Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-07 / 6. szám

42 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. házkerület és Sopron sz. kir. város részéről tett lépések azonban mindez ideig nem vezettek ked­vező eredményre. A leghelyesebb megoldás minden esetre az volna, ha egy más célra szánt épületnek sok költséggel járó átalakítása helyett egy, a mi céljainknak minden tekintetben meg­felelő uj épületben nyerhetne fakultásunk méltó elhelyezést. Ami az anyaegyetemhez és az egyetemi tanácshoz való viszonyunkat illeti, ezt a távol­sággal járó legnagyobb nehézségiek árán is igye­keztünk fenntartani, ápolni és minél bensőbbé tenni. Mint a fakultásnak most már harmadiz- ben megválasztott dékánja, az1 egyetemi tanács havonként tartott ülésein egy-két eset kivéte­lével, amikor dr. Pröhle Károly ugyancsak har- madizben megválasztott prodékán kollégám volt szives helyettesíteni, részt vettem' és azokon a fa­kultás érdekeit képviselni igyekeztem. Az egye­tem könyvtári bizottságában fakultásunkat dr. Deák János mint rendes, dr. Kovács Sándor, mint póttag, a gazdasági bizottságban pedig Stráner Vilmos dékán képviseli. A lehetőséghez képest részt vettünk egye­temünk minden kimagaslóbb, fontosabb ünne­pélyén, amelyek közül különösen kiemelhetjük, gróf Klebelsberg Kunó dr. VKM ur őexcellen­ciájának 1925. máj,us 27-én történt diszdok- torrá avatási ünnepélyét, amelyen szerencsénk volt dr. Pröhle Károly prodékán kollégámmal résztvehetni, ill. közreműködhetni és Ő excel- lenciáját úgyis mint theol. fakultásunk jóakaró pártfogóját és jóltevőjéí személyesen, üdvözöl­hetni és néki áldáskivánságainkat átadhatni. Az egyházat és társadalmat érdeklő moz­galmakból is a lehetőséghez képest igyekeztünk a magunk részét kivenni. Hálás köszönettel adózunk mindazoknak, a kik a mostani súlyos megélhetési viszonyok kö­zött, fakultásunk szegénysorsu hallgatóinak se­gélyezésére gondoltak, igy: a magyarorsz. egye­temes egyháznak, a beiratkozások alkalmával ki­utalt tekintélyes tandíj segélyekért, az Orsz. Diáknyomorenyhitő Akció vezetőségének, az Europäische Zentrallstelle für evang. kirchliche Hilfsakcion-nak, dr. Ostffy Lajos nyug. főispán urnák, szegénysorsu hallgatók segélyezésére szánt s a dunántúli egyházkerület kezelése alá bocsátott tekintélyes alapítványáért és mind­azoknak az itt részletesen föl nem sorolható testületeknek és egyeseknek,, akik hálára köte­lező áldozatkészséggel siettek szegény hallga­tóink sokszor igen súlyos helyzetén segíteni. Is­ten áldása rajtuk és adományaikon. Hallgatóink létszámára vonatkozólag a kö­vetkező adatokat közölhetem: Beiratkozott 1923—24. tanév I. felében: I. semester 17, III. semester 12, V. semester 17, VII. semester 23. Összesen 69; 10 rendkívüli és 2 nőhallgató. 1923— -24. tanév II. felében: Összesen 72; ezek közül 7 rendkiv. és 2 nőhallgató. II. se­mester 17, IV. semester 15, VI. semester 17, VIII. semester 23. 1*924—25. tanév I. felében: Összesen 57; 1 rendkiv. és 1 nőhallgató. I. semester 12, III. semester 17, V. semester 14, VII. semester 14. 1924— 25. tanév II. felében: II. semester 12, IV. semester 17, VI. semester 14, VIII. semes­ter 14. Összesen 57 rendes, ezek közül egy nő­hallgató. 1925— 26. tanév I. felében: Összesen 56; ezek közül 2 rendkiv. Hallgatóink létszámában beállott csökke­nést a többek közt főkép az a körülmény ma­gyarázza, hogy hallgatóink közül több — ez idén is — még tanulmányaik befejezése előtt — külföldi egyetemre mentek. És most, hallgatóságunk létszámára vonat­kozó ezen száraz adatok közlése után, végezetül hadd forduljak éppen önökhöz, T. uraim, hoz­zátok kedves fiatal testvéreim, akik önkéntes szabad elhatározással szántátok magatokat arra, hogy egész élteteket a Krisztusnak és az ő anya- szentegyházának szolgálatába állítjátok és erre a komoly, szent és nehéz munkára kell most magatokat a hit és tudomány fegyvereivel fel­vérteznetek, hogy majdan a reátok váró szol­gálatban és ahol kell, nemes harcban megállhasr satok. 56! A számot könnyen kiejtjük, de mennyi komoly, szent elhatározásnak, mennyi munká­nak, mennyi szolgálatrakészségnek, mennyi hi­vatásérzetnek, mennyi Isten leikétől ihletett szent lelkesedésnek kell minden egyes szám mö­gött ott lennie, hogy ezek ne lépjenek majdan csak mint puszta számok a letünők helyébe, ha­nem az Isten országa, az egyház, a haza, a tár­sadalom, a keresztyén nemzeti kultúra újraépí­tésének váljanak, még a legszerényebb keretek­ben, a legeldugottabb csendes kis falusi paro- chiában is, számot tevő tényezőivé. Ezeket az értékeket keressük mi mögötte­tek. Ezeket akarjuk a mi munkánkkal a ti lel-

Next

/
Thumbnails
Contents