzés puszta takarója-e ? Hová tűnt az ér/élmek természetessége, hol maradt az őszinteség mely nélkül n ncs bizalom, sem barátság. A tudásnak és iz'ésnek eme virágzása nem csupán elpalásto’ása-e a legszána lomra méltóbb gvóngeségnek kifelé és a hgnyomasz- tóbb szolgaságnak befelé ? S ha a jelen mellett a multat vizsgáljuk : az ókor! népek példája is nem azt mutatja-e, hogy a műveltség legmagasabb föllendülése egyúttal a politikai és erkölcsi hanyatlás kezdetét jelenti?... Munkának velejét abban foglalja össze, hogy nem a tudományok és művészetek ápolása s az általuk létrehozott fény és pompa teszik a nemzeteket naggyá, az egyes embereket erkö’csös.kké és boldogokká, hanem a természetes é'eí folytatása s az erénv ápo'ása. Azért azt kellene Istentől kérnünk, hogy vegye et ismét tőlünk az értelmet és finom-ágot s adja vissza helyette a tudatlanságot. ártatlanságot és szegénységet amelyek egyedül boldogíthatnak E boldogságot szerző erényeket pedig a vápásban érzi, látja meggyökerezni. «Nem hiszem — úgymond egv más helyütt, — hogy vil'ás nélkül valaki erényes lehessen.

Korunk még sokkal, hason'ithatatlanibbu] előbbre van a felvilágosodás és műveltség tekintetében Rousseau koránál. Az emberi ész és értelem csodákat mivel Nincsak a földet hajtotta birodalma alá, hanem a vizet söl már a levegő egk*t isi Tüzszemü yasnaripák s robogó autók száguldnak a föld hátán ; ha'a’mas úszó várak szelik az óceánok habjait : a büszke ember versenyre kelve az ég. madaraival, bejárja a levégö végtelen birodalmát. A technika csodád vívmányai szinte ejsorolhatatlanok. kibe- szclhétetlenek. A telegrát néhány másodperc alatt ezer meg ezer kilométernyire röpíti az. emberi kéz ‘rását; a telefon viszont az emberi szó haggiát. A mozi vászna eleven s - mint a sikeres kísérletekből következtethető —. nem sokára beszélő alakokkal népesül be szemeink előtt. A gramofon és eufon megrögziti s örök- életűvé tesz? az elhangzó, rönké szót. A drótnélküli táviró s rádió előtt bámulva áll meg a£ ember, (Ha ugyan a mai k:élt, fásult, idegroncs embernek a bámulatát valami még fel tudja kelteni. Csodás va’óban csodás dolgok ! A véges- ség^t szinte megcáfo'ni akaró emberi tudásnak a tanít bizonyságai.

De ha a dijoni akadémiaként mi is követjük a kérdést: vajion mindé tudás és műveltség vitte-g* viszi-e csak valamivel is előbbre az erkölcsök nemcsbülcs:t az emberi nem boldogságát ? - Rousseauval nekünk is tagadó választ kell e kérdésre adnunk ... Mert a fényt

nyomon követi az árnyék. S ha igaz az, amit Rousseau a hírnevét megörökítő munkában kifejtett, hogy t. i., az emberiségnek ért-Imi és szellemi fejlődése az erkölcsiség hanyatlását vouja mindig maga után ; úgy igaz, mert e tételből - az egyensúlyából kimozdul mérleg következményeként -- folyik az is: hogy minél nagyobb valamely komák és népnek az értelmi felvilágosodottsága s előrehaladottsága annál nagyobb és elszomorítóbb az erkölcsi téren való hanyatlása. S csakugyan, hí korunkat vizsgáljuk, ez elmélejihg fclái itott tételt igazába a gyakorlati, reális éleltapas/talat.

Vessünk csak egv pi lantást magunk körül. Mit látunk, mit tapasztalunk ? Azt. hogy ideglázas, forrongó korszakot élünk ; lábaink alatt inog a tilaj. Az anarchia mindenfelé hintegeti mérgezett, veszélyes magvait. A kedéb-ek, lelkek telve az elnyomott cs elfojtott vágyak, szenvedélyek, indulatok puskaporával ; s csak a tüzes csóva hiányzik (sót nem is hiányzik, csak lappang), hogy ujból lángb*, vérbe boruljon az egész világ. A háború ijesztő rémei a békének e hírhedt korszakában még mindig kísértenek. mert mig a nemzetek békéről, népek szövetségéről szónokolnak titokban teljes erőin egf eszi téssel készülnek a végső, nagy fegyveres leszámolásra. A napi krón ka hasábjain egymást érik a legmegrázóbb drámák; alig van hét, nap. melynek ne volna meg a maga nagyszabású, vérfagy látó, idegőrlő, szomom szenzációja. A börtönök és fegvházak, a szanatóriumok és tébolydák lakói mindegyre szaporodnak. Az emberi sziveket .agy telhetetlen, kegyetlen z-ar- nok: a pénzszomj tartja leigázva. A vagyon, az aranyborjú, korunknak a bábánva. Ez szerez összeköttetést ez biztosítja a sikert, az előmenetelt; ezért dob ák piacra sokan a teltüket lelkűket, becsületüket, mindenüket Ez a társadalmi és nyilvános élet kóros tüneteinek, a s;k- kasztásoknak, csalásoknak, lopásoknak, rablásoknak, gyilkosságoknak a fő motívuma. A munkától a mai kor embere fázik; abban örömét nem leli.’Neki könnyű élet. fénvüzés, szórakozás, élvezet kell! A gyönyörök poharát fenékig üríteni. Mit törődik azzal, hogy teste-lelke ronccsá válik bele: ha meguuta. mint valami hasznavehetetlen. kifacsart citromot könnyelműen eldobja magától a megunt életet. Beteges jelenségek, kóros állapotok biz ezek ! Következni én vei és járulékai korunk büszkén hirdetett felvilágoso- dottságának, Istentagadó,egyoldalú műveltségének.

Ezen társadalmi bajaink orvosságát keresve Rousseauként mi is csak az erénv ápolásában, a vallásban találhatjuk azt fel. Tehát a vallást, mint e betegségek szérumát kell beoltani, bele csepegtetni a mai nemzedék szivébe A börtönökkel, szanatóriumokkal és csendörszuronyok- kal, korunknak eme divatos eszközeivel, sohasem lehet a társadalmi és közélet erkölcsi ferd«- ségeit, kinövéseit* megorvosolni. Velük tógfeí-