Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-07 / 6. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 45. kell mindjárt a kérdést felkarolnia és onnét kiindulnia, mert először is a fának a magvát kell elvetni s a facsemetét be kell o íani, hogy azután annak egy-egy ágáról gyümölcsöt szedhessünk. A gépezetnek egy-egv része csak úgy működhetik rendeltetésének megfelelően, ha a/ az egész egységes szerkezetbe, mint annak szerves alkotóeleme beleillik s annak hatótényezőivel és hajtóerőivel kapcsolatban van. Szerintem az az eljárás csak szappan buborékos és mesterkélt csinált virágszerü sikerre vezetne, ha a sajtókoronferencia azzal kezdené a dolgot, hogy az evangéliomi szellem irodalmi termelésének egyik ágára, p. o. inkább a művelt középosztály s az egyház hivatalos munkásai számára szerkesztett heti eg> háztársadalmi és közigazgatási lap, vagy a népies jellegű épitó hetiujság, avagy épen az evangélikus napisajtó különleges érdekében inditsa meg a szervezés munkáját a feladatoknak a kiosztásával, jó- hangzasu nevek kikeresésével s a szerepek megállapításával. Nem a szervezés nyélbeütésére és a részletek megállapítására, hanem első sorban is annak a Léleknek a megnyilatkozására van szükség, mely a halálos Beteget a/ egyes megfelelő orvoslási módoknak, a különböző tagokhoz való eljuttatása által még képes lesz épségre hozni és a Halál örvényéből az Élet számára még megmenteni. Mikor a sajtókonferencia tervéről először olvastam, mindjárt Wichem Jánosnak, Luther reformációja folytatójának ott, ahol a külső és belső ellenreformáció azt megszakította, alakja jelent meg lelki szemeim előtt, amini az 1848. szept. 21—23-ig tartott hires Wittenberger Kirchentagen Luther templomában azt a hatalmas beszédet mondja, amelynek folyamán feltárul előtte a világ bajának egésze a maga sok külső és belső részletnyomoruságával és kimondja a sok ágú keresztyén munka központosításának eszméjét, aminek a megvalósításával mehetnek csak végbe a rész'etmunkák teljes összhangzásban, egymás kiegészítésével a nagy cél: az egészséges, élő, valósággal keresztyén társadalom megteremtésére. Az evangélikus sajtó — szerintem helyesebb beállításban: az evangéliomi szellemű irodalom ügye, melynek ismét több ága van, csak egy részlete annak a nagy, egyetemes és egységes munkának, a melybe megfelelő beillesztésre van hivatva. Az alkotó művész sem a részletek kidolgozásával kezdi a dolgot, hanem a teljes elképze’ést egész terjedelmében állítja először is vázlatban maga elé; az építőmester sem az egyes szobák egymás mellé építtetésével kezdi meg a munkát, hanem terve alapján kiszabatja az egész épület alapmintáját, hogy azután minden részlet a nagy egésznek keretében a maga helyén, a maga mértéke szerint épülhessen fel. Egyházi életünkre tekintve, lelkem leginkább a nagy koncepciók hiánya miatt sir. Szinte megkönnyebbüléssel olvastam azért értékes lapodban »A stockholmi mű folytatása» c. cikksorozatot, melyben célzásokat találok ezekre a dolgokra. Ha tehát ma ebben az apostolokért siró időben, egy evangélikus sajtókonferencia egvbegyül, annak szerintem az evangélikus szellemű irodalom kérdését s annak minden részletét csak az egészre kiterjedő egyetemes és egységes 20-ik századbeli krisztusi misszió látószögéből kell néznie s feladatait ennek megfelelően kell megállapítania és esetleg munkatervét ily nézőpontból kidolgozni. Az alapvető feladatot tehát annak megállapításában látom, hogy Krisztus szeme a különböző világi jelenségeket miként látja a Mara- dandósággal, az Élettel való viszonyban és Sze- retete minő eszközöket, rendel az óvilág Krisztus korabeli elbukásával cs a középkori (XV. század) nagy összeomlással az antikrisztusi tényezők szerepében lényegileg azonos mai világcsőd rettenctességciből való kibontakozásra s az óvás gyógyítás, mentés és építés különböző munkáinak egybehangzó s egvbe kapcsolódó hatásai utján az elbukott ember után jövő uj, alkotó embertypus teremtésére. A most eljövő idők egyetemes krisztusi világmissziójának Programm ja nélkül az evangélikus sajtó feladataira és fellenditésére vonatkozó tanácskozás olyan lenne, mint a hajónak elindulása térkép és iránytű nélkül. Az evangéliomi szellemű irodalom kérdéséhez ugvanis csak úgy szólhatunk hozzá, ha azt úgy tekintjük, mint az evangé- lizáció egyetemes munkája által végbemenő 20-ik századbeli világmentésnek egy részét. Az evangélikus sajtó csak egy általánosan, céltudatosan megállapított és szervezett egységes keresztyén munka szolgálatában mint annak szerves része fejtheti ki sikerrel a maga hivatását. A sajtókonferencián tehát első sorban is a 20-ik századbeli krisztusi feladat megállapítását tartanám a legfontosabb dolognak. Tudnunk kell először is azt, hogy mi célból kell írnunk, a különböző vonatkozásokban mit és hogyan kell írnunk és kiknek kell Írnunk? A ma keresztyén feladatáról azt hiszem — nincs mit vitatkoznunk, az csak a holnap embere lehet, a rombolás világának elbukó embere után a/ alkotásnak az uj teremtés világának Krisztussal diadalmaskodó embere, amint az a testilelki orvoslás és építés, valamint a szociális fejlődés hatásai alatt Isten kegyelméből éppen úgy szükségképenjleg előáll, mint ahogyan a most bezáruló korszak embere a törvény alapján szükségképenileg elbukott mindenestül. Ha azután ennek az egyetemes krisztusi munkának a hivatalos evangélikus egyházzal szoros kapcsolatban létesítendő különböző misz- sziói központjai létrejönnek, úgy ezek körében kell kifejlődni a megfelelő evangélikus irodalomnak. Addig is azonban, mig kemény és céltudatos munka következménveképen ez létre jó, a
