Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-07 / 6. szám
44. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. c) az egyházkerületben a püspök, az egyházkerületi felügyelő, az egyházkerületi tanács és a közgyűlés; d) az egyházegyetemen az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, az egyetemes egyházi tanács és a közgyűlés. 14. §. Az egyházközségi, az egyházmegyei, az egyházkerületi és az egyetemes közgyűlés — a jelen törvény és a felsőbbfoku közigazgatási hatóságok szabályrendeleteinek sérelme nélkül - szabályrendeletet alkothat. A szabályrendeletek jóváhagyásának kérdését a különös részt szabályozza. 15. §. Mindegyik felsőbb egyházi hatóság köteles az alsóbbfoku egyházi hatóság jog- és hatáskörének épségben maradása felett őrködni. 16. §. A közgyűlések az egyház hívei számára nyilvánosaik és tárgyalásaikról jegyzőkönyv veendő fel. A tanácsülések nem nyilvánosak. 17. §. A közgyűlésnek szabályszerűen hozott és jogerőssé vált határozatát csak egy későbbi közgyűlés másíthatja vagy szüntetheti meg újabb szabályszerű és jogerős határozattal .A kánoni látogatáskor hozott és a választ- tásokra vonatkozó közgyűlési határozatok azonban közigazgatási utón meg nem változtathatók. 18. §. A közgyűlések és tanácsülések elnökei kötelesek a rend fenntartásán és afelett őrködni, hogy a gyűlés, illetve tanácsülés hatáskörén túl terjeszkedő, vagy a fennálló törvényekkel ellentétes határozatot ne hozzon. Törvényellenes határozatok jogerőre nem emelkednek s bármikor megtámadhatók. 19. §.' Ha valamely közgyűlésen a rend nem biztosítható, vagy attól lehet tartani, hogy a közgyűlés hatáskörén túl terjeszkedő, illetőleg törvényellenes határozatot hoz: az elnökségnek s ha egyet nem értenének, az elnökség egyik tagjának is — joga és kötelessége a tárgyalást felfüggeszteni, a nyilvánosságot kizárni és zárt közgyűlést elrendelni; ha pedig ez nem vezetne eredményre, a közgyűlést berekeszteni és erről a legközelebbi felsőbbfoku hatóságnak jelentést tenni. Tanácsüléseken e szabályok megfelelően alkalmazandók. 20. §. Törvénykezési jogát az egyház saját bíróságai utján gyakorolja. Az egyház tisztviselői. 21. §. Az evangélikus egyházban az igehirdetést, a szentségek kiszolgáltatását, a hívek lelki világának és valláserkölcsi életének gondozását a lelkészek látják el. 22. §. Az egyházi közigazgatás ellátására ezenkívül az egyházközségekben, egyházmegyékben, egyházkerületekben és az egyetemes egyházban annyi evangélikus vallásu tisztviselő alkalmazható, amennyire az egyház érdekében szükség van. Kivételt csak az egyházkerületi elnökség engedélyezhet. 23. §. Az evangélikus egyházban hivatalt és állandó tisztséget mindenki csak az illetékes egyházhatóság választása alapján tölthet be és jogait csakis az előirt eskü letételétől kezdve gyakorolhatja. 24. §. Minden egyházi tisztviselő, alkalmazott, megbízott, vagy kiküldött, továbbá tanácstag és biró a megállapított eskü letételével magát az egyház törvényeinek és rendeletéinek megtartására kötelezi és igy egyházi szolgálatában elkövetett cselekményeiért, kijelentéseiért és mulasztásaiért törvényes módon felelősségre vonható. Sajtókonferencia. (A szerkesztőhöz intézett levélből.) Kedves Barátom! A tervezett sajtókonferenciának jelentőségét egészben véve a közösségre nézve is abban látom, hogy az evangélikus egyházi irodalom kérdését illetőleg a sajtókonferenciából olyan indítások fakadjanak, amelyeknek hatása a magyar evangélikus sajtóügy fellendülését hozza maga után. A sajtókonferenciától én többet nem is várnék, mint pusztán azoknak a feltételeknek a szolgálatát, amelyek között a megfelelő tényezőkből eredően a legkülönbözőbb ágakra és lelki követelményekre kiterjedő, céltudatos ösz- szehangzással és egymásba kapcsolódással mtűi- ködő magyar evangélikus egyházi irodalom, mint az összes híveinknek lelki táplálója a különböző kivánalmaknak megfelelően a hatalmas fellendülést és megerősödést biztositó szervezetnek erőteljes csiráival megszülessék. Ha ezekből a feltételeiktől egy-kettőt is valósággal megad a konferencia, akkor ez már nagy sikert jelent. Arra ugyanis, hogy akármilyen konferencián is az evangélikus egyházi irodalomnak bármilyen kis részletét is miint valóságot összetud- nók tanácskozni, nem gondolhatunk. Azért nem esetlegesen jött toliamra az a kifejezés, mely szerint születni kell ennek a dolognak. Az irodalom kifejlődéséhez ugyanis három tényezőre van szükség: az egyik a belső indításból mtűi- köd-ő i r ó, a második a szellemi táplálék kenyerét éhező és italát szomjuhozó, azt értékelő, és ezért áldozni is kész közönség és a harmadik a kettőnek viszonyából és egymásra hatásáról létrejött szellemi légkör, ami a lelki élet alakitásában a döntő tényező. A sajtó- konferenciának tehát szerintem először is a megfelelő evangéliomi szellemű légkör megteremtésére kell tekintenie és keresnie kell a módokat, hogy erős evangélikus írógárda növekedése mellett egyházunk különböző társadalmi rétegeiben a különböző ágazatu egyházi irodalmi termékeknek legyen méltóképen képviselt lelkes közönsége is. 1 A tervezett sajtókonferenciának tehát szerintem a legáltalánosabb és legszélesebb keretben
